2024. szeptember 5., csütörtök

Fotómonográfia Regőcéről

Regőce (Riđica) Nyugat-Bácska legészakibb települése, Zombortól 27 kilométerre, Magyarországtól mindössze 2 kilométerre fekszik, a falu határa gyakorlatilag benyúlik Magyarország területére.

A történelem során magyarok, németek, szerbek, zsidók, horvátok lakták, a második világháborút követően dalmátokat telepítettek ide. A falu a Kígyós-ér partján fekszik, tíz híd ível át a vízfolyáson, a település környékén három tó is található.
Erről a faluról jelentetett meg a közelmúltban fotómonográfiát Ljubinko Kožul Riđica: severna svetlost (Regőce: északi fény) címmel. Az általam használt műfaji meghatározás pontatlan ugyan, mert a gazdag fotóillusztráció mellett a testes (formátuma miatt nem egykönnyen kezelhető, és a fotók szerzőinek nevét indokolatlanul apró betűkkel jelző) 221 oldalas kiadványban lírai történetek, emlékezések, idézetek is helyet kaptak, hogy a kép és a szöveg egymást kiegészítve meséljen a település legújabb kori történetéről és fotósairól.
A regőceieket több mint száz évvel ezelőtt még vándorfényképészek fotografálták, majd a múlt század elején megjelentek az amatőrök, utána a hivatásos fotográfusok, a kötet húsznál több helybelit sorol föl, akik elkötelezték magukat a fényképészet mellett, dokumentálták a falu életét, ugyanakkor művészi fölvételeket is készítettek. A budiszavai (tiszakálmánfalvi) Krimel nyomdát dicsérő, pazar kiállítású kötet szerzője a szövegek és képek gondos egymáshoz szerkesztésével érzékletesen beszéli el a falu mindennapjait és ünnepeit, a környezet szépségét és a napi munka örömeit, a szerelmeket koronázó házasságkötéseket és az életutat záró temetéseket. Jegyzi a falu jeles szülötteit, a megkerülhetetlen eseményeket, számba veszi a mesterségeket, a kedvtelléseket és a hobbikat.
A grafikailag kimondottan mutatós kötet szerbül, illetve angol (Sandra Gagić) és magyar (Gaál Đurašković Verona) fordításban – ami gondozottabb is lehetne – közli a szövegeket. A kötetet a zombori Bielitzky Károly Városi Könyvtár és a Történelmi Levéltár jelentette meg 200 példányban, 2500 dináros áron.