A sajtóban ezekben a hetekben fel-felbukkannak ünneplő ruhába öltözött lányok, fiúk, a megbérmáltak/konfirmáltak. Abban az időszakban vagyunk, amikor a húsvétvasárnaptól a pünkösdvasárnapig, a Szentlélek kiáradásának ünnepe felé tartunk. Krisztus, aki meghalt értünk, és feltámadt, mintegy negyven napig maradt a földön tanítványaival, erősítette őket hitben, aztán felment a mennybe, illetve visszatért az Atyához, de nem hagyta őket elcsüggedni, hanem ígéretéhez híven, pünkösdkor elküldte nekik a „megerősítést”, az ő Lelkét, a Vigasztalót, aki majd folytatja szeretetének művét a világban tanítványaival együtt.
A konfirmáció gyakorlata él számos protestáns (református, evangélikus, metodista…) egyházban. Nem szentségként, mint a katolikusoknál, hanem a keresztségi szövetség fiatalkori megerősítéseként. Ünnepélyes gyülekezeti cselekmény, amelynek során a többéves hitoktatással felkészített, hitében megerősített fiatalt, aki személyesen dönt Krisztus és az ő egyháza mellett, felveszik egyháza teljes jogú tagjai közé.
A Római Katolikus Egyházban a bérmálás szentség, a püspök vagy a püspöki engedéllyel rendelkező pap szolgáltatja ki. Az ortodox/pravoszláv testvéreinknél szintén szentség, rögtön keresztelés után szolgáltatják ki, a Római Katolikus Egyházban ez csak a felnőtt keresztelés esetén van így, egyébként a bérmálásra a hét szentség közül a keresztség, bűnbánat és Oltáriszentség után kerül sor, sokévi hitbeli felkészítés után, általában az általános iskola nyolcadik osztályában.
Lukács evangélista az Apostolok Cselekedetének 2. fejezetében beszámol arról, mi történt pünkösdkor Jeruzsálemben: a Szentlélek vihar és lángnyelvek kíséretében szállt le az apostolokra. A tanítványok ijedt csoportja váratlanul bátran kezdi hirdetni Jézus feltámadását, ennek eredményeként 3000 személy megtért, és csatlakozott az egyházhoz. Ezek „állhatatosan kitartottak az apostolok tanításában és közösségében, a kenyértörésben és az imádságban. Félelem fogott el mindenkit, mert az apostolok révén sok csoda és jel történt Jeruzsálemben. A hívek mind ugyanazon a helyen tartózkodtak, és közös volt mindenük” (ApCsel 2,42–44).
Ez történt, a Szentlélekkel ugyanis kiáradt szívükbe Isten szeretete (vö. Róm 5,5).
Az ószövetségi ember remélte, hogy a pogányok zsidóvá válnak, és a Jeruzsálemi Templomba fognak özönleni, az igaz Istent imádják, a Szentlélek mindent átható, átformáló erejének köszönhetően azonban az apostolok elindultak a Római Birodalom más vidékeire, hogy elvigyék a népeknek az örömhírt.
Tapasztaljuk, hogy a Szentlélek segít minden Krisztus-követőt a keresztény élet útján. Kereszteléssel a Szentlélek templomai leszünk. Jézus szeret bennünket a Szentlélekben, a bérmálás szentségében is. Az egyház kezdettől fogva ünnepli a szentségeket, mert Krisztus alapította őket, az ő ajándékaiként részesülhetünk bennük a Szentlélek közvetítésével. A szentség valójában „szent” cselekedet, amely által maga Krisztus és Szentlelke működik. A szentségek bevezetnek minket az Úr közösségébe, hozzá hasonlóvá, barátaivá tesznek.
Jézus nemcsak a serdülőkorban levő lányokat és fiúkat erősíti meg a Szentlélek által, hogy az ingoványos talaj ellenére, felnőtt keresztényként bátran tudják követni őt a szeretetet útján és megteremni a Lélek gyümölcseit: a szeretetet, örömet, békességet, türelmet, kedvességet, jóságot, hűséget, szelídséget, önmegtartóztatást (Gal 5,18–23).
Minket is állandóan biztat: Indulj és menj! Valósítsd meg küldetésedet. Azokat a kis és nagy dolgokat, amelyeket a mennyei Atya személy szerint ránk bízott, mert szeret és számít ránk. Ha Jézus a Szentlélek által pünkösdkor megerősítette a gyáva apostolokat, minket is meg fog erősíteni mindennap, minden helyzetben, hogy a hit próbáját kiálljuk: ne szégyelljük megvallani, hogy hozzá tartozunk, és képessé váljunk hozzá hasonlóan szeretni az embereket, és megbocsátani nekik, még akkor is, ha ellenünk munkálkodnak.
