Ahogyan köztársasági szinten, tartományi szinten is december 17-ére írták ki az előrehozott parlamenti választásokat. Pásztor Istvánnak, a tartományi képviselőház elnökének elhalálozását követően a legidősebb képviselőt november 6-án megválasztotta a vajdasági parlament házelnöknek. Momo Čolakovićnak már a következő ülésen, november 16-án, lényegében csak egy fontos feladata volt: feloszlatni a tartományi parlamentet és ezzel kiírni a választásokat ugyanarra a dátumra, amikor a köztársasági rendkívüli parlamenti voksolás is zajlik majd. A tartományi parlamentben 120 képviselői helyért folyik a választási megmérettetés, és ahogyan állami szinten, itt is a részarányos elv, vagyis a jelöltlistás szavazás alapján szereznek mandátumot a képviselők. A kisebbségi pártok esetében természetes küszöböt és egyharmaddal növelt kedvezményes szorzót alkalmaznak, a többségi pártok és koalíciók esetében háromszázalékos a parlamenti küszöb.
Pirkov Ilija 1974-ben született Kevevárán. Az általános iskolát szülőfalujában, a középiskolát Újvidéken végezte el. Vendéglátásszervezőként, illetve vendéglősként dolgozik. 1996 óta aktívan részt vesz a székelykevei és a kevevári politikai közéletben. A civil életbe történő bekapcsolódása a helyi ifjúsági szervezettel kezdődött. Több civil szervezet alapítója és aktív, eredményes tagja. 1996 és 2021 között Székelykeve Helyi Közösség Tanácsának a tagja, 2000-től 2018-ig pedig Kevevára községi képviselő-testületének tagja. Családjával Székelykevén él.
Ön a szórványmagyarság egyik legdélebbi pontján él. Mennyire nehéz ott magyarként megmaradni? Milyen tapasztalatai vannak ezzel kapcsolatban?
– Székelykeve, Hertelendyfalva és Sándoregyháza a három legdélebben fekvő al-dunai székely-magyar szórványközösség. Részben ide tartozik Pancsova is, ahol a Petőfi Sándor Művelődési Egyesület működik, melynek tagjait főként a Székelykevéről, illetve a Hertelendyfalváról elszármazottak alkotják. Egyébként ezen a vidéken sokkal nehezebb megmaradni, mint a tömbben vagy a közép-vajdasági régiókban, ennek ellenére én érzek egy pozitív energiát, illetve akaratot az emberekben a megmaradásra. A mindennapjaink nehezebbek, mert egyre kevesebb a gyermek az óvodákban és az iskolákban, de én ennek ellenére is bízom abban, hogy a magyarság a déli végeken meg tud maradni, és hogy meg tudjuk vigyázni a közösségeinket a következő generációk számára.
Mennyire fejlett azon a vidéken a falusi turizmus? Milyen lehetőségeket rejt ebből a szempontból a dél-bánsági vidék?
– Ami a falusi turizmust illeti, Székelykeve földrajzi fekvése kimondottan jónak tekinthető, ugyanis Belgrád és Szendrő közelsége, valamint a Dunántúltól lefelé a Kazán-szoros, Galambóc vára, az Ezüst-tó és a környezete, de Versec és Fehértemplom is számtalan lehetőséget rejt. Ilyen szempontból Székelykeve egy olyan környezet, ahonnan naponta szervezhetőek kirándulások. De ez a lehetőség szinte mindegyik dél-bánáti településnek megadatott. Ahogyan a helyi szervező mindig el szokta mondani, egy tiszta szoba, a meleg fogadtatás, a kedvesség a vendégek irányába, egy másféle szeretet, amit csak ebben a régióban tapasztalhat meg, a falusi turizmus fejlesztését illetően egy nagyon jó kiindulópont, illetve erre rengeteget lehet építkezni. Fontos, hogy ezek a helyszínek felkeltsék a turisták figyelmét, gondolok itt a tájházakra, illetve olyan helyszínekre kell elvinni őket, olyan programokat szervezni számukra, melyek a visszatérésre ösztönzik őket, illetve hírünket kelthetik a lakhelyükön, mert erre építhetjük a további munkát. A legfontosabb az, hogy a turisták számára minél tartalmasabb két-három napot kínáljunk, mert egy falu önmagában ennek nem biztos, hogy eleget tud tenni, de a dél-bánáti szórványtelepülések bármelyikéről is legyen szó, Sándoregyházáról, Hertelendyfalvál, Versecről vagy Ürményházáról, naponta olyan programokat kell szervezni, melyekkel az egész vidéket be lehet járni. A gasztronómiai kínálatot sem szabad elfelejteni. Lényeges, hogy vendégeinket házias termékekkel kínáljuk, mivel más tájegység vagyunk, másféle ízvilágok dominálnak itt, másképp készülnek errefelé az ételek, és ez mind lehetőséget adhat a falusi turizmus színesebbé tételéhez.
Tartományi képviselőjelöltként milyen tervei vannak a falusi turizmus fejlesztését illetően, illetve az ott élő magyarság identitásának megőrzése érdekében?
– A Vajdasági Magyar Szövetség választási programjának a része a falusi turizmus fejlesztése, fellendítése. Véleményem szerint további pályázati lehetőségekkel kell segítenünk azoknak a vállalkozóknak és magánszemélyeknek, akik szálláshelyeket szeretnének kialakítani, akiknek ez már megvan, azoknak lehetőséget kell biztosítanunk arra, hogy a kínálatukat, a kapacitásukat, illetve a felszerelésüket bővíteni tudják annak érdekében, hogy kellemesebbé tegyék a szálláshelyeket. Ami pedig a meglévő tájházakat, illetve a művelődési egyesületeket illeti, azoknak is szeretnénk segítséget nyújtani abban, hogy különböző népviseleti darabokat tudjanak vásárolni, melyeket felöltve mutatósabbak lehetnek a vendégek fogadása során, továbbá a művelődési egyesületek színvonalasabb programokkal várhatják a turisták érkezését. A lényeg tehát a már meglévő pályázati rendszerek megerősítése, illetve bővítése. Ami az identitásmegőrzést illeti, a kisközösségekben az a legfontosabb, hogy azokat életben tudjuk tartani. Az iskoláztatási rendszer mellett lényeges, hogy a gyermekeket a művelődési egyesületek is felkarolják, és hogy bevonják őket a munkájukba, de nagyon fontos szerep jut az egyházközösségeknek is. A társasági programok megmozgatják a közösségeket, és ezek elengedhetetlenek a közösségi élet fenntartása érdekében. Éppen ezért minden olyan megmozdulás nélkülözhetetlen, melynek az egész közösség a részese lehet, legyen szó egy karácsonyi műsorról, vagy egy nyári programról, gasztronómiai rendezvényről. Arra kell törekednünk, hogy továbbra is megőrizzük a magyar iskoláinkat, a magyar tagozatainkat. A Vajdasági Magyar Szövetség politizálásának köszönhetően a kis létszámú osztályokat is működtetni tudjuk. Habár egyre kevesebb a gyermek, én látom a fényt az alagút végén, ugyanis az elszármazottak otthonai nincsenek elhanyagolva, nem olyan érzést keltenek azok a házak, mintha senki sem szeretne oda visszatérni, sőt rendszeresen tatarozzák is azokat, mindez pedig arra utal, hogy előbb-utóbb hazatérnek saját otthonaikba.
Nyitókép: Molnár Edvárd felvétele
