Nem én leszek sem az első, sem az utolsó, aki egy 4:0-s vereséggel zárult Európa-bajnokság után is a méltatás hangját üti meg a magyar válogatottal szemben, hiszen a nagy tornákról való harmincéves távollétet követően olyan produkciót nyújtott, aminél szinte mindenki sokkal kevesebbet várt. Büszkék lehetünk az egész csapatra, erejükön felül teljesítettek, egész Európa azon lelkendezik, hogy Magyarország végre visszatért a kontinentális futball vérkeringésébe!
Mennyi bátor és olykor hirtelen döntés kellett ahhoz, hogy mindezt átélhessük. Emlékezzünk csak, milyen rögös út vezetett az Eb-szereplésig, amely meggyőződésem szerint csak azért lett meg, mert az illetékesek a kellő időben a kellő embereket mozgósították. Magyarország rögtön a selejtezősorozat nyitányán lépéshátrányba került az északírek elleni hazai 2:1-es vereséggel, a Magyar Labdarúgó-szövetség, élén Csányi Sándorral rögtön váltott, elküldte a kispadról a nem sokkal korábban kinevezett Pintér Attilát, és helyére kinevezte az addig csak utánpótlásszinten dolgozó Dárdai Pált. A sikertörténet a németes mentalitással rendelkező edző színre lépésével kezdődött, aki szisztematikusan átalakította a magyar csapat játékát, majd klubedzői teendői miatt történt távozása után utódja, a német Bernd Storck folytatta munkáját, és az F csoport harmadik helyét szerezte meg.
A pótselejtezős párharc Norvégia ellen maga volt a megvalósult álom. Újabb remek húzásnak az addig alig ismert Kleinheisler László pályára küldése bizonyult, aki góljával eldöntötte az oslói meccset. A visszavágón Storck Priskin Tamás kezdőcsapatba állításával lepett meg mindenkit, de a csatár góllal hálálta meg a bizalmat, 2:1-re nyert a csapat Budapesten, és 3:1-es összesítéssel kijutott a tornára. Korunkból fakadóan sokkal nem láthattunk a mostani Eb-ig magyar csapatot nagy tornán, csak hallomásból tudtuk, hogy milyenek is voltak azok a sikeres generációk. Nekem még édesapám mesélt rádiós közvetítésekről, Zsengellérről, Puskásról, Dunai I-ről, Dunai II-ről, Buzánszkyról, Hidegkútiról, Albert Flóriánról, Nyilasiról és a többi magyar futballfenoménről – olyan élvezetesen vissza tudta adni az akkori meccsek hangulatát, hogy szinte láttam a magyar cseleket, gólokat, már-már a pálya mellett éreztem magam. Sajnos, nem ünnepelhettünk már együtt, de most végre én is megélhettem előbb a kijutás, majd a győzelem és a csoportelsőség gyönyörét.
A pótselejtező végén egymás nyakába ugrottunk drága barátaimmal, ünnepeltük a kijutást, az Eb-részvételt, amely érzés és íz addig ismeretlen volt számunkra. Ízlelgettük június 14-éig, a magyar csapat első csoportmeccséig, ahol óriási meglepetésre 2:0-s győzelemmel örvendeztettek meg bennünket, végleg visszahódítva szurkolók millióit a válogatott mellé – nem is elsődlegesen az eredmény miatt, hanem az elveszett labdát nem ismerő, végtelenül harcos, férfias hozzáállás miatt, amit korábban annyit hiányoltunk ebből az együttesből. Tudtuk, tudták, hogy nem világverő alakulat, de csapategységből példát mutattak a világnak. Izland ellen a sírból hozták vissza a mérkőzést, a hajrában szereztek nagyon fontos pontot, majd Portugália ellen a torna addigi legjobb meccsén látványos, minden igényt kielégítő 3:3-as döntetlennel a csoportelsőséget is megkaparintották. Amikor kiderült, hogy Belgium lesz az ellenfél a kieséses szakasz kezdetén, reménykedtünk, hogy őket is meglephetik Király Gáborék, de a realitások szerint a torna egyik titkos favoritja ellen nem volt semmi esélyük. A belgák remek napot fogtak ki, Magyarország pedig a végére nagyon kinyílt, 1:0-nál hiába volt több esélye is az egyenlítésre, végül 4:0-s pofonba szaladt bele – de rendkívül szimpatikus csapat benyomását keltette, amelyben van potenciál. Persze, most még van bennünk fájdalom, hiszen nehéz túltenni magunkat a kiesésen, azon, hogy egy álom véget ért, de az Eb végére már megenyhülünk, és inkább az jár majd a fejünkben, hogy végre van magyar csapat, végre van remény, végre vannak olyan fiatal magyar játékosok, akiket edzők és szurkolók is szívesen látnak a pályán. Újabb feladat következik: az ősszel rajtoló vb-selejtezők során Magyarország a B csoportban Portugália, Svájc, Lettország, Feröer szigetek és Andorra ellen bizonyíthatja, hogy az Eb-részvétel a válogatott fejlődésének egyik mérföldköve volt, és nemcsak egy kiugró teljesítmény.
