Hazaváró báránypaprikás-főző versenyt tartott a hétvégén a doroszlói Kuckó Gyermeksarok civil szervezet. A rendezvény immár a Települési Értéktár része is.
Az esemény helyszínén, a Móricz Zsigmond MME udvarán csaknem húsz bográcsban főtt a helyi gasztronómiai különlegesség, jó hangulatban folyt a társalgás.
Az esti vacsoránál L. Móger Tímea, a Kuckó Gyermeksarok elnöke köszöntötte a vendégeket, a főzőversenyre hazalátogató, külföldön, vidéken élő doroszlóiakat, a helyi résztvevőket, valamint köszönetet mondott a Kuckó támogatóinak, partnerszervezeteinek, az Alvég Tekeklubnak és a Doroszlói Keresztény Magyar Nyugdíjas Egyesületnek. A rendezvény megálmodásáért pedig Pelt Ilonát illeti hála.
A „doroszlaiság” fogalmáról az idei díszvendég, Pusztai Lajos, a hosszú évek óta Szegeden élő, az egykori doroszlói magyar közösség oszlopos tagja ünnepi köszöntőjében vallott.
– Nem lehet ettől a falutól szabadulni. Mert nem csak van, de létezik (...)
Nem lehet ettől a falutól szabadulni. Mert doroszlóiasan beszélsz.
Odaát manapság is megkérdik tőlem, hogy én vidéki vagyok tán, merthogy megüti a fülüket az a zárt ē hang a beszédemben, amelyet nemigen bírok elhagyni. Meg nem is igen akarom már. Mondom nekik: nem, nemén, már hogyis lennék vidéki? Hát doroszlaji vagyok. Amikor elhagyom a templom utcát a futballpálya felől, akkor kerülök én vidékre. Nekünk ilyen esetben Sztapárra, Budapestre vagy Szegedre utazás is vidékre menést jelent. Néznek a szegény, zavarodott anyaországi fejükből kifelé, hogy mi van?! Tán a nap ténfereg a föld körül? Méghogy Doroszló. Miféle hely? Nincs se villamosuk, se emeletes házuk, de még celebek se járnak arrafelé. Mondom nekik, hogy engem ott ismernek. Nem úgy, mint ahogy ti ismertek, meglett emberként, kiforrottan, szebbik arcom felől. Ott Doroszlón én nem tudom magam eladni se okosabbnak, se szebbnek, sem becsületesebbnek, mint amilyen vagyok. Az ilyen szerves társadalom mindenkit számon tart, a felmenőinkkel együtt járjuk az életutunkat – mondta.
A főzőverseny első helyezettje Varga József, második Hegybeli József, a harmadik pedig Király Kornél. A főzőverseny minden résztvevője emléklapot kapott.
