A mostani hétvége vezető külföldi hírei között kiemelt helyen szerepeltek a szudáni események, ugyanis a polgárháború káoszába süllyedő észak-afrikai országból sorra menekítették ki és még most is menekítik az ott rekedt külföldi diplomatákat, vállalati dolgozókat, turistákat. Szaúd-Arábia külügyminisztériuma saját és több baráti ország állampolgárainak sikeres evakuálását jelentette be. Az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Franciaország, Kína és Jordánia is megkezdte diplomatáinak kimentését. A dél-koreai elnök egy haditengerészeti egységet vezényelt Szudánba az ott rekedt koreai állampolgárok kimentésére. Szijjártó Péter magyar külügyminiszter közölte, hogy 14 magyar és 48 külföldi állampolgárt menekítettek ki, akik egy búvár-kiránduláson vettek részt. A legutóbbi információk szerint 11 szerbiai állampolgár sikeresen elhagyta az országot, 28 azonban még mindig Szudánban van. Az evakuálást a harcoló felek három napos tűzszünete tette lehetővé, amelyet az íd al-fitr idejére, a muszlim böjti hónap végét jelző ünnepre kötöttek. Tegyük hozzá, hogy a megállapodás ellenére is voltak összecsapások Szudánban, és nem csak a külföldi állampolgárok kimenekítése kezdődött meg, hanem immár a szudáni lakosok is útra keltek, hogy kikerüljenek a tűzvonalból. A fővárosból, Kartúmból például lakosok ezrei menekültek el, több mint 300 katona pedig a szomszédos Csádba menekült, amiről a csádi védelmi miniszter adott tájékoztatást. De vajon mi történik Szudánban? Kik harcolnak ott és miért?
(Fotó: Getty Images)
Mint ismeretes, Kartúm az április 15–16-i hétvégén vált csatatérré. A Gyorsreagálású Támogató Erők (RSF – Rapid Support Forces) elnevezésű milícia harcosai ugyanis puccsot kíséreltek meg a szudáni katonai rezsim ellen, amelynek eddig ők is a részesei voltak. Az RSF támadást indított többek között a hadsereg kartúmi főhadiszállása és az ország legnagyobb nemzetközi repülőtere ellen. A hadsereg azonban ellentámadást indított, még vadászrepülőket is bevetett a milícia ellen. A fővárosban folyamatos utcai harcok alakultak ki, és gyorsan átterjedtek az ország más területeire is. A helyzetet egyelőre nehéz átlátni az országból érkező kétes információk okán. A fegyveres konfliktus kirobbanása miatt a felek kölcsönösen egymást vádolják. Emellett a jelenlegi erőviszonyokat is nehéz átlátni, így nehéz megmondani azt, hogy melyik félnek van nagyobb esélye a hatalom megragadására. Úgy tűnik, hogy elhúzódó harcok, akár egy újabb súlyos polgárháború vár a már így is sokat szenvedett Szudánra. A térség szekértői egyébként már hónapok óta figyelmeztettek, hogy az országot uraló katonai rezsimen belül olyan súlyos feszültségek húzódnak, amelyek fegyveres konfliktusba torkollhatnak. Afrika harmadik legnagyobb területű, több mint 40 milliós lélekszámú országában sajnos olyan politikai viszonyok alakultak ki, hogy elitje a politikai ügyeket fegyverek útján dönti el. Az évtizedes polgárháborúkban és különböző katonai konfliktusokban megedződött és temérdek fegyverrel rendelkező hadsereg, valamint a különféle fegyveres milíciák és paramilitáris politikai csoportosulások egyszersmind az ország elitjét képezik. Az eliten belül meglévő különböző szárnyak, frakciók egyike sem tud azonban olyannyira megerősödni, hogy egymaga ellenőrzése alá vonja az országot és le tudja győzni ellenfeleit. Mindeközben a civil kezdeményezések és a demokratikus pártok, mozgalmak egyszerűen esélytelenek, hogy az ország vezetéséből kiszorítsák a fegyvereseket. Így pedig Szudán sajnos arra ítéltetett, hogy sorsát fegyverekkel döntsék el.
Ha a mostani ellentétek konkrétabb okait szeretnénk megismerni, ahhoz egészen 1989-ig kell visszamennünk. Ebben az évben, mint tudjuk, Európa keleti felében lezajlottak a demokratikus átmenetek. Szudánban azonban éppen egy ellentétes folyamat történt, ugyanis 1989. június 30-án katonatisztek egy csoportja Omar el-Basír ezredes vezetésével vértelen puccsal megdöntötte a választott kormány hatalmát. Basír bevezette az iszlám törvénykezést és vasmarokkal irányította az országot. Brutális módszerei azonban újabb konfliktusokat eredményeztek. Ezek közül a legismertebb a 2000-es évek elején kitört darfúri konfliktus volt Szudán nyugati részén. A Darfúrban élő fekete népcsoportok ugyanis joggal érezték úgy, hogy a kartúmi arab elit elnyomja őket. Basír az ő legyőzésükre nem a hadsereget, hanem a dzsandzsavíd gyűjtőnéven ismert arab fegyvereseket vetette be, akik brutális vérengzéseket hajtottak végre. A dzsandzsavídok egyik legismertebb vezetője Mohamed Hamdán Dagalo, ismertebb nevén Hemedti volt. Basír 2013-ban egy új milíciát hozott létre Gyorsreagálású Támogató Erők néven. Jutalmul darfúri „eredményeiért” a diktátor Hemedtit tette meg e csoport vezetőjévé. Az RSF tagjai a darfúri harcokban kiemelkedő dzsandzsavídokból kerültek ki. Idővel Hemedti saját magánhadseregévé alakította át a milíciát. Sőt, azzal, hogy megszerezte az ellenőrzést a darfúri aranybányák felett, milíciája az egyik legbefolyásosabb fegyveres csoportosulássá, ő maga pedig az ország egyik leggazdagabb emberévé vált. Mindeközben folyamatosak voltak a konfliktusok a szudáni hadsereggel, ugyanis a katonaság nem nézte jó szemmel az RSF ily mértékű megerősödését. 2018 végén aztán tüntetési hullám söpört végig Szudánon a harminc éve hatalmon lévő Basid rémuralma ellen. Az ország közállapotára jellemzően a rezsimellenes mozgalom nem lehetett volna sikeres, ha a hadsereg és az RSF nem áll a tiltakozók mellé. 2019-ben ez végül megtörtént és a szudáni forradalomban a hadsereg, az RSF és a civilek közösen megdöntötték Basír uralmát. A forradalmat követően felállt egy Átmeneti Szuverenitási Tanács (Transitional Sovereignity Council) elnevezésű szerv, amelynek elvileg az lett volna a feladata, hogy levezényelje a demokratikus átmenetet. A tanácsban a forradalom mindhárom csoportja képviseltette magát, a vezetője pedig a hadsereg vezérkari főnöke, Abdel-Fattah Burháni, a helyettese pedig Hemedti volt. Burháni azonban úgy gondolta, hogy ő egymaga alkalmasabb az ország vezetésére. 2021-ben puccsot hajtott végre, és teljesen kiszorította a demokráciapárti civileket a hatalomból. A civilek persze utcai megmozdulásokon tiltakoztak az antidemokratikus fordulat ellen, de a fegyveresek ellen esélyük sem volt. Hemedti és az RSF viszont továbbra is az ország második ereje maradt. Úgy tűnik azonban, hogy Hemedti most megelégelte a másodhegedűs szerepét és megpróbálja a legfőbb hatalmat megszerezni.
Azt, hogy ki kerül ki győztesen a konfliktusból, egyelőre még nem lehet tudni. A szudáni nép szempontjából pedig érdektelen, hiszen az ő megkérdezésük nélkül marad vagy éppen cserélődik az éppen aktuális diktátor személye, aki a fegyverek erejével uralkodik felettük. Eközben pedig újabb vérontás, még nagyobb szegénység és további bizonytalanság jut nekik osztályrészül.
Nyitókép: (Fotó: Getty Images)
