Az évforduló alkalmából vasárnap a kápolnában ünnepi szentmisét tartottak, amelyet msgr. Fazekas Ferenc szabadkai megyés püspök celebrált. Közreműködött ft. Nagy József, a Lisieux-i Kis Szent Teréz-emléktemplom nyugalmazott plébánosa és ft. Sáfrány Dávid jelenlegi plébános is. Az ünnepi szentmisén sokan összegyűltek.
A kórházban a kápolnaépítés ötlete az egészségügyi intézmény akkori igazgató-főorvosában, dr. Komlós Sándorban merült fel. Korábban, a második világháború végéig működött egy kápolna, de 1945-ben a tevékenységét betiltották, és több mint négy évtizednek kellett eltelnie ahhoz, hogy az ezt igénylő betegek számára bevezessék az istentiszteletet, így 1991 közepétől a kórház egyik folyosóján tartották. A kápolna alapkövét 1992. október 25-én helyezték el a kórház udvarában. Az akkori ínséges időkben ft. Nagy József mindent megtett, hogy az építkezés megkezdéséhez szükséges pénz összegyűljön, és később is teljes erőbevetéssel küzdött azért, hogy a nehéz gazdasági helyzetben a munkálatok ne szakadjanak meg. Kérését számos támogató hallgatta meg, sokan önkéntes munkával járultak hozzá az építkezéshez.
– Dr. Komlós Nyugaton is járt, és azt vallotta, hogy a betegeknek nemcsak orvosi kezelés kell, hanem lelki gondozás is – emlékezett vissza ft. Nagy József, és megjegyezte, hogy szégyenszemre nem a zentai papok találták ki a kápolna felépítését, hanem a kórház igazgatója-főorvosa kardoskodott érte. Elmesélte azt is, hogy nagy összefogással és még nagyobb lelkesedéssel építették a kápolnát.
– Igazából kivitelezője sem volt a munkálatoknak, az épület két építészmérnök tervei alapján készült, és nyugdíjas kőművesek építették, no meg mindenki, aki az ügy érdekében összefogott. Az anyagi háttér sem volt igazán biztosítva, így aztán a kórház sebészetének a felújítása során kibontott téglákból és faanyagból építették fel – magyarázta Józsi atya, aki még arra is emlékezett, hogy a bontott anyagból való építkezés az épület technikai átvételét végző két hölgynek szemet szúrt.
– Erre dr. Komlós azt mondta nekik: „Kedves hölgyek, nem fog ez senkinek sem a fejére dőlni. Jöjjenek fel az igazgatóságra egy feketekávéra, és ez át van véve!” – mesélte ft. Nagy József, és megjegyezte, hogy a kápolna óriási lelkierőt jelent a kórház betegeinek. Hozzátette, hogy amikor éjszaka hívták bent fekvő beteghez, mindig benézett a kápolnába is, ahol éjszaka is talált imádkozókat.
– Evangéliumi méretű csodák történtek itt, és még mostanában is történnek ilyesmik. Volt egy beteg ismerősöm, aki fél évvel korábban szinte járni sem bírt, és két bottal közlekedett. A kápolnában tartott egyik gyógyító karizmatikus lelkigyakorlaton egy pillanatban felállt, és azt mondta, hogy meggyógyult – mesélte Józsi atya.
Mivel a kápolnát ökumenikusnak tervezték, úgy döntöttek, Szent Lászlóról és Szent Lukácsról nevezik el. A zentai kórház kápolnáját dr. Pénzes János szabadkai megyés püspök és dr. Irinej Bulović újvidéki pravoszláv püspök szentelte fel 1994. október 2-án. A felszentelésen több száz hívő és érdeklődő vett részt. A kápolna 130 személy befogadására alkalmas. A szentmiséken fekvő- és tolószékben ülő betegek is részt vehetnek.
Dr. Csáki Beáta, a Zentai Közkórház igazgatója elmondta, hogy kórházi ellátásuk ideje alatt a betegek bármikor bemehetnek a kápolnába, hogy megerősítsék a hitüket, reménykedjenek, bizalmat és utat keressenek. Vasárnaponként délután három órakor tartanak istentiszteletet, és aki a kórházban fekszik, szólhat a nővéreknek, és lejöhet.
– A kórházi dolgozóknak is sokszor segítséget nyújt abban, hogy a súlyos betegeikért imádkozzanak, vagy megoldáskeresés reményében utat találjanak – jegyezte meg a kórházigazgató.
Nyitókép: Az évforduló alkalmából ünnepi szentmisét tartottak a kápolnában (Gergely Árpád felvétele)
