Az idei nyár szélsőséges időjárása különös kihívások elé állította a gyümölcstermesztőket, hiszen a korai hőhullámok és a hosszan tartó nyári aszály megváltoztatták a termés mennyiségét és minőségét. Egyre inkább nyilvánvalóvá válik, hogy a mezőgazdaság alkalmazkodóképessége kulcsfontosságú a változó körülmények között.
A zentai Csernák István és családja három gyümölcsöst gondoz. Egy napos kedd délelőtt a Pánába látogattunk, ahol István a közel másfél holdnyi területen mintegy háromszáz szilvafát gondoz. A bejáratot égbe nyúló diófák övezik, a hosszú szilvafasorok között pedig megbújik néhány almafa is. Ottjártunkkor is épp az egyik szilvafáról takarította be a gyümölcsöt, rendelésre szedte. Nem kellett sokat várni, gyorsan megtelt az odakészített két vödör.
Csernák István (Gergely Árpád felvétele)
– Stanley szilvát termelünk, erre esküszünk – árulta el István. – A családom régóta foglalkozik már gyümölcstermesztéssel, és azt vettem észre, ez biztonságosan termő és több módon hasznosítható fajta, emellett úgy gondolom, felénk ez a legjobb. A megtermett szilva nagy részét a piacon értékesítjük, illetve cefrébe adjuk el, emellett friss fogyasztásra, lekvárnak, befőttnek, kompótnak is tökéletes. Volt olyan vásárlóm is, aki aszalta a nálam vásárolt terményt.
Az idei aszályos nyarat a szilva sem tűrte jól, István viszont elégedett a beérett mennyiséggel, a szem nagyságával sincsenek gondok. Egyedül a minőségében talált némi kivetnivalót, hiszen nem annyira lédús, viszont a visszajelzések szerint tökéletes lekvár és pálinka is főzhető belőle. A szilva kilogrammonkénti ára attól függően változik nála, hogy mihez szeretné felhasználni a kedves vásárló: a lekvárba és kompótba valót 80, a cefrének valót 40 dinárért adja.
A szilva mellett sárgabarackot is nagy mennyiségben termel egy másik gyümölcsösében. A mintegy ezer gyümölcsfából álló kert egész jól átvészelte a nyári aszályos időjárást – mondta István –, a korán jött melegben azonban előbb megérett, a megszokottnál egy hónappal korábban kellett szedni.
– Az elmúlt években a tavaszi fagyok okoztak nagyobb kárt a sárgabaracktermésben. Nekem szerencsém volt, hiszen így is mintegy 70 százalékos a hozamom, de fajtánként itt is nagy az eltérés, valamelyik nem is termett az idén. Mi a ceglédi bíbort termeljük, ez több módon felhasználható, ezenkívül van több újvidéki fajta is és bergeron is – magyarázta István, majd hozzátette, az eladással nincs gondja, hiszen egy pálinkafőző testvérpár néhány kilogramm kivételével mind felvásárolja tőle a gyümölcsöt.
– Az a baj, hogy évek óta rosszkor érkezik rossz idő. Nem lenne baj a mínusz tíz vagy tizenöt fok sem, ha mindez akkor történik, amikor kell. A január, illetve a február az utóbbi években enyhe volt, emiatt a barack megindul a fejlődésben, és amikor beköszönt a tavaszi fagy márciusban vagy áprilisban, akkor az már kárt okoz. Ez aggaszt bennünket – árulta el a termelő, aki úgy gondolja, hogy a jövő évi időjárás is okozhat meglepetéseket.
Arra a kérdésünkre, hogy ilyen szélsőséges időjárás mellett mégis miért éri meg szilva- vagy akár kajszibarack-termesztéssel foglalkozni, István elmondta, hogy ők már hozzászoktak ehhez, szeretik csinálni, ő is ebbe csöppent bele. Azt azért bevallotta, hogy az ebből befolyó jövedelem egyre kevesebb, a kiadások pedig csak nőnek, ennek ellenére évek óta ugyanazon az áron értékesíti a megtermelt gyümölcsöt.
Nyitókép: Az aszályos nyár a termés mennyiségére nem volt hatással (Gergely Árpád felvétele)
