A zősök arra számítottak, hogy az augusztus elérkeztével beüt a zuborkaszezon, az olyan időszak, amikor nem történik semmi, csak pangunk, és várjuk a szeptembert, amikor majd ripsz-ropsz beindul a zélet. Örömükre vagy szomorúságukra, nem tudom, de ez az augusztus uopste nem így kezdődött! A szokásos nagyotmondások mellett egyre elrettentőbb hírek keringenek a pocákat támadó afrikai sertéspestisről, Zabadka környékén a rendőrbácsik egy hiper-zuper-mega-akcióban összegyűjtötték az illegális bevándorlókat, még néhány fegyvert is elkoboztak tőlük, a tartományi székvárosba meg elfogadták a Noviszád a vízen projektumot, amit némi tülekedés előzött meg.
– Úgy tűnik nekem, Tematild, hogy zép lassan az egész országot vízivárosok tarkítják majd – töprenge atata. – Oda, ahol még nincs, először majd biztos telepítenek valami folyót.
– Jaj, Tegyula, hagyd most ezeket a luxusprojekteket – rimánkoda az öreglány –, sokkal nagyobb gond, hogy mit eszünk majd, ha a zösszes sertés eltűnik Zerbiából?! Azt rebesgetik, hogy ez a cudar nyavalya miatt megdrágul a kismalac!
– Láttam a vészbukon, hogy itt-ott már megjelentek a titkos kommandók, amelyek kimenekítik a zegészséges malacokat a felügyelők elől – ismerteté a fater.
– Félő, hogy a disznóhús ára is megugrik – folytatá a panaszkodást amama.
– Az egyáltalán nem lenne jó – csóválá fejét az öreg –, pláne most, hogy a bankkormányzó Orgonácska bejelentette, hogy csaknem két év után a július az első olyan hónap, amelyben nem jegyeztek inflációt Zerbiában.
– Az azt jelenti, hogy nincs is, vagy csak ők nem regisztrálták? – spekulála a muter.
– Ez a millió dénáros kérdés! – kuncoga atata. – Különben nem csak a disznókkal van gond. Azt írja a zújság, hogy általánosságban irtó rossz helyzetben van az állattenyésztés az országban. Évek óta folyamatosan csökken a szarvasmarhák és a sertések száma. Egyedül csak a birkák száma növekszik, az is a támogatásnak köszönhetően!
– Adjon isten, zomzédék! – toppana be felvillanyozva a Zacsek. – Én már régóta sejtettem, hogy Belegrád egy csudahely, de most már meg is bizonyosodtam erről. A Vučko a tévében mutatott egy grafikont, amelyen az állt, hogy a zerb fővárosban állítólag 109 százalékkal csökkent a munkanélküliség!
– Amennyiben jól tudom a számtant, ha „csak” száz százalékkal csökkent volna, akkor nem marad munkanélküli! – morfondíroza az öreglány. – Sejtésem sincs, ez esetben mi történhetett!
– Két lehetőség van – bölcselkede a fater –, vagy nem egészen figyelt oda arra, mit mutat, vagy így akarta lenyűgözni egyes szimpatizánsait.
– Azt is mondta – árulá el a Zacsek –, hogy két év múlva Zerbiában 1024 euró lesz az átlagbér! Belegrádban akár az 1200-at is elérheti!
– És vajon mit kell azért majd dolgozni?! – veté fel a költői kérdést amama.
– Ha már a százalékarányoknál tartunk, olvastam, hogy két év alatt az élelmiszer 34 százalékkal megdrágult! – zsörtölőde az öreg.
– Ne csak a rossz adatokat nézze, zomzéd – ada tippet a Zacsek –, a jobb közérzethez összpontosítson a pozitív előjelű dolgokra. Például arra, hogy az állami földgázszolgáltató igazgatója a héten bejelentette: gázellátás tekintetében Zerbia biztonságban van, és az idén még legfeljebb tíz százalékot fog drágulni a gáz.
– Einstein zellemiségében beszélt az ipse: minden relatív! – dünnyöge a muter. – Örülnünk kéne, hogy „csak” ennyivel drágul, mert bezzeg nagyobb mértékben is drágulhatna?! Arról nem beszélve, hogy ha jól emlékszem, az idén már egyszer megdrágult.
– Az a lényeg, hogy a zokosok megkezdték a dumát arról, hogy felkészülten várják a fűtési idényt, nemcsak a gázosok, hanem a villanyosok is – összegeze atata. – Lesz elegendő, gáz, szén, áram. Mindenből van kolʼko ʼotyës! Nos, az ilyen zuperbejelentések után kezdek el én aggódni!
– Ne aggódjon, zomzéd – nyugtatá a Zacsek –, biztos lesz gáz is, áram is, nyugdíjnövekedés meg béremelés a közszférában az ősz és a tél folyamán, merthogy tavaszra választások esedékesek.
– Ez az év tényleg választások nélkül múlik el?! – hitetlenkede az öreglány. – Én meg azt hittem, hogy politikailag izgi ősz elé nézünk.
– Nem figyelted még meg, Tematild, hogy ebben a haladó korban eddig minden választást március és június között tartottak meg?! – kérdé a fater.
– Képzeld, Tegyula, erre eddig még nem figyeltem fel – kontráza amama. – Abban azonban biztos vagyok, hogy tavaszig az érintettek mindenféle tekintetben felkészülnek a megmérettetésre.
– A haladók küldöttsége Kínában járt – mondá sejtelmesen a Zacsek. – A delegációt Petković Petar, a Kozovó-ügyi iroda igazgatója vezette, aki egy ihletett pillanatában a következőt találta mondani: „A Kínai Kommunista Párt inspirációt jelent nemcsak a kínai népnek, hanem az egész emberiségnek.”
– Maradjunk annyiban, hogy igen nehezen tudom elképzelni, hogy az egész világnak épp a kínai kommunisták lennének az eszményképei – csipkelőde az öreg –, de azt már annál inkább, hogy a haladóknak azok. Kezdjük azzal, hogy ott egypártrendszer van! Hát, hogyne lenne ez ösztönző a számukra?! Nem kellene nekik vergődniük a csúnya ellenzékiekkel.
– Nektek nem uncsik már ezek a csip-csup ügyek?! – válta témát a muter. – A szemünk láttára pusztul el az anyabolygónk, mi meg azzal foglalkozunk, hogy ki kivel vagy ki ellen, mit, mennyit és hogyan. Mint az óvodások, mikor azon civakodnak, kié legyen a nagyobb lekváros fánk!
– Igaza van, zomzédasszony – bólogata a Zacsek. – Az ENSZ-főtitkár Guterres Antónió közölte, hogy véget ért a globális felmelegedés és megkezdődött a globális forrás korszaka!
– Az amcsi külügyis Blinken pedig azt jelentette ki, hogy a nukleáris háború nem rosszabb a klímaváltozásnál – fűzé hozzá atata.
– Mit akart ezzel mondani?! – értetlenkede az öreglány. – Talán azt, hogy az atomháborút is elviselnénk, ha már emezt kénytelenek vagyunk?! Vagy netán azt, hogy már ez is kibírhatatlan?!
– A zokosfiú nyilván azt szerette volna közölni – magyarázá a Zacsek –, hogy az éghajlatváltozás borzasztó jelenség, merthogy azt is mondta, hogy a globális felmelegedés egzisztenciális fenyegetést jelent a bolygónkra nézve!
– Ennek tudatában nem hüledezni kell, hanem cselekedni! – állapítá meg a fater. – Kezdetnek az a nagyhatalom, amelyet ő is képvisel, kivehetné jobban a részét a bolygó megőrzésére irányuló akciókból!
– Amikor ilyeneket hallok, mindig rám tör a klímaszorongás – sóhajta a Zacsek. – Úgy érzem, az egész lényemet valamiféle búskomorság járja át a Föld pusztulása miatt.
– Próbáljon meg egészségesebben táplálkozni – javasolá amama –, több friss zöldségfélét fogyasztani, lehet, csak sima depiről van szó. A feldolgozott élelmiszerek ugyanis növelik a depresszió kockázatát.
– Mik tartoznak ezek közé, Tematild? – kíváncsiskoda az öreg.
– A konzervek, a szokkok, a különféle édes és sós rágcsák, a csoki, a bonbonok, a fagyi, a csomagolt kenyér és sütemények, a margarin és más kenőcsök, a fagyasztott tésztafélék, a különféle húskészítmények, levesek porból és hasonlók – sorolá a muter.
– Azt ugyan nem tudom, hogy ezektől mennyire szoktam bedepizni – vakará a fejét a Zacsek –, de ha mindezekről csitt-csatt le kellene mondanom, akkor tutibiztosan utolérne a mélabú!
Pistike, a vakáció alatt százalékszámítást gyakorló klímaszorongó
