Ahogyan köztársasági szinten, tartományi szinten is december 17-ére írták ki az előrehozott parlamenti választásokat. Pásztor Istvánnak, a tartományi képviselőház elnökének elhalálozását követően a legidősebb képviselőt november 6-án megválasztotta a vajdasági parlament házelnöknek. Momo Čolakovićnak már a következő ülésen, november 16-án, lényegében csak egy fontos feladata volt: feloszlatni a tartományi parlamentet és ezzel kiírni a választásokat ugyanarra a dátumra, amikor a köztársasági rendkívüli parlamenti voksolás is zajlik majd. A tartományi parlamentben 120 képviselői helyért folyik a választási megmérettetés, és ahogyan állami szinten, itt is a részarányos elv, vagyis a jelöltlistás szavazás alapján szereznek mandátumot a képviselők. A kisebbségi pártok esetében természetes küszöböt és egyharmaddal növelt kedvezményes szorzót alkalmaznak, a többségi pártok és koalíciók esetében háromszázalékos a parlamenti küszöb.
A Vajdasági Magyar Szövetség tartományi listájának hatodik helyén Hugyik Karolina áll.
Hugyik Karolina Közép-Bácskában, Kúlán született, itt végezte el az általános iskolát. Ezt követően a kiskunhalasi Bibó István Gimnáziumban érettségizett, majd az Újvidéki Egyetem Bölcsészettudományi Karának Magyar Tanszékén magyar nyelv és irodalom szakos tanári diplomát szerzett. 2007 óta a kúlai Népkönyvtárban dolgozik könyvtárosként, 2006 óta a VMSZ helyi kúlai, majd körzeti szervezetének vezetőségi tagja, a VMSZ tartományi frakciójához pedig 2021-ben csatlakozott. A mai napig végtelen odaadással végzi munkáját szülővárosában, és a vajdasági művelődési élet kulcsfontosságú szerepet tölt be a mindennapjaiban.
Mikor és milyen formában került kapcsolatba a vajdasági művelődési élettel?
– Amikor az egyetemen végzős voltam, 2004-ben elindult Vajdaságban a Kárpát-medence öröksége néptáncpedagógus-képzés, amely a nemrégiben befejeződött Így kell járni! képzés elődjének mondható. Úgy emlékszem, épp a Magyar Szóban láttam meg a felhívást, és azonnal jelentkeztem is rá. Azt hiszem, itt kezdődött igazán a kapcsolatom a vajdasági művelődési élettel. Még általános iskolás koromban magam is tagja voltam a helyi művelődési egyesületnek, amit ma Népkör Magyar Művelődési Központnak hívnak. Mindig büszkén mondjuk, hogy Vajdaság legidősebb művelődési egyesülete a miénk. Ott kezdtem el én is néptánccal, szavalással foglalkozni, az egyetemről kilépve pedig egyértelmű volt számomra, hogy tenni szeretnék a helyi művelődési életért. Beválasztottak a Népkör MMK választmányi tagjának és kidolgoztam a tervet arra, hogyan lehetne fellendíteni a művelődési életet Kúlán. A vezetőség akkor is, mint mindig, mindenben támogatta a jó kezdeményezéseket és így alakulhattak újra a szakcsoportok, különös figyelmet fordítva arra, hogy minden korosztály számára legyen lehetőség bekapcsolódni. Mivel helyben nincs magyar nyelvű továbbtanulási lehetőség, fiataljaink a középiskolás évektől kezdve már kevésbé tudnak részt venni az egyesület csoportjainak munkájában. Sajnos nekünk is bele kellett nyugodnunk, hogy egy-egy kinevelt generáció után elölről kezdődik ez a folyamat. Viszont nagyon lényeges, hogy már egészen kis korban foglalkozunk a gyerekekkel, hiszen népi kultúránk megőrzése és ápolása által alakulhat csak ki a nemzeti öntudat és a közösségbe tartozás természetessége.
Hogyan látja jelenleg a vajdasági művelődési életet, milyen változások történtek az elmúlt időszakban?
– Ez a mintegy húsz év alatt, amit a helyi kulturális élet szervezésével töltöttem, úgy látom, hogy Kúlán konkrétan a Népkörnek köszönhető az, hogy ennyien is vagyunk. Nálunk itt van a magyarok otthona, ha fogalmazhatok így. Sajnos, ki kell mondanunk, nagymértékű az asszimiláció, és egyre sűrűbben hangzik el a szórvány fogalma is. Míg 20 éve 25 fős magyar tannyelvű osztályaink voltak, addig ma már 5 elsős diáknak is örülünk. Ez természetesen rányomja a bélyegét a művelődési életre is, mert egyre kisebb mértékű az utánpótlás. Voltak olyan idők, amikor nagyon nehéz volt keretet biztosítani a művelődési élet működésére, nem volt ennyi pályázati lehetőség, a magyar–szerb viszony sem volt ilyen, ami Pásztor István elnök úrnak és munkásságának köszönhetően kialakult, épp úgy igaz ez a magyarországi támogatásokra is. A 2000-es évek elején az egyesületünk 5000 dinár támogatásban részesült az éves községi költségvetésből. Ma elmondhatjuk, hogy ennek az összegnek az ötvenszerese a támogatás és ez is annak köszönhető, hogy a Vajdasági Magyar Szövetség aktív tagja az önkormányzati vezetésnek. A vajdasági művelődési élet tehát az elmúlt időszakban mondhatjuk, hogy nagyon is pozitív irányba változott, és sokkal színvonalasabb lett minden téren. Rengeteg képzés, fórum, összejövetel, rendezvény, tábor működik, ahol a megvitathatók a kérdések, és megoldódnak a problémák. Természetesen mindez annak köszönhető, hogy vannak, akik megteremtik a lehetőséget rá, és vannak, akik mindenkire odafigyelnek függetlenül attól, hogy a tömbből vagy a szórványból van-e a támogatásra szoruló közösség. A kultúréletnek elsősorban helyet kell biztosítani és itt ki kell hangsúlyozni azt a sok fejlesztést, amit az elmúlt időszakban egyesületeink, színházaink, iskoláink, egyházaink kaptak. A mi feladatunk pedig, hogy adott tartalommal kell megtöltenünk őket.
A vajdasági magyarság és a művelődési élet elválaszthatatlanul összeforrt, miért fontos, hogy ez a jövőben is így maradjon?
– Harcolunk a fennmaradásunkért és ebben minden segítséget megkapunk a vajdasági magyarság érdekképviseletének köszönhetően, önkormányzati, tartományi és országos szinten is. Nagyon lényeges, hogy ezután is ott lehessünk a döntések meghozatalánál, képviseletünk elegendő számban legyen jelen a politikai életben, mert minden mindennel összefügg és összeforr. Ki kell használni minden lehetőséget és az anyaországi támogatások mellett a hazai költségvetésben is igenis ki kell harcolni a nemzeti kisebbségeknek járó részt. Hiszen minden magyar gyerek, minden magyar iskola, egyesület, színház, gazdaság, vállalkozás fontos.
Tartományi képviselőként a jövőben mire szeretne törekedni és hangsúlyt fektetni a művelődési életre vonatkozóan?
– Biztos vagyok benne, hogy a tartományi érdekképviselet ezentúl is mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy a művelődési élet működését segítse, mint ahogyan a magyar emberek szülőföldön való boldogulását is. Jó ennek a csapatnak a tagjaként felsorakozni és olyan ügyek mögé állni, amelyek a vajdasági magyar embereket segítik. Úgy gondolom, anyanyelvünk, hagyományaink megőrzése és ápolása is nagyon fontos kérdés, ahogy Bálint Sándor szegedi néprajzkutató mondta: „Nemcsak nyelvében él a nemzet, hanem hagyományaiban is.”
Nyitókép: Molnár Edvárd felvétele
