Szóló igék

Történelmi eseményre emlékezett a minap a német és a francia vezetés. Arra, hogy a két ország 1963. január 22-én fontos megállapodást kötött, amelynek célja a két nemzet megbékélése, a barátság megteremtése és a tartós európai béke megalapozása volt.

Az Élysée-szerződésként ismertté vált egyezséggel a két ország közötti több évszázados rivalizálást és háborúskodást zárták le. Az aláírás 60. évfordulója alkalmából a két kormány tagjai, továbbá mintegy háromszáz francia és német parlamenti képviselő a párizsi Sorbonne egyetemen ünnepségen vett részt. Röviddel utána az Élysée-palotában együttes ülést tartott a francia és a német kormány. Ezen szintén részt vett Emmanuel Macron francia államfő és Olaf Scholz német kancellár.

Bár az ukrajnai háborúval is összefüggő védelempolitikai, gazdasági és energiaellátási kérdésekről vallott eltérő álláspontjuk miatt az utóbbi időben feszültté vált Berlin és Párizs viszonya, Scholz az évfordulós ünnepségen kijelentette: a jövő „a két ország közötti együttműködésen alapul”, amely „az egyesült Európa motorja” is. Természetesen Macron is megszólalt. Közölte: Franciaországnak és Németországnak úttörőként kell fellépnie „Európa újraalapozásában”.

Hogy milyen is legyen az új Európa, illetve az EU, arról is kifejtették a véleményüket. Ráadásul már két nappal a január 22-ei párizsi évfordulós megemlékezés előtt. Egy terjedelmes vendégcikkben, amely a német Frankfurter Allgemeine Zeitung napilapban és a Le Journal du Dimanche francia hetilapban jelent meg.

Az írásban összefoglalták a francia–német páros jövőbeli szerepét az EU-ban. A szövegben az Unió jövőjével is foglalkoznak, hiszen mint megállapították, „kontinensünk történelmének fordulópontja előtt állunk”. Ilyen helyzetben pedig – ígérik – mindketten ugyanarra törekszenek: „egy ellenálló, erős és független” EU működésének biztosítására.

Felidézték a történelmi jelentőségű Élysée-szerződés céljait is, amelyekkel kapcsolatban hangsúlyozzák: Charles de Gaulle francia elnök és Konrad Adenauer német kancellár hatvan évvel ezelőtt nemcsak azért állapodott meg, hogy megújítsa és megnyugtató alapokra helyezze a kétoldalú kapcsolatokat, hanem azért is, hogy az együttműködés érdekében közös célkiűzéseket is kijelöljön a két nép számára. Azzal a leplezetlen szándékkal, hogy „megvalósuljon az egységes Európáról szőtt közös álmunk. A közös jövő ígéretének középpontjában a háború, a barbárság és a birodalmi eszme elutasítása állt” – értékelt Macron és Scholz, majd így folytatták: 2022-ben Oroszország fegyveres konfliktust robbantott ki Európában, ám nem fogja megnyerni „szégyenteljes és törvénytelen” háborúját, amelyet Ukrajna ellen folytat.

Mint írják, „ez a háború emlékeztet bennünket arra, hogy a mi nemzedékünkön múlik annak a megakadályozása, hogy széthulljon Európa alapító atyáinak álma. Most ismét biztosítanunk kell, hogy az európaiak következő generációja olyan kontinensen éljen, ahol a béke, a jólét és a szabadság honol”.

Felhívják a figyelmet azokra a területekre is, amelyeket a két ország prioritásként kezel a jövőben, hogy erősebbé és önállóbbá tegyék az Európai Uniót. Hét stratégiai célkitűzést ismertettek, amelyek mentén az EU-t tovább építenék, megerősítenék és még önállóbbá tennék.

Külön kiemelik, hogy a közösségnek még függetlenebbé kell válnia, és olyan geopolitikai kapacitásokat kell kiépítenie, amelyek segítségével képes lesz bekapcsolódni a nemzetközi rend alakításába.

A holnap erősebb Európája érdekében már mostantól többet kell befektetni a fegyveres erőkbe és a hadiiparba – tanácsolják, majd megjegyzik: „Ez fejleszteni fogja saját védekezőképességünket, továbbá transzatlanti kapcsolataink előnyére válhat. A jobb adottságok és a NATO európai pillérének megerősítése keménykötésű partnert biztosít az Egyesült Államok számára az Atlanti-óceán túlpartján, egy felkészültebb partnert, amely hatékonyabban és megfelelőbben tudja megoldani a nagy nemzetközi kihívásokat”. Ezzel összefüggésben azonban figyelmeztetnek: „a geopolitikai erő nem csupán a katonai képességektől függ”.

Macron és Scholz egyéb követelményeket is felsorol. Ezek egyike, hogy az EU váljon világvezetővé a termelés és az innováció terén. „Ügyelni fogunk arra, hogy megfelelő keretet biztosítsunk ennek, hogy megadjuk neki a cél eléréséhez szükséges eszközöket, és hogy fejlesszük azt, ami globális gazdasági hatalmunk középpontjában áll: a legnagyobb, egységes, demokratikus piacot a világon, amelynek a napokban ünnepeljük fennállása 30. évfordulóját”. A cikkben ehhez még hozzáfűzik, hogy szeretnék erősíteni a stratégiai partnerkapcsolatokat minden szereplővel, aki az ENSZ Alapokmányával összhangban kívánja megvédeni a nemzetközi rendet.

Szintén prioritásként fogalmazták meg a gazdasági és társadalmi fejlesztéseket a digitális és zöld átállással összhangban. Ez azt is feltételezi, hogy az EU-nak a klímaváltozás elleni küzdelem élvonalában kell maradnia. Sőt mindent meg kell tennie azért, hogy az első klímasemleges kontinenssé válhasson. Macron és Scholz úgy véli, hogy ez egyebek mellett a megújuló és az alacsony szén-dioxid-kibocsátású energiaforrások segítségével, a hidrogén felhasználásával, valamint az energiahálózatok összekapcsolásával érhető el.

A két vezető hitet tett az EU társadalmi és pénzügyi normáinak fejlesztése mellett is, hogy „ezzel utat nyissanak a szorosabb összetartozásnak és nagyobb társadalmi egyenlőségnek”, továbbá azért, hogy az uniós munkavállalóknak jobb minőségű munkát biztosítsanak, „amely nagyobb szakértelmet igényel, magasabb bérért”.

Sürgetik a céltudatosabb intézkedéseket is, hogy „létrehozzuk a tőkepiaci uniót és kialakítsuk a bankuniót”.

Bár a gazdaságot fontosnak nevezik, azt is nyomatékosítják, hogy az EU „létezésének valódi” alkotó elemeit, vagyis „a személyes szabadságot, a jogállamiságot, a demokratikus életben való részvételt és az állampolgárok védelmét” hagyatékként szeretnék átadni a jövő generációinak. Emlékeztetnek egyszersmind arra, hogy „ezek az értékek és elvek állnak az Európai Unió középpontjában”, s teszik vonzóvá a közösséget a kívülálló országok számára is. A francia elnök és a német kancellár szerint az EU a stabilitás modelljének a megtestesítője az ókontinensen, „különösen a Nyugat-Balkánon”.

A (nyugat-balkáni országokat is érintő) bővítéssel kapcsolatban pedig jelzik: „gyors és konkrét előrelépésre törekszünk. Ugyanakkor biztosítanunk kell, hogy a kibővített Európai Unió megőrizze cselekvőképességét – hatékonyabb intézményekkel és gyorsabb döntéshozatali folyamatokkal, többek között az Európai Tanácsban a minősített többségi szavazás kiterjesztésével”. Nem titkolják azonban, hogy még rengeteg a tennivaló az EU „fejlesztéséért, megerősítéséért és kiteljesedéséért, de a hatvan évnyi történelem megtanított bennünket arra, hogy semmi sem lehetetlen, ha egységesek maradunk”.