Petőfi Sándor és Kossuth Lajos nyomában… címmel tartottak csütörtök délelőtt múzeumpedagógiai foglalkozást a Zentai Városi Múzeumban. A kézműves-foglalkozással, játékkal és ismeretterjesztéssel egybekötött megemlékezésen a Stevan Sremac Általános Iskola magyar tannyelvű 4. osztályos tanulói vettek részt Pecarski Elvira és Borsos Verona tanítónők kíséretében. A foglalkozást Juhász Lassú Kornélia könyvtáros és Nagy Abonyi Ágnes néprajzkutató vezette.
Nagy Abonyi Ágnes elmondta, hogy a foglalkozás során kokárdát is készítettek a gyerekekkel.
– Ez tulajdonképpen egy szív alakú kitűző, amit filcből készítettünk. A hasonló foglalkozásainkon mindig megismerkedhetnek az anyaggal, amivel dolgoznak, így volt ez most is. Elmagyaráztuk nekik, hogy régen gyapjúból készült a filc, mégpedig nyomástechnikával, így megismerték a gyapjúnak azt a tulajdonságát, hogy nagyon tömören, nagyon keményre össze lehet préselni. Sablonként három különböző méretű papírszívet kaptak, ennek a segítségével kellett a piros, fehér és zöld filcdarabokból kivágniuk a formákat, majd ezeket egymásra ragasztották. Az elkészült kokárdát biztosítótűvel a ruhájukra tűzték, a szívük fölé.
Juhász Lassú Kornélia a foglalkozásról elmondta, hogy Petőfi Sándor és Kossuth Lajos munkássága mentén haladva mutatták be a diákoknak a 177 évvel ezelőtti eseményeket.
– Foglalkoztunk a Nemzeti dal című Petőfi-költeménnyel, szót ejtettünk a Magyar Nemzeti Múzeumról, amit a zentai múzeummal is összevetettünk, megemlítettük Petőfi körtefáját, amely alatt az irodalomtörténeti feljegyzések szerint utoljára szavalt a költő. A körtefa kapcsán említést tettünk testvérvárosunkról, Székelykeresztúrról is, hiszen ennek a településnek a határában helyezkedik el a még ma is élő, híres fa. Beszéltünk arról, hogy ha ma élne Kossuth Lajos, a szabadságharc nagy vezéregyénisége, akkor hogyan mutatkozna be, mit mondana el magáról. Vele kapcsolatban elmaradhatatlan a Kossuth-nóta megemlítése, amit közösen elénekeltünk, és felvételről is meghallgatunk.
Hozzátette, hogy a foglalkozásnak a játék is szerves részét képezte, hiszen fontos céljuk volt, hogy játékos módon ismertessék meg a gyerekekkel a múzeumot és a benne folyó munkát, valamint felhívják a figyelmüket a kultúránkra, a múltunkra, az irodalmi és népi hagyományainkra is. Ezért számos társasjátékot készítettek, köztük kirakóst, memóriajátékot és labirintusjátékot is.
Borsos Verona tanítónő elmondása szerint a gyerekek hiánypótló foglalkozáson vehettek részt, ami a magyar történelem egy fontos állomását hozta közelebb hozzájuk.
– Nem egyszerű előadás volt ez, hiszen a foglalkozásvezetők rendkívül kreatívan vezették végig a gyerekeket ezen az időszakon. A diákok nagyon jól érezték magukat, miközben különféle tevékenységeken keresztül tanultak arról, hogy mit jelent ez az időszak a népnek, megtanulták a különféle kifejezések értelmét, kézműveskedtek, illetve képek segítségével maguk fogalmazták meg a történéseket.
Nyitókép: A diákok kézműveskedve, játszva és énekelve ismerkedtek meg 1848 hőseivel
