A racionalitás, az alkotmányosság és a jogállamiság erejében bízók azt remélték, hogy a rendfenntartó és a nemzetbiztonsági erők legkésőbb akkor érdemben fellépnek a migrációs válsággal, illetve mindenekelőtt az embercsempész bandákkal szemben, hogy július végén utóbbiak egy hajdújárási családi ház közvetlen közelében lövöldöztek egymásra gépfegyverekkel. Az évek óta megfigyelhető abszurd helyzet azonban továbbra is jellemző: elsősorban Vajdaság határ menti térségeiben ismeretlen kilétű, feltételezhetően külföldi állampolgárságú és az országban illegálisan tartózkodó személyek, Szerbiában tartásra és viselésre egyaránt tiltott fegyverekkel követnek el bűncselekményeket. A helyi polgárok mindennapjainak a részévé vált az, aminek ebben az országban sem a hatályos törvények, sem a szokások szerint nem lenne szabad. Az érintett települések, térségek polgárai a cserbenhagyottság traumáját élik át: azok, akikkel kapcsolatban gyermekkoruk óta azt hallották, hogy egyik elsődleges feladatuk a polgárok testi épségének és vagyonának a védelme, szinte tétlen szemlélői a veszélyes és kártékony folyamatoknak, vagy legalábbis nem alkalmazzák maradéktalanul a vonatkozó jogszabályokat. Ennek nem csak a migrációs válsággal összefüggésben, illetve rövidtávon lehetnek nemkívánatos következményei – hiszen vajon miként lehetne érvelni az említett traumát átélőknek a törvénytisztelő magatartás mellett bármivel kapcsolatban?!
Az emberileg teljesen érthető hajdújárási önszerveződési-kezdeményezés ugyancsak olyasmi, aminek ebben az országban nem lenne szabad megtörténnie. Nemcsak azért nem, mert az önszerveződésnek, a céltól függően, nem minden formája megengedett – azaz bizonyos feladatokat csak bizonyos állami szervek láthatnak el –, hanem azért sem, mert az végül tragédiához vezethet. Tragédia lenne az is, ha ennek következtében helyinek esne bántódása, de az is, ha az esetleges önbíráskodás, vagy a jogos védelem következtében az egyébként békés helyi követne el bűncselekményt. Egyesek felfogása szerint az ugyancsak tragédia lenne, ha az aktuális központi hatalom tétlenségét és a polgárok csalódottságát kihasználva, továbbá varázspálcát ígérve – utóbbi persze nem létezik, hiszen amíg az SZHP képezi a kormánykoalíció gerincét, és amíg ez meg nem másítja a migránsválsághoz való hozzáállását, addig változás nem történhet – Vajdaságban megerősödnének a szélsőséges politikai erők. Ebből a szempontból okító lehet Németország, ahol a polgárok – elsősorban a semmibe vett „kisember” – elégedetlenségének következtében éppen rekordokat dönt az AfD támogatottsága.
(Molnár Edvárd archív felvétele)
Egy kötetlen beszélgetés során egy hajdújárási polgár a következőképpen foglalta össze a jelenlegi helyzetet: „A rendőrség a korábbiakhoz képest valamennyivel tevékenyebb, ám a helyzet továbbra is lesújtó, a helyieknek olyan érzésük van, mintha egy aktív vulkán tövében élnének. A rendőrség időnként begyűjti a migránsokat-menekülteket, ugyanakkor taxikkal folyamatosan visszaszállítják őket. Ha nem Hajdújárásra, akkor máshová, újabban például Királyhalomra is. Lövéseket továbbra is hallani, egyeseknek olyan értesüléseik vannak, hogy az embercsempészek ezzel olykor a polgároknak és a rendőrségnek üzennek, hogy »hagyják őket békében végezni a munkájukat«.” A beszélgetés során szintén elhangzott, hogy a helyiek értesülései szerint igaz az a sajtóállítás, miszerint a kisgyermekes család, amelyik házának tövébe kézigránátot dobtak, azóta elköltözött. Megtörténhet, hogy egyesek szerint az állam ennél nagyobb kudarcot is produkálhat, ám ezen sorok írójának egy sem jut eszébe….
A VMSZ elnöke múlt héten újfent és sokadszorra a Szerb Haladó Párttal aláírt koalíciós szerződés vonatkozó kitételeire, valamint egy ennél sokkal fontosabb szempontra, nevezetesen a törvények betartásának megkerülhetetlenségére emlékeztette a köztársasági elnököt és az SZHP volt elnökét. Az optimisták talán abban reménykednek, hogy a sokadik számonkérésnek, illetve az államelnök ígéretének ezúttal lesz hozadéka, ám a pesszimisták, valamint az álláspontjukat az eddigi tapasztalatokra alapozó realisták feltehetőleg most is kételkednek. Az államelnök az említett találkozóhoz viszonyítva két nappal későbbi médiaszereplése nem ad okot a bizakodásra, hiszen sem a köztévé újságírója nem kérdezte a Vajdaságban uralkodó „háborús állapotokról”, sem az „állam első embere” nem tartotta lényegesnek, hogy erről a témáról beszéljen.
Több olyan, a válsággal kapcsolatban felmerülő kérdés is van, amivel a központi vezetés nem foglalkozik eleget a közvéleményben, vagy nem adott rá kielégítő választ: jelenleg elsősorban hol és hogyan jutnak az ország területére a migránsok-menekültek, milyen a déli határok védelme, vajon Magyarországhoz hasonlóan Szerbia is mindent megtesz-e annak érdekében, hogy visszakísérje a migránsokat abba az államba, amelyik területéről Szerbiába léptek és pontosan mi is a nyugati országok elvárása Szerbiával szemben a migránsválság kezelésével kapcsolatban. Továbbá fontos lenne tudni, hogy kik az embercsempészek, hol és kitől szerzik be „abszolút tiltott” fegyvereiket, kik azok a helyiek, akikkel együttműködnek és vajon ezek között vannak-e rendőrök és egyéb hatósági munkatársak – utóbbi kérdésnek a kivizsgálását nemcsak a napokban, hanem már tavaly is követelték különböző szervezetek –, illetve le kíván-e az állam számolni az embercsempész bandákkal, vagy továbbra is a migránsok-menekültek oda-vissza fuvarozására – ez a helyzet ismerői szerint további hasznot hoz az embercsempészek számára – tervez összpontosítani a „kezeljük a migrációs válságot” színjáték során.
