A könyv egyfajta vallomásregény, amely Szarajevó ostromának 30. évfordulója kapcsán született – mondta Baráth László, a zentai színházban szombaton megtartott, Molnár Tibor levéltáros vezette könyvbemutatón. A könyv ugyanis vallomás arról, hogy egy vajdasági magyar művésztanár hogyan élte meg a szarajevói háború időszakát. A délszláv háború időszakát megelőzően számos vajdasági magyar fiatal végezte tanulmányait Szarajevóban. Baráth László vegyészeti középiskolát végzett, de a zenei pálya jobban vonzotta. A szarajevói fúvószenekartól érkezett felkérésnek engedve került Boszniába.
– Szarajevóban 1970-től 1992 szeptemberéig, a háború kitöréséig nagyon szép éveket töltöttem. Etnikai, vallási és kulturális sokszínűség jellemezte, ezért mi, vajdasági magyarok jól éreztük ott magukat. Egy befogadó város volt, mindenben segítőkész polgárokkal. Nem nevettek ki bennünket, hogy nem tudunk „bosnyákul”, a nyelvi problémák áthidalásában is készségesnek bizonyultak a szarajevóiak. Nem gondoltuk, hogy a háború elérheti Szarajevót is. Amilyen szépen fogadtak engem, én is úgy fogadtam az utánam Szarajevóba érkező vajdaságiakat – mondta a szerző, aki a zentai könyvbemutatón a kötet tartalmáról, a háborús szörnyűségekről keveset beszélt, mint ahogy annak idején az ő nagyapja sem beszélt neki az első világháborús élményeiről. Az idősebbek általában nem szeretnek a háborúban töltött időszakról beszélni, és ő sem akart írni erről, de a Covid-járvány miatti bezártság előhozta az emlékeket.
A könyvbemutatón Baráth László magyarországi zenészbarátai tárogatómuzsikával szórakoztatták a szépszámú közönséget. A szintén Szarajevóban tanult Verebes Ernő zentai zeneszerző felolvasta a Hunoknak Bosznia című balladát, amely szintén megtalálható a könyvben.
