„A haza örök”

Zentán a Művelődési Ház nagytermében „A haza örök” címmel szombat este ünnepi megemlékezést tartottak az 1848–1849-es magyar forradalom és szabadságharc 176. évfordulója alkalmából. Az eseményre megtelt a Művelődési Ház, ahová ezúttal székelykeresztúri vendégek is érkeztek, ugyanis a két testvértelepülés együtt emlékezett és ünnepelt.

Az ünnepséget megtisztelte jelenlétével Tankóczi Zsombor Attila, Magyarország Szabadkai főkonzulja, Koncz Hunor János, Székelykeresztúr polgármestere, Hugyik Richárd, a Magyar Nemzeti Tanács kulturális bizottságának tagja, Burány Hajnalka, a tartományi képviselőház tagja, Czegledi Rudolf, Zenta község polgármestere, Zenta önkormányzatának képviselői, közintézmények, a Vajdasági Magyar Szövetség és az egyházak képviselői.

A megemlékezés nemzeti imánk közös eléneklésével kezdődött Szabó Szonya népdalénekes, a székelyketresztúri Forgórózsa, a zentai Thurzó Lajos Művelődési-Oktatási Központ Szikra és Ispiláng tánccsoportjainak előadásában.

Az egybegyűlteket elsőként Czegledi Rudolf polgármester köszöntötte, aki beszédében úgy fogalmazott, hogy a forradalom és a szabadságharc olyan mérföldkövek, biztos támpontok a nemzet tudatában, melybe megkapaszkodhatunk.

– Az évszámok és a hozzá kötődő történelmi események olyanok, mint a szőlő mellé állított karók, megtartják a mélyről táplálkozó fiatal hajtásokat, hogy bő termést hozzanak és a gyökereik minél mélyebbre hatoljanak.

Néhány gondolat erejéig visszaemlékezett a márciusi ifjakra és tetteire, majd felelevenítette az 1849 februárjában Zentán lezajlott eseményeket, melyek szerves részei voltak a szabadságharcnak és amely mintegy 2800 áldozatot követelt.

– Rövid, véres és elkeseredett harcot követően a gyengén felfegyverzett, demoralizált zentai nemzetőrség  feladta a várost. A városban általános pánik tört ki: zúgtak a harangok,veszélyt jeleztek,  több helyen tűz keletkezett, a lakosság Szabadka és Szeged irányába  menekült. Menekült aki tudott – emlékezett vissza, majd a jövőbe tekintve így fogalmazott:

– Mint megannyi sorcsapást, ezt is túlélte nemzetünk, kevsen maradtak, de szívósan és határozottan kiálltak érdekeikért. Mert itt volt, van és lesz az otthonuk. Mint ahogyan Tamási Áron mondja “Az ember a szíve mélyén örökké oda való, ahol született.”S nekünk zentaiaknak Zentáért dobog a szívünk.

A folytatásban Székelykeresztúr polgármestere, Koncz Hunor János köszöntötte a jelenlévőket, aki arra mutatott rá, hogy nem csak történelmi eseményekre és dátumokra elékezünk, hanem azokra az eszmékre is, amelyek akkor és ma is mozgatják népünk szívét és lelkét és amelyek minden szabadságra vágyó nép örök példái lettek:

– A bátorság, az összetartozás és az önrendelkezés iránti vágy, amelyek e napot jellemezték és ma is útmutatást nyújtanak számunkra. Székelykeresztúr és Zenta, mint testvértelepülések ezen értékek fényében ünnepel közösen. A két közösség közötti kapcsolat példázza az egymás iránti tisztelet és a közös célok iránti elkötelezettségünket. Legyen ez a nap nem csak a múlt ünnepe, hanem a jövőbe vetett hitünk és a megújulásba vetett hitünk alapköve – mondta.

A köszöntők után a zentai Thurzó Lajos Művelődési-Oktatási Központ Szikra és Ispiláng tánccsoportja, majd a székelykeresztúri Forgórózsa néptáncegyüttes lépett színpadra egy egy olyan produkcióval, amely a szívekig, a lelkekig hatolt. A zentaiak Szép a huszár címmel mutattak be olyan összeállítást, melyben bodrogközi táncok elevenedtek meg és amelyben Zsoldos Ervin gitáron és klarinéton közreműködött, Lengyel Emma pedig szavalt. A székelykeresztúriaktól Kossuth izenete eljött címmel magyarszentbenedeki, ördöngösfüzesi és nyárádselyei táncokat összefogó produkciót láthatott a közönség. Az ünnepi megemlékezés a Szózat közös eléneklésével ért véget.

A székelykeresztúri fellépők felkészítői László Anna Ildikó és László Zsolt, a zentaiaké Cseszák Korcsik Anikó és Cseszák Balázs. Az alkalmi műsort a zentai önkormányzat és a Thurzó Lajos Művelődési-Oktatási Közponszervezte szervezte és támogatta.