A testmozgás, az egészséges életmód az elkényelmesedett városi ember számára sokszor kényszernek tűnik, pedig sok vidám és lendületes mozgásforma közül is választhatunk, ha az egészségünk védelme közben jól is szeretnénk érezni magunkat.
Az órák és a fellépések mindig vidám hangulatban telnek (Gruik Zsuzsa felvétele)
Gyetvai Hajnalka 2010 óta a zumba szerelmese: maga is csetlő-botló tanítványként kezdte, de mára gyerekeknek, felnőtteknek és időseknek tanítja a táncos mozgásformát. Hajnit a zumbáról, annak örömeiről és a gyerekek sajátos igényeiről kérdeztük.
Mi a zumba?
– A táncnak és a fitnesznek az ötvözete. Tánclépéseken alapul, amiket fitneszmozdulatokkal párosítunk. A kilencvenes évek elején Alberto Perez fitneszedző volt Kolumbiában, és egyszer otthon felejtette a zenei cédét, amiről az edzéseket tartotta. Ezért azt a zenét használta, ami éppen nála volt, ezek pedig latin zenék voltak. Erre rögtönzött egy edzést, ami a vendégeinek annyira megtetszett, hogy követelték az újabb órákat. A zumba tehát véletlenszerűen alakult ki.
Te hogy kerültél kapcsolatba vele?
– Lassan tíz éve, hogy elkezdtem zumbázni. Kaptam egy új kolléganőt, aki hívott, hogy járjak vele edzésekre. Akkor már Zentán három hónapja működött a zumba, én meg beálltam az utolsó sorba, nem is láttam, mit csinál az edző. Nagyon ügyetlennek éreztem magam, ezért három-négy edzés után inkább beálltam az első sorba, hogy lehetőségem legyen fejlődni. Úgy voltam vele, hogy biztos mindenféléket gondol majd rólam az edző, de nem érdekelt. A többiek már három hónapja ott voltak, én akkor kezdtem, sokkal jobbak voltak nálam. Szóval beálltam előre, ahol jól láttam az edzőt, és így ragadtam ott, így lett a nagy szerelem.
Kiknek ajánlod a zumbát?
– Ha rajtam múlna, mindenki zumbázna. Teljesen mindegy, milyen típusú emberről van szó, egyszerűen el kell dönteni, hogy szeretnék egy kicsit mozogni, egy kicsit jobban érezni magamat. A zumba rekreatív sport, mi nem megyünk se az olimpiára, se más versenyekre. Én négyévesnél idősebbeknek tartok órákat, minden korosztálynak.
Mivel bátorítanád azokat, akik félnek attól, hogy ügyetlenek lesznek?
– A félelmet le kell győzni. Először eldöntöd, hogy akarod, aztán kipróbálod, végül pedig nem adod fel. Az első órán azt se tudod, hol a kezed, hol a lábad, de ezen túl kell lépni, mindenki így kezdi. Én is így kezdtem. Az első óra után sokan nem jönnek többet, mert úgy érzik, nem megy nekik, de mindig örülök, ha valaki van olyan bátor, hogy maradjon. Esélyt kell adni magadnak. Akik már két éve járnak hozzám a zumba goldra, azoknál látom, hogy jobb a közérzetük, fittebbek. Pedig ez egy visszafogottabb edzésprogram, mert idősebbeknek lett kitalálva, akik már mindenféle egészségügyi problémával küzdenek.
A gyerekzumba miben más a felnőtteknek szólónál?
– A gyerekek engem szinte doppingolnak. Mindig felvidítanak, erőt adnak. Ez valószínűleg kölcsönös, én is erőt adok nekik, ha félnek felmenni a színpadra. Sokat szoktam velük beszélgetni is, főleg az ovisokkal, akiknek még sok a hatvan perc figyelem. Óra közben figyelniük kell a kezemre, a lábamra, a társaikra, önmagukra, és ez nekik még túl sok koncentráció, kifáradnak benne. Ezért ilyenkor tartunk egy kis szünetet, játszunk, beszélgetünk pár percet. A gyerekzumbának egyébként saját szabályai vannak, amit sajnos nem mindenki tart be. Nem szokott tetszeni, amikor elmegyek egy rendezvényre, és azt látom, hogy a gyerekek fölnőttkoreográfiát táncolnak. Tökéletesen meg tudja tanulni a kisgyerek az egyes mozgásokat, de van olyan szabály például, hogy erotikus mozgásokat, csípőkörzést nem csinálunk gyerekekkel. Az sem mindegy, miről szól a zene, amire táncolnak, ezt is meg kell válogatnom. Én az ilyen szabályokat igyekszek betartani, mindig megszűröm, mi való nekik, és mi nem.
