Sonka, tojás, kolbász, fonott kalács, vázába helyezett barka, színes tavaszi virágok, csokitojás és csokinyúl az udvart borító zöld fűbe rejtve.
Emlékszem, gyerekkoromban édesanyám már hetekkel a húsvét előtt elkezdte az ünnepre hangolódást, így a család többi tagját is magával ragadta a készülődés. A húsvét előtti nagytakarítás sohasem maradhatott el, az ablakok és függönyök mosása valahogy mindig az ünnepi készülődés része volt. Mintha nem lett volna húsvét ragyogó ablakok és tiszta függönyök nélkül. Lassan ünneplőbe öltözött az otthonunk, előkerültek a húsvéti díszek, feldíszítettük a barkát, anyám varrónőként gondosan ügyelt arra, hogy ha nem is minden évben, de minden második évben új, ünnephez illő terítő kerüljön az ebédlőasztalra.
A szüleim baromfit tenyésztettek saját célra, tojás az mindig volt, csak festeni kellett. A finom házi sonkára abban az időben nem kellett költeni, disznókat is nevelt édesapám, a húsvéti menü fő fogásának elkészítése és tálalása is az ő feladata volt. Kiskoromban titokban sűrűn kisurrantam a szenesbe (így hívták a szüleim azt a helyet, ahol a tüzelőanyagot tárolták, annak ellenére, hogy az utóbbi években már inkább fás volt). Apám a szenes mellett alakított ki egy kicsi helyiséget, ott volt a füstölő, ahol a szalonnát és a sonkát is megfüstölte. Ott lógtak a sonkák a szenesben, kiakasztva egymás mellé szépen sorjában, kellemes látvány volt a szemnek, később pedig még kellemesebb volt a hasnak, amikor az ünnepi asztalra került a húsvéti főtt sonka. A nyuszi fészkének az elkészítése az én feladatom volt, ebben mindig nagy örömömet leltem. Úgy hittem, minél szebb a fészek, minél gondosabban rakom össze, annál jobban fog örülni a nyuszi, és annál szebb ajándékokkal lep majd meg. Nálunk nem volt divat az ajándékozás, ilyenkor csak a gyerekek (kezdetben csak én, később már a nővérem lányai is) kaptak a csoki és a tojás mellé valami apróságot. Az ünnep alkalmával mindig isteni ételek kerültek az asztalra, húsleves, sonka, tojás, torma, újhagyma és kalács. Családunkra nem volt jellemző a nagy rokonlátogatás, húsvét vasárnapja a többi vasárnaphoz hasonlóan a szűk családi körről szólt: jöttek hozzánk a nővéremék, kezdetben csak a nővérem és a férje, majd ahogy bővült a családjuk két székkel több került az asztalhoz. Húsvéthétfőn izgatottan vártam a locsolkodókat. Néhány éven keresztül kölnivel locsoltak, később már lovaskocsival érkeztek néha harmincan vagy többen is, és olyankor sohasem maradtam szárazon. Gyerekkorunkban tojást kaptak, lehetőleg pirosat, és ahogy idősödtünk, a tojás mellé már járt a pogácsa és a jóízű házi pálinka is.
(Illusztráció)
A szokások, amelyek valamit jelentettek a szüleinknek, nagyszüleinknek, napjainkra nekünk és a gyerekeinknek egészen mást jelentenek. A népi hagyományok, ha nem is eltűnőben, inkább átalakulóban vannak, egyes elemei már kikoptak a köztudatból, mások újdonságként beépültek. A hagyományos húsvéti ételek fogyasztása, a tojásfestés és -díszítés, a locsolkodás azonban napjainkig széles körben ismertek maradtak.
A húsvét egy vallási ünnep, a keresztények Krisztus halálára és feltámadására emlékeznek ilyenkor. Ezzel párhuzamosan azonban időről időre megjelentek a különféle néphagyományok és szokások is az ünnepkörhöz kapcsolódóan. Manapság talán ezek a szokások és hagyományok hangsúlyosabbak, mint maga a vallási tartalom. A húsvét ünneplése sokat veszített vallási tartalmából, hiszen sokak csak töredékesen, vagy egyáltalán nem ismerik az ünnep mögötti biblikus hagyományt. Így a köztudat már nem, mint a legnagyobb ünnepet tartja számon, sokak számára mára a családi, baráti találkozás alkalma lett, illetve az ünnephez kapcsolódó munkaszünetet kihasználva a pihenés, a rekreáció alkalmává vált.
A húsvét más ünnepekhez hasonlóan tele van szimbolikus jelentésű ételekkel, cselekményekkel és tárgyakkal. A húsvéti ünnepkör hagyományait, szokásait is befolyásolja és alakítja a fogyasztói kultúra. Akár elég csak a böjtölés megváltozott jelentéstartalmaira utalnunk: már mindez nem pusztán vallási indítékból, a bűnbánatot kifejező hústól való megtartóztatást jelöli, hanem történhet egészségügyi, testi-lelki rekreáció céljából is. Számos szolgáltatás és termék célozza meg az efféle igényeket. Az ünnephez kapcsolódó ajándékot hozó nyúl képe is nagyban épít a fogyasztói kultúrára. A 20. század első évtizedeiben megjelentek a cukrászatok kirakatában a különféle csoki nyulak és csoki tojások, melyek az ünnepkör kedvelt ajándékaivá váltak. Mára elképzelhetetlen az ünnep nélkülük, már hetekkel korábban megtöltik az áruházak polcait velük. Ilyenkor természetesen a dekorációk sem maradnak el, mindenkit emlékeztetve a húsvét közeledtére, és arra, hogy maga is öltöztesse ünnepi díszbe lakását, sőt udvarát és kertjét is. Ezek az elmúlt évtizedek új szokáselemei, amelyekre a kereskedők és a gyártók is nagyban építenek, sőt, az ehhez szükséges termékek vásárlására sarkallnak.
A turizmus két szálon épült be az ünnepkör szokásvilágába. Egyrészt az utazási irodák, települések, intézmények kínálatában megjelentek azok a programok, ahol a turista különleges vagy hagyományos húsvéti szokásokat tekinthet meg vagy próbálhat ki, másrészt az iskolai szünet és a munkaszüneti napok okán sokan utaznak el tavaszi pihenőre a húsvéti időszakban.
A húsvét a keresztény ember számára a megújulást, a feltámadást és a hitben való megerősödést jelenti. Mindig rajtunk múlik, hogy a ránk zúduló külső hatások közül melyek azok, amiknek teret engedünk az életünkben, és melyek azok, amiknek nem.
Nyitókép: (Illusztráció)
