A restrukturálás alatt álló mezőgazdasági vállalatok privatizációjáról és egyéb problémákról beszélt újságíróknak Vladislav Živanović, Zombor alpolgármestere.
– A gádori Graničar mezőgazdasági vállalatban nehezen fogadják el a törvény érvényesítését, miszerint az állami tulajdonban lévő termőföldet árverésre kell bocsátani, számtalanszor tiltakoztak emiatt a helyi önkormányzatnál, nem egyszer igencsak durva módon, legutóbb gyalog mentek Belgrádba, hogy a kormánynál és az illetékes minisztériumnál, meg a Privatizációs Ügynökségnél keressenek támogatást. A törvény viszont egyértelmű, és mindenkire kötelező érvényű. Úgy vélik, hogy az a földterület, amit az utóbbi időben voltaképpen nem műveltek meg, biztosítja fönnmaradásukat és a sikeres privatizációt. Ez az elképzelés viszont nem helytálló. A követelt földterület állami tulajdonban áll, és az önkormányzat végrehajtja a törvényt, licitálásra adja a szántókat, függetlenül attól, hogy erre ki hogyan reagál. Másfelől ez nem veszélyezteti a privatizációt, hiszen az állam a jelenleg (nem) művelt területnél nagyobbat is eladhat a leendő vásárlónak. Sajnos a Graničar és a sári Aleksa Šantić mezőgazdasági vállalat dolgozóit azok hergelik, akik a szerkezetváltás során szó szerint tönkretették azokat. A gádoriak mindössze 900 hektárra jogosultak az állattenyésztés céljából, az önkormányzat segítségnyújtásként még 2500 hektár művelését jóváhagyta nekik, ennek ellenére az őket tönkretevő vezetők által fölbújtatva követelőznek az önkormányzatban. Igen ám, de a privatizálás előtt 220-an dolgoztak a Graničarban, adósságuk 600 millió dinár volt, ma kétmilliárddal tartoznak és az alkalmazottak száma 310. Se az adósságot, se a dolgozók létszámát nem a mostani helyi önkormányzat növelte. Függetlenül attól, hogy bárki is tiltakozik majd emiatt a Megyeháza előtt, az önkormányzat végrehajtja azt, amit számára a törvény előír – hangsúlyozta az alpolgármester.
Živanović elmondta, hogy a város tulajdonában lévő építkezési területek egy részén, mintegy 40 hektáron valaki mezőgazdasági tevékenységet folytat. A Fiorano fehérneműgyár mellett, ahová az olasz cég terjeszkedni kívánt, a város megvásárolt ezer négyzetméteres területet, viszont ott is valaki szorgalmasan vet és arat. Sőt, egy másik, kilicitált terület bérlője – mert 2010-ben és 2013-ban egyes építkezési telkeket is bérbe adtak –, elpanaszolta az önkormányzatnak, hogy valaki más termel a kéthektárnyi földjén. Az alpolgármester szerint a városi tanács és a helyi adminisztráció most ezen „fantom-termelők” fölkutatásán dolgozik.
– A helyi hatalomváltás óta eltelt nyolc hónapban mindennap mulasztások, szabálytalanságok nyomai bukkannak elő szekrényekből, fiókokból. Legutóbb a Demokrata Párt ifjúsági tagozata tartott sajtótájékoztatót a jelenlegi hatalom lejáratásának céljával. Benyomásom szerint nem saját ötlettől vezérelve, hanem idősebb párttársaik instruálása mentén. Éppen ebbéli meggyőződésem alapján megkerestem és meghívtam az ifjú demokratákat az önkormányzatba, azzal, hogy személyesen, munkatársaimmal és az adminisztráció felelős személyeivel együtt választ adunk kérdéseikre, felvetéseikre, állításainkat a vonatkozó dokumentáció bemutatásával igazoljuk, illetve az általuk hangoztatottakat cáfoljuk. Persze nem jöttek el – mondta.
Vladislav Živanović az ifjú demokraták fölvetéseiből csupán egyet emelt ki, miszerint az új hatalom nyolc hónap alatt egyetlen beruházót se csábított a városba, amire azzal válaszolt, hogy a korábbi, demokrata városvezetés pedig 18 év alatt mindössze egyet, ráadásul a már említett ezer négyzetméteres telephelyet se volt képes biztosítani, így az olasz fehérneműgyár Szabadkán, Apatinban és más helyeken kezdett terjeszkedni.
– De gondolkodjunk el, a korábbi hatalom hat euróban szabta meg az ipari övezet négyzetméterenkénti bérletét, ahol se víz, se szennyvízcsatorna, se gáz, se aszfaltozott út, miközben mindezekkel fölszerelten például a horvátországi Pélmonostor az infrastrukturális lehetőségekkel 1 euróért adja bérbe az ipari zónát. Hát nem saját magunkat lehetetlenítettük el? – vetette fel a kérdést.
Arra a kérdésünkre, hogy az alpolgármester milyen egyéb megörökölt problémával találta szembe magát, a következőket válaszolta:
– A városi távfűtőművek 170 millió dinárral tartozik a gázszolgáltatónak, nem a mi mulasztásunk, ugyanakkor rendezetlen a község vízellátása. A Sombor-Gas horvát–szerb vállalatban valami módon visszaesett a város részesedése, azt sem tudjuk, hogyan is zajlott a sétálóutca, illetve a Sonja Marinković utca rekonstrukciójának finanszírozása. A Radnički labdarúgóklub tíz év alatt több mint egymillió eurót emésztett föl, miközben semmi eredményt nem mutatott, viszont 30 millió dináros adóhátralékot halmozott föl. Ezzel foglalkoznunk kell. Célunk, hogy az önkormányzat tevékenysége nyilvános legyen, és a megörökölt problémák megoldásáról is értesüljenek polgártársaink – szögezte le az alpolgármester.
