Mi legyen a mai ebéd? – hangzik el a már jól ismert kérdés a hét folyamán több alkalommal. Hogy pontosan hányszor, ez több tényezőtől is függ: mennyi időnk van, vagy egyáltalán van-e időnk ebédet készíteni, van-e ötletünk, hogy mi kerüljön a családi asztalra, van-e lehetőségünk munkahelyi menzán ebédelni, van-e előző napi maradék a hűtőszekrényben, találunk-e valamit a fagyasztóban, adott-e az ebédhez szükséges alapanyag, vagy még be is kell vásárolunk a főzés/sütés előtt. Azok, akik nap mint nap azon igyekszenek, hogy ne maradjon el a friss ebéd, bizonyára egyetértenek abban: a mindennapi harapnivaló elkészítése kreativitást és előkészületeket igényel. Legyen finom, legyen tápláló, nyerje el mindenkinek a tetszését, aki eszik belőle, és a lehető legköltséghatékonyabb módon készüljön el. És ez bizony csak az ebéd…
Az infláción belül, a főcsoportok szintjén, továbbra is az élelmiszerek és a háztartási energia drágulása a legnagyobb mértékű. Az elmúlt két év alatt 34 százalékkal nőtt Szerbiában az élelmiszerek ára, ezt pedig mindannyian megéreztük és érezzük is folyamatosan. Az élelmiszer-drágulása közvetlenül befolyásolja a konyhaköltségvetésünket. Ebben az anyagilag megterhelő időszakban sokan kényszerülünk spórolásra a boltokban, emiatt pedig több szokásunk is, akarva-akaratlanul, megváltozott.
(Fotó: Ótos András)
Az élelmiszerárak drágulásának kezdete óta sokan elkezdtek olyan diszkontokban, piacokon és szupermarketekben vásárolni, ahol bizonyos termékekhez olcsóbban lehet hozzájutni. A reklámokban és akciós újságokban meghirdetett leértékelésekre mostanság egyre többen kezdtek el odafigyelni. Bár az otthoni főzés költséghatékonyabb opciónak tűnik, mint az éttermekben, menzákon és kifőzdékben való étkezés, a rezsiemelkedés és az élelmiszerárak növekedése miatt előfordulhat olyan eset, hogy így olcsóbb egy elfogyasztott étel, mint egy otthon elkészített. A húsárak jobban emelkedtek, mint a zöldségek és gyümölcsök árai, ezért a húsban szegényebb vagy teljesen húsmentes étrend is jó alternatíva lehet a spórolásra. A gyümölcsök és zöldségek esetében a szezonalitás is nagyon fontos szempont, a szezonon kívüli termékek jóval drágábbak. Sok termékről elmondható, hogy a házilag előállított verziójuk olcsóbb, mint a bolti, ilyenek például a tészta, a kenyér, a lekvár, a növényi tej vagy éppen a bébiétel. Mivel az olyan sokak által kedvelt rágcsálnivalók, mint például a chips és a csokoládé szintén megdrágultak, a spórolni vágyók áttérhetnek a házi pattogatott kukoricára, az otthon sütött kekszekre, az aszalt gyümölcsökre vagy a pogácsákra és sós rudakra.
Szakemberek szerint az élelmiszerek minőségét előrébb kell helyezni a mennyiségnél. Úgy vélik, fontos, hogy egy család inkább egyen kicsit kevesebbet, de minőségit még a jelenlegi gazdasági helyzetben is. A szakemberek kitérnek arra is, hogy változásokra van szükség mind a termelésben, mind pedig a fogyasztásban, hiszen az elmúlt harminc évben túl intenzív volt a föld kizsákmányolása Európában.
Szerbia miért különösen érzékeny az emelkedő élelmiszerárakra? A válasz az anyagi feltételekben rejlik. A jelenlegi kutatások azt mutatják, hogy mennyire kiszolgáltatottak vagyunk – nemcsak az olyan problémákkal szemben, mint a válság, hanem az olyan krónikus állapotok miatt is, mint az éghajlatváltozás. Fokozatosan emelkedtek az élelmiszerárak az elmúlt időszakban: vannak, akik továbbra is mindent megengedhetnek maguknak, amire szükségük van, de az üzletekben jobban odafigyelnek a címkékre, mint korábban.
A jelenlegi élelmiszerárak globális problémát jelentenek, amelyek a világjárvány kezdete óta gyorsan, az ukrajnai orosz invázió kezdete óta pedig szédítő ütemben növekednek. Az okok és következmények kibogozhatatlan hálójában az energiaválság határozza meg az élelmiszeripar válságát is. Az élelmiszeripari problémák valószínűleg nem fognak eltűnni a válság után sem: a háborúk, a gazdasági zűrzavar és a klímaváltozás további (anyagi) következményekkel járnak majd.
Bár az élelmiszerárak emelkedése globális probléma, hatásait nem érzi egyformán minden ország. Szerbiában a drágulás olyan helyi – és anyagi – kiszolgáltatottságokat tár fel, amelyeket egyénileg naponta érezhetünk, de társadalmi szinten nem olyan könnyű mérni. A boltban állva, bevásárló kosárral a kezünkben, figyelmesen követve a megtévesztő számokat az élelmiszerek alatt, magunk is belátjuk: minél nagyobb a bevételünk, annál nagyobb összeget költhetünk élelmiszerre, és minél kisebb, annál nagyobb fejtörést okoz a bevásárlás.
