Nincsen egyszerű helyzetben az átlagpolgár, aki szeretné megtudni – elvégre az alkotmány szavatolja számára a hiteles, az átfogó és az időszerű tájékoztatást –, hogy Dragan J. Vučićević, az Informer napilap fő- és felelős szerkesztője miért került börtönbe, hiszen ugyanazokra a kérdésekre több, egymástól eltérő választ is kap, attól függően, hogy hol próbál információhoz jutni. Azok a polgárok, akik a nemzeti frekvenciával rendelkező tévéadók műsorait követik, valamint az Informer és az ahhoz hasonló lapokat olvassák, a következőkről értesülhettek a konkrét ügy kapcsán: „Az igazság kimondása miatt került börtönbe”; „Fegyházba vonulással küzd az igazságosságért és a demokráciáért”; „Vučićević politikai álláspontjának kinyilvánítása miatt került börtönbe”; „A mocsok sárga bírók küldenek börtönbe”; „Vučićevićet verbális deliktum címén börtönbüntetésre ítélték”.
Azok a polgárok, akik kizárólag a kábeltelevíziós csomagok keretében, vagy az interneten nézhető adók műsorait követik, valamint a Danas napilapot, vagy a Vreme, a NIN és a Nedeljnik hetilapokat olvassák, a következőket tudták meg: Dragan J. Vučićevićet az ügyben eljáró bíróság 200 ezer dináros pénzbüntetésre ítélte a becsületsértés bűncselekmény elkövetése miatt, mivel Twitter-bejegyzésében a következőképpen fogalmazott Jugoslav Ćosić újságíró vonatkozásában: „Jugoslav, már alig várom bűnvádi feljelentésedet. Akkor végre leleplezhetjük a bíróságon Šolak és Dragan Đilas maffia-polipját, aminek te a szolgája vagy. Mondhatsz akármit, már mindenki tudja, hogy siptár bérenc vagy, aki véres pénzükért végzi el a piszkos munkákat Szerbiában.” A pénzbüntetést, ami nem Jugoslav Ćosić, hanem a Szerb Állam „számláján” végezte volna, az elítélt nem fizette ki a megszabott határidőben, ezért a törvénnyel összhangban a bíróság a pénzbüntetést átváltoztatta 6 hónapos börtönbüntetésre. Dragan J. Vučićevićet nem újságírói hivatásának végzésével összefüggésben marasztalták el, hanem magánemberként való véleménynyilvánítása miatt. Ismétlendő, hogy az Informer tulajdonosát becsületsértés címén ítélték el, az általa emlegetett – a valamikori Jugoszláviában a véleménynyilvánítási szabadságot korlátozó – verbális deliktum még jóval a rágalmazás bűncselekménye előtt kikerült a büntető törvénykönyvből.
Dragan J. Vučićević (Fotó: Beta)
A drámai bevonulást követően Dragan J. Vučićević végül nem hat hónapot, hanem két és fél napot töltött börtönben, ezt követően élettársa fizette ki a pénzbüntetést. A bírósági ítéletet igazságtalannak, a bírákat pedig részrehajlónak minősítő Aleksandar Vučić köztársasági elnök is ki akarta Vučićević helyett fizetni a büntetést – ez akár indokolt is lenne, hiszen utóbbi rendszeresen előbbi alteregójaként járja a tévéstúdiókat –, ám az elítélt ezt nem engedte meg neki – egyébként is, nem világos, hogy a megtakarítással állítólag nem rendelkező, havi 200 ezer dinárnál jóval kevesebbet kereső államelnök miből élt volna meg. Vučićević az éhségsztrájkot azonnal a fegyházba való érkezését követően megkezdte, követelve a becsületsértés bűncselekmény törlését a büntető törvénykönyvből, valamint a rendkívüli jogorvoslatot, azaz ügyének felülvizsgálatát.
Aleksandar Vučić ezekben a napokban nemcsak a jogerős bírósági ítéletet bírálta – bírálandó módon –, hanem szintén arra az álláspontra helyezkedett, hogy a büntető törvénykönyv módosításával az újságírók vonatkozásában dekriminalizálni kellene a becsületsértést. Ugyanakkor az államelnök elmulasztotta közölni, hogy amennyiben az újságírók hivatásuk végzése során fejtik ki véleményüket, és ennek módja, vagy az egyéb körülmények nem utalnak arra, hogy ezt adott személy meggyalázásának a szándékával teszik, akkor a médiamunkások már most sem büntethetők becsületsértés címén. A tényelferdítés örvényét mélyítőkhöz Ana Brnabić miniszterelnök szintén csatlakozott, aki ahelyett, hogy maradéktalanul a kormány munkájára összpontosítana, vagy közölné, hogy a végrehajtó hatalom valójában mivel foglalkozik jelenleg – meglehetősen titokban és csendben, hasonlóan a Szerbiai Képviselőházhoz, amelyik még mindig nem kezdte meg március 1-jétől esedékes tavaszi rendes ülésszakát –, inkább „Šolak médiájának” és újságíróinak a vélt vétségeit sorolta, folytatva a címkézés káros, és esetenként veszélyes gyakorlatát.
Dragan J. Vučićević – akinek magánalapítású lapja 2020-tól tavaly szeptemberig legalább 18,3 millió dinár költségvetési támogatást kapott –, akárcsak a többi, a zsurnalisztikai képzés és a sajtóetika alapszabályai helyett inkább a spin doktori kurzusok téziseit és a hírkozmetikázás eszközeit alkalmazó médiamunkások nagy részben hozzájárultak ahhoz, hogy az újságírókkal kapcsolatban súlyos fogalomzavarok merülnek fel. Az államvezetők kóros hatalomgyakorlási technikáinak behódoló szerkesztők és újságírók katalizátorként befolyásolták azokat a torz folyamatokat, amelyek következtében egyfajta disztópikus sajtószféra alakult ki, egyik oldalon a hatalomközeli, illetve szinte hatalmi tisztségviselőként fellépő – és a többség által ilyenként megélt – sajtómunkásokkal, míg a másikon az ellenzék szerepkörébe tuszkolt médiával. Nekik is „köszönhető”, hogy Szerbiában szinte egyetlen téma vonatkozásában sem léteznek egyértelmű tényállások, még az olyan faktumok tekintetében sem, hogy a nap keleten kel fel. Ebben a deformálódott világban van A igazság és van B igazság, vannak médiumok, amelyek csak az egyik, a tényszerűséget megcsúfoló valóságot közlik a polgárokkal, akik ezt, ha elég gyakran hallják és olvassák, igazságként fogadják el. Még azt is, hogy az első számú közellenség az újságíró, annak is az a „fajtája”, amelyik legalább részben ragaszkodik bizonyos etikai szabályokhoz.
Nyitókép: Dragan J. Vučićević (Fotó: Beta)
