Népzenétől volt hangos szombaton a zentai Művelődési Ház, hiszen a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet ott tartotta az alapfokú hangszeres népzeneoktatás vizsgabemutatóját. A tanulókat felkészítő tanáraik hallgatták végig két turnusban, délelőtt és délután.
Amint az Juhász Gyula, a VMMI népzenei szakosztályának vezetője elmondta, az intézet hangszeresnépzene-oktatását hat településen, hat művelődési egyesülettel karöltve – a zentai Thurzó Lajos Művelődési-Oktatási Központtal, a csókai Móra Ferenc Magyar Művelődési Egyesülettel, a felsőhegyi plébániával, a moholi Csobolyó Művelődési Egyesülettel, a tornyosi Ady Endre Művelődési Egyesülettel és a magyarkanizsai Tisza Néptáncegyüttessel közösen – végzik rendszeres időközönként.
– A képzés négy évig tart, és az elvégzése után a tanulók képesek lesznek önállóan népzenei dallamokat eljátszani hangszerükön. Ekkor már esetleg zenekart tudnak alakítani, és az oktatóikkal konzultálva muzsikálni tudnak társaikkal. A vizsgabemutatót azért szerveztük, hogy az oktatásban rendszeresen részt vevő gyermekek és felnőttek megmutathassák, mit tanultak az elmúlt időszakban, és mit tudnak. Mindenkitől két dalt kértünk, és ebből egészen jól látszik, mennyire szeretnek muzsikálni, hogyan viszonyulnak a hangszerükhöz, hogyan tartják azt. Mi, tanárok ennyiből is látjuk, hogy minden hangszer esetében vannak ígéretes gyerekek. Ez a kis vizsgabemutató azért is fontos, hogy kipróbálják, megszokják a közönség előtt való muzsikálást. Ezúttal haladó, kezdő és felnőtt citerások, kezdő, középhaladó és haladó vonósok, kezdő és haladó furulyások, valamint tamburások léptek színpadra, mintegy kilencven személy. Van, aki közülük fél éve, van, aki már két éve muzsikál – mondta Juhász Gyula.
A tanulók felkészítő tanárai: Mihók Attila, Sterbik László, Juhász Gyula, Recskó Szabolcs, Hézső Zsolt, Polyák Dániel, Zombori Péter, Keszég Ákos, Szabó András, Fekete Tamás és Kurunczi Andor.
Amíg a fellépők a színpadon álltak, a sorukra várakozók a másik teremben készültek a bemutatkozásra. A legtöbben ott is hangszert ragadtak, és még néhányszor eljátszották azokat a dallamokat, amit aztán a tanároknak előadtak. Közülük kérdeztünk meg néhányat, hogy mióta tanulnak muzsikálni, miért szeretnek hangszeren játszani.
A zentai Takács Lili és Hóli Anna hegedűn tanulnak játszani a Thurzó Lajos Művelődési-Oktatási Központban.
Lili: – Két éve hegedülök. Néptáncpróbán hallottuk, hogy a művelődési központ népi hangszeroktatást is szervez, és nekem az volt az első gondolatom, hogy hegedülni szeretnék, és ehhez aztán még társult a furulyázás is. Hegedülni nagyon jó, mert gyönyörű hangja van.
Anna: – Öt éve hegedülök. Hatévesen kezdtem a zeneiskolában tanulni, és azt sem hagytam félbe, csak harmadikos koromban még bekapcsolódtam ebbe a népzenei képzésbe is. Zenekarban nagyon jó játszani, habár egy kicsit nehezebb, mint egyedül. Itt tartani kell az összhangot, nehezebb a dalváltás és a lezárás, meg az, amikor váltani kell a ritmust, mégis nagyon jó.
A moholi Tubicsák Kitti a helyi Csobolyó Művelődési Egyesületben tanul tamburázni és hegedülni:
– Tamburázni hat éve kezdtem, hegedülni pedig négy éve. A tamburával zenekarban játszom, hegedüli egyedül szoktam. Azért jó népzenét tanulni, mert nagyon lefoglal, itt is szereztem új barátokat. Táborokba is szívesen megyek.
Kokrehel Balázs és Toldi Angéla a tornyosi Ady Endre Művelődési Egyesületben muzsikálnak:
Angéla: – Másfél éve kontrázom, de a népzenébe nőttem bele. Már kisgyerekként citeráztam, aztán táncoltam, tamburázni is megtanultam, most meg, hogy megindult ez a képzés, kontrázni is elkezdtem. Zeneimádó vagyok, minden hangszer egy csoda.
Balázs: – Nagybőgőn játszom. Még általános iskolás voltam, amikor bemutatták nekünk, milyen hangszeren tanulhatunk játszani, és nekem akkor tetszett meg a bőgő. Szabadkán járok középiskolába, de otthon tanulok zenélni. Néptáncoltam is, a szüleim és a nagymamám is nagyon szereti a népzenét, így én is bekapcsolódtam ebbe. @sz = hhá