Meglepő, és mondhatni elkeserítő kimutatást közölt a napokban az amerikai Business Insider magazin, amely Szerbiát a világranglistán gazdasági szempontból az első tíz „leggyalázatosabb” ország közé sorolta. Az úgynevezett „nyomorúsági index” – melyet Arthur M. Okun egykori közgazdász állított fel – a hivatalos munkanélküliség és az országban mért infláció közötti arányokat követi – minél nagyobb az eltérés, annál rosszabb a helyzet. Noha a képlet felállítása óta sokan bírálták az elméletet, azzal érvelve, hogy a munkanélküliség és az emberi élet minőségét befolyásoló boldogság vagy boldogtalanság kölcsönhatása sokkalta pontosabb képet festene, mégis ismerjük el, hogy a munkanélküliség és az infláció egymás közti viszonya mindenképp rányomja bélyegét az élet minőségére. Erre a múlt század kilencvenes évei is példaként szolgálnak.
Igaz, Szerbiában jelenleg féken tartott a pénzhígulás, de a Business Insider megítélése szerint az ország már huzamosabb ideje számos leküzdhetetlen nehézséggel küszködik, amilyen az új munkahelyek hiánya, a nyugdíjakra és a közalkalmazotti bérekre fordítandó, egyre nagyobb összegek, az állam közadósságának folytonos növekedése és sorolhatnánk tovább.
Visszatérve az említett listához, a 18 rangsorolt ország között Szerbia a kilencedik helyet foglalja el. Érdekes megjegyezni, hogy nálánál rosszabb helyezést ért el Venucuela, Szíria, a Vörös-tenger partján fekvő kelet-afrikai Dzsibuti, azután Argentína, Jemen, Lesotho, a Dél-afrikai Köztársaság és Macedónia. Jobb besorolásban részesült Irán, Görögország, Spanyolország, Egyiptom, Mongólia, Ukrajna, Horvátország, Jamaica és Tunézia.
Egy másik mozzanat, amely szintén arra tapint rá, hogy hogyan élünk mi itt Szerbiában, az átlagbérekről szóló mutatók, és nem utolsósorban a kifizetendő minimális órabér szintje, amelyről a héten heves vitát folytattak a munkáltatók és a szakszervezetek. Mivel nem jutottak zöld ágra, a végszót a szerb kormány mondta ki, eszerint jövőre is marad az óránkénti 121 dináros órabér. Az Eurostat, vagyis az Európai Bizottság központi statisztikai intézete épp a napokban készített erre vonatkozó jelentést, mely szerint Szerbia a bruttóban kifejezett 235,04 eurós havi minimálbér tekintetében is az utolsók között kapott helyet az európai országok sorában. Az uniós tagállamok közül Bulgária és Románia munkásai kapnak kézhez kevesebbet, havonta 184,07, illetve 217,5 eurót. Az EU-ban viszont még az 500 és 800 euró közötti minimálbér is alacsonynak számít, amennyit Portugáliában, Görögországban, Spanyolországban Máltán, vagy Szlovéniában fizetnek ki.
A válaszokat keresve arra a kérdésre, hogy a tavalyi azonos időszakhoz képest mennyivel élünk rosszabbul, nem csupán kívülállók és külföldi jelentések összegzéseiből vonhatunk le következtetéseket, hanem a magunk bőrén érzékelve is. Immár elcsépeltnek tűnik az oly sokszor hangoztatott nyugdíj és közalkalmazotti bércsökkentés (holott csöppet sem mellékes), de a nem közszférában, netán magánszférában dolgozók bére sem növekszik, nem beszélve a mezőgazdasági termelők helyzetéről, akiket az idén nem csupán az égiek áldása hagyott el, mert az aszályhoz az aránytalanul alacsony terményárak is párosultak. Az őszi betakarítások idején rég nem tapasztalt alacsony hozamokról szólnak a jelentések, és a termelők azt is felróják, hogy az illetékes agrártárca is mintha megfeledkezett volna róluk. Az év végéhez közeledve a termelők még mindig nem kapták kézhez az idei agrártámogatások teljes összegét, amelynek már a tavaszi vetés tervezésénél is kellőképpen hasznát vehetnék. Tehát egyáltalán nem meglepő olvasóink szavazati eredménye, mivel túlnyomó többségük úgy érzi, hogy sokkal rosszabbul élünk, mint tavaly.