Nem vagyok orvos. És kutató sem. Azt tudom, amit tanulmányokból megértek, amit el tudok olvasni, és a környezetemben látok. De azt is tudom, hogy ha valami megterem a kertemben, azért nem kell gyógyszeripari cégeknek fizetnem az előállításért, majd a szállításért, és adózni sem nagyon adózok utána. Úgy, ahogy megterem a sárgarépa, úgy más is megteremhet az ember kertjében.
Viszont a sárgarépa és a marihuána nem egy és ugyanaz. Az egyik magasabbra nő mint a másik, bokrosodik, több hely kell neki, a másikért le kell hajolni, betakarításkor könnyebben megfájdul az ember dereka, és talán a legfontosabb különbség: sárgarépa-termesztésért nem jár börtön.
Hogy mennyi logika van/nincs a marihuána törvényi tiltásában, az megér egy külön történetet, most nem ez a téma. Az viszont elég egyértelmű, hogy amíg a fű illegális, addig az alkohol és a nyugtatók legálisak. A túlzott alkoholfogyasztás társadalmi, de egészségügyi probléma is. Amit valamivel kezelnünk kell, ugyebár. Igen, gyógyszerekkel.
E heti körkérdésünk a marihuána egészségügyi célokra történő legalizációjáról szólt. A szavazók mintegy fele támogatja azt. Egyre több ország vezetősége látja azt, amit ők látnak – a kannabisz gyógyít.
Itt álljunk meg egy szóra. A kannabisz (vagy csak egyszerűen kender) gyógyászati célokra való felhasználása nem ugyanaz mint a marihuána legalizálása. Annak ellenére, hogy az elmúlt években számtalan tanulmány megjelent a témában, azokban az országokban, ahol nem legalizálták a marihuána(-származékok) használatát, ott még időnként olyan kép él az emberek egy részében, hogy az esetleges legalizációt követően „ellepi a kábítószer az utcákat”. A kannabiszt ne keverjük össze se a heroinnal, se például az LSD-vel.
Azok az orvosok, akik a legalizáció mellett szólnak, azt mondják, hogy az egészségügy legfontosabb célja, hogy segítsen – azokban az esetekben, amikor már egyértelmű, hogy nem tud meggyógyulni a páciens, akkor is segítsen, legalább enyhítse a fájdalmat. Ezért ajánlják sok esetben a rákos megbetegedések kezelése során, és a betegségek végső stádiumában is a kannabiszt és annak származékait. Számos területen végeznek kutatásokat a kannabisz-származékok pozitív hatásáról, tavaly jelent meg egy amerikai–angol kutatás részeredményeként az az információ, hogy az amerikai NCI (az USA Nemzeti Rákkutató Intézete) kutatásai során az egerekben kezelt rákos sejteket sikerült „megölni”. A kutatást végzők sem mondják azt, hogy ezzel karnyújtásnyira kerültünk a rák minden típusának legyőzéséhez, de egy lépéssel közelebb.
A minél teljesebb kép érdekében beszéljünk a mellékhatásokról is. A kannabisz hatóanyag a THC (tetrahidrokannabinol). Az egészségügy is ezt az alapanyagot használja – a probléma a tudatmódosító hatás. A szakemberek általában azt mondják, hogy hosszútávon pszichés problémák is felléphetnek, a rövid távú negatív hatások között említik a reflexek tompulását (ezért például az autóvezetés semmiképp sem ajánlott ilyen állapotban), valamint probléma a függőség kialakulása is. Nem mellékesen azt is meg kell említeni, hogy a THC mennyisége a fontos, az egészségügyben használatos kivonatok, olajak viszonylag alacsony THC-tartalmúak.
Szerbiában hivatalosan másfél éve téma a marihuána(-származékok) felhasználásának legalizációja. Beszélnek róla, de az illetékesek egyike sem tudja megmondani, mikor kerülhet a kenderből kivont olaj, és egyéb készítmények az erre felhatalmazott gyógyszertárakba. Horvátországban tavaly októberben engedélyezték a kannabisz egészségügyi használatát.
Nálunk a Lekalizacija Srbija szervezet a vezető a legalizációért folyó harcban. A szervezet vezetője, Antonije Kovačević újságíró a Politika napilapnak adott nyilatkozatában kifejtette, a legalizáció előtt is már 13 ezer beteg ember jelentkezett náluk, akik a külföldi szabályzatok szerint kezelhetnének ilyen készítményekkel. Arról is beszélt, hogy a legalizáció valamelyest törvényes mederbe terelhetné a marihuánának és származékainak forgalmazását, ami anyagi szempontból is elérhetőbbé tenné a készítményeket. Mert attól még, hogy valami nem legális, nem jelenti azt, hogy nem lehet megtalálni a piacon, de sokkal magasabb áron, mintha azt, mondjuk egy erre felhatalmazott gyógyszertárban – orvosi felügyelet mellett – venné meg a beteg.
Azt se felejtsük el, hogy nincs olyan hazai vagy nemzetközi mutató, amely szerint a szerb egészségügy jó állapotban lenne. A legalizációt támogatók szerint maga a legalizáció segíthetne valamelyest a hazai egészségügy megítélésének. Viszont maga az engedélyezés még nem jelentené azt, hogy a rendszer működőképes lenne. Történt már ugyanis olyan, hogy a gyógyszereket gyártó és forgalmazó cégek egymás elleni vagy a minisztériummal folytatott harcában végül a betegeken csattant az ostor.
