A Bukovinai székelyek nyomában cím eredetileg egy Bonyhádon szervezett konferenciát illetett volna meg, amit 2020 nyarán szerettek volna megtartani, ám a járványhelyzet miatt elmaradt. Ugyanezen a címen viszont megjelent egy tanulmánykötet, amelynek első vajdasági bemutatóját pénteken este tartották Zentán, a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet oszlopcsarnokában.
A konferenciát abból az alkalomból hirdette meg a Bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium és a Bukovinai Székelyek Országos Szövetsége, hogy 2020 tavaszán volt 75 éve, hogy a Bácskából elmenekült bukovinai székelyek megérkeztek, és letelepedtek a Tolna megyei falvakban. A konferencia célkitűzése az volt, hogy az évforduló kapcsán újra sorra vegyék a bukovinai székelyek útját a madéfalvi kirajzástól a bukovinai letelepedésükig, az áttelepítésük történetét, a vajdasági éveket, menekülésüket és a magyarországi letelepítés körülményeit. A konferencia témaköre magában foglalja a más területen letelepedett bukovinai székely népcsoportok történetének kutatását is, így a mezőségi, dévai, al-dunai székelyekét is.
A kötetet Nagy István szerkesztő mutatta be, a jelen lévő szerzőkkel Fehér Viktor beszélgetett. A tanulmánykötet vajdasági szerzői dr. Szőke Anna, dr. Vukov Raffai Éva, dr. Raffai Judit, dr. Németh Ferenc, Boja Patyi Sarolta és Szalai Lilla.
Miután köszöntötte a vendégeket és a közönséget, Fehér Viktor elmondta, a könyvbemutató elsődleges célja, hogy ismertessék azon szerzők munkáit, akik innen származnak, vagy itteni témákat dolgoztak fel. Őt követően a kötet szerkesztője, Nagy István ismertette a kiadványt. Elmesélte, hogy a tervezett konferencia többszöri nekifutásra sem tudott megvalósulni a járványhelyzet miatt, ugyanakkor, mivel több mint harminc szerző jelentkezett a témára, a szervezők úgy döntöttek, mentik, ami menthető, és így látott napvilágot ez a tanulmánykötet. Utána sajnálatos módon a bemutatókat is sorra el kellett halasztani, végül Budapesten sikerült megvalósítani, igaz, ott is csökkentett létszámú közönség előtt.
A jelen lévő vajdasági szerzők
A szerkesztő a bukovinai székelyek sorsáról elmesélte, az igencsak viszontagságos volt. Az őseik Székelyföldről menekültek Bukovinába, ahol a Monarchia idején békében le tudtak telepedni. Trianon után azonban ott is óriási változások történtek, Románia fennhatósága alatt ismét elkezdődtek számukra is a viszontagságok… E kicsiny népcsoport kirajzásának történetét veszi górcső alá ez a kötet, amely három nagy részből, az erdélyi, a vajdasági és a magyarországi időszakból tevődik össze. 1941-ben, magyar–román közös megegyezésre, szervezetten áttelepítették őket Romániából Vajdaságba, ahol mindössze két és fél évig maradhattak, majd az előretörő partizánok elől menekülni kezdtek, a németeket követve. Az újabb kényszerű áttelepülés mintegy fél éven át folyamatosan tartott. A Balatonig jutottak el, ahol rájöttek, nincs miért továbbmenniük. Ekkor telepítették ki a németeket Tolnából, a székelyeket pedig az ő elhagyott házaikban helyezték el.
