Dollársirató

A dollár felemelkedését és bukását is sokszor jósolták már meg, amióta forgalomba hozták. A dollár, mint amerikai fizetőeszköz, a pénz és a gazdaság szinonimájaként említhető ma is még, annak ellenére, hogy globális szinten próbálják a háttérbe szorítani. Egyelőre azonban „csak” ott tartunk, hogy akinek kisebb-nagyobb összeget zöldhasúban kínálnak, nyugodtan elfogadhatja.

Fontos pontosítani, hogy az amerikai dollárról, az USA dollárról van szó, mely az Amerikai Egyesült Államok, Kelet-Timor, Ecuador, Salvador, a Marshall-szigetek, Mikronézia, Palau, Panama hivatalos fizetőeszköze. A dollár használatát az Egyesült Államok Konföderációjának Kongresszusa fogadta el 1785-ben, és mára már ez a legelterjedtebb pénznem a világon. A közel két és fél évszázadot megélt fizetőeszköz esetében azonban fontos dátum 1913, ugyanis abban az évben hozták létre az amerikai jegybank szerepét betöltő intézményt. A FED ugyan formálisan az Egyesült Államok jegybankja, de valójában a dollárnak, mint világhatalompénznek a létrehozója és működtetője máig. A II. világháború után kialakult pénzügyi rendszer, az 1945 és 1971 között működő Bretton Woods-i pénzrendszer biztosította a gazdasági folyamatok stabil pénzpiaci alapját. Az amerikai dollár lett ezzel a világban a kulcsvaluta, a rendszerben résztvevő országok jegybankjai számára biztosítja a dollár aranyra való átválthatóságát meghatározott áron. A Bretton Woods-i rendszer működtetését több olyan nemzetközi intézményrendszer biztosította, mint az IMF, vagy a Világbank. A nemzetközi áruforgalom és azzal együtt a dollárigény is úgy megnövekedett azonban ezt követően, hogy nem volt elegendő az aranytartalék az igények kielégítésére. Az Egyesült Államok egy merész húzással megszüntette a dollár aranyra való átválthatóságát, ám a dollár továbbra is tartalékvalutaként működött.

Az USA a XX. században vált világbirodalommá. Egy globális birodalom működtetése azonban kifejezetten költséges vállalkozás. Ennek megoldásaként a működtetési költségek másokra történő áthárításának számos furfangos és ötletes módját alkalmazta a globális pénzhatalmi rendszer irányítására hivatott amerikai birodalom. Ahogyan a fegyveres konfliktusok egy részét is úgy vívta meg, hogy a „máséval a csalánt” elvet alkalmazva végül a folyamatok nyertese lehetett, úgy a pénzügyekben is ügyesen használta ki befolyását.

Az első világháborút követően az USA jóformán egyik napról a másikra vált vezető pénzügyi hatalommá. Amerika csak 1917-ben lépett be a háborúba, így jóval erősebben került ki belőle, mint az európai országok. Ekkor kezdte a dollár kiszorítani a fontot, mint nemzetközi elszámolási eszközt és tartalékvalutát. Az USA globális pénzügyi rendszer feletti dominanciája tette aztán lehetővé a dollár „fegyverként” való felhasználását is. A birodalom pedig különféle eszközökkel sikeresen védte meg a világpénzt a különféle kihívásokkal szemben. Nagyon sok konkrét példát lehetne felsorolni, de érdemes most az aktuális történésekre koncentrálni.

Az USA és más nyugati nemzetek gazdasági szankciókat vetettek ki Oroszországra az ukrán konfliktus miatt. Mindeközben Moszkva és Peking megállapodást kötött annak érdekében, hogy csökkentsék a dollártól való függőségüket. Az orosz–ukrán konfliktus kitörése óta a rubelben és jüanban jegyzett nemzetközi kereskedelem elképesztő mértékben bővült, hiszen a nyolcvanszorosára nőtt. Mérföldkőnek tekinthető, amikor Oroszország úgy döntött, hogy 2023-ban minden olaj- és gázipari többletbevételét jüanban tartja. Tavaly decemberben pedig Kína és Szaúd-Arábia egymás között is lebonyolította első jüanban jegyzett tranzakcióját. A moszkvai tőzsde napi tranzakciós jelentései alapján a Bloomberg által összeállított elemzés szerint a jüan februárban előzte meg először a dollárt a havi kereskedési volumen tekintetében. Márciusban a folyamat fokozódott. Az április adatokra még várni kell, de várhatóan még hangsúlyosabbá válik a trend. A háború előtt a jüannal történő kereskedés az orosz piacon jóformán elhanyagolható volt. Christine Lagarde, az Európai Központi Bank elnöke is figyelmeztetett a közelmúltban, hogy az euróövezetnek nem szabad természetesnek vennie valutáik nemzetközi státuszát, hiszen olyan fajsúlyos országok, mint Kína és Oroszország, saját rendszerük létrehozására törekszenek. Lagarde szerint is „új globális térkép” rajzolódik ki. Egyes országok alternatív tartalékdevizákat keresnek.

Mindezek ellenére még mindig kevesen számítanak arra, hogy hamarosan véget ér a dollár globális szuverén státusza. A központi bankok devizatartalékaik 60 százalékát még mindig dollárban tartják. Peking régi törekvése ugyan, hogy leváljon a dollár alapú elszámolásról, de ez legfeljebb egy hosszú és lassú folyamatként képzelhető el. A világsajtóban azonban jobb híján ismét, illetve továbbra is a dollár uralmának végéről cikkeznek. Erről értekeztek sokan már tíz évvel ezelőtt is, amikor pedig Kína meggyőzte Oroszországot, hogy az orosz földgázt dollár helyett jüanban fizethesse ki, a dollár alkonyáról kezdtek beszélni. Egyelőre nem látszik, milyen fordulat következhet még.

A legutóbbi geopolitikai, vagy mondjuk úgy, világhatalmi váltás az első világháborúval kezdődött és a másodikkal véget is ért. Az USA akkor a világ aranytartalékainak több mint kétharmadát birtokolta. Ez volt a fő oka, hogy az amerikai dollár a világ tartalékvalutájává válhatott, Amerika pedig élvezhette ennek előnyeit. Az elmúlt két-három évtizedben a geopolitikai hatalomváltás körvonalai kezdenek kirajzolódni. Peking és Moszkva is megértette, hogy az USA a dollárt mire használja. Nem túlzás azt állítani, hogy a dollár elsőbbsége legalább olyan értékes az Egyesült Államok stratégiai céljai szempontjából, mint egy repülőgép-hordozókból álló hadiflotta. Az valószínűsíthető, hogy most mind közelebb kerülünk egy új korszak kezdetéhez, amelyben a dollár már nem azt a szerepet tölti be a világgazdaságban, mint eddig tette. Kína, a világ második legnagyobb gazdaságaként, elsősorban a nemzetközi gazdasági, azzal együtt pedig mindenféle befolyását próbálja erősíteni. A dollár szerepe még most is megkérdőjelezhetetlen, Peking azonban a szokásos stratégia mentén, óvatos lépésekkel terjeszti a jüant.

Bizonyos trendek tehát kirajzolódni látszanak, de a bizonytalanság a jellemző, így nem tudni, a trendek mikor és hogyan változhatnak. Jövőre elnökválasztás lesz az Amerikai Egyesült Államokban és már a kampány során érdemes lesz megfigyelni majd, hogy mi történik a dollárral, hogyan alakul az árfolyama más valutákhoz képest, illetve, az elnökjelöltek miket ígérnek, végül pedig ki lesz a nyerő. A jövőben lehet, hogy a dollárt felváltja valami más, a kriptopénzek, a jüan, a rubel vagy más rendszer. Nem tudhatjuk azonban, hogy az majd mit hoz, eljön-e a „szép új világ”, és nem fogjuk-e visszasírni azokat az időket, mikor még a dollár volt a gazdagság szinonimája.