Szerbiában az utóbbi időben egyre keresettebbek az idénymunkások. Főleg a mezőgazdasági szezonális tevékenység igényel sok embert. A gépesítés ellenére a zöldségek és gyümölcsök termesztéséhez, még inkább betakarításához továbbra is nélkülözhetetlen a munkaerő. Csakhogy nehéz találni elegendő idénymunkást, illetve nagyon kevés a jelentkező. A napi fizetség pedig nem kicsi, sőt egyre nagyobb összeget kínálnak a gazdák. Vajdaság több részén napi 3000 dinárt is kapnak a gyümölcsöt leszedők, Szerbia középső vidékein pedig 300 és 500 dinár között mozog az idénymunkások órabére, és szintén leginkább a gyümölcsészetben alkalmazzák őket. Vajdaságban is olykor úgy próbálják megoldani a helyzetet, hogy munkások híján a rokonság és az ismerősök segítenek a munkában, vagy egymással összefognak a gazdák.
A tulajdonosok a szezon idején gyümölcsfák metszéséhez is munkásokat keresnek. Itt a napi fizetség 10 óra munkáért legalább 5000 dinár, egy hónapban tehát akár 100 ezer dinárt is megkereshetnek a szorgalmas emberek. Ennek ellenére nehéz találni megfelelő személyeket. Vajon miért nem népszerű a mezőgazdasági idénymunka? Netán a mai generációk elkényelmesedtek? A dolog nem ilyen egyszerű, a probléma okai sokrétűek. Természetesen nem könnyű 8, vagy 10 órát végigdolgozni a szabadban, olykor tűző napsütésben. Nyilván azért is nehéz alkalmas személyeket találni, mert ez a munka, például a gyümölcsfák metszése, szakértelmet, ügyességet és odafigyelést kíván. Ezenkívül az idénymunkával éppen az a gond, hogy szezonális jellegű, tehát csak az év egy bizonyos szakaszában van rá szükség. Ez pedig nem szavatol folyamatos, egész évi bevételt.
A gyümölcsészetben tehát gondok vannak, de itt még könnyebben lehet dolgozókat találni, mint például az állattenyésztésben, amely ebből a szempontból a legkiszolgáltatottabb helyzetben van. Itt is az a magyarázat, hogy hiába kínálnak nagy összegeket, a munka nem könnyű, továbbá hozzáértést, tapasztalatot is igényel. Ezért a gazdák szerint szinte lehetetlen találni munkaerőt. Becslések szerint csaknem 300 jószágterelő hiányzik a mezőkről. Néhány gazda akár 600 eurót is kész nyújtani a szállás és ellátás mellett, de szinte senki sem jelentkezik munkára. A termelők arra panaszkodnak, hogy lassanként mindenféle szezonjellegű munkásból hiány lesz, már szinte nincs, aki kapáljon, vagy kukoricát szedjen. A munkások közül sokan kiöregedtek, a fiatalabbak pedig inkább mással foglalkoznak, vagy a városba költöztek. Sokan, persze, külföldre mentek dolgozni jobb fizetésért. A munkáltatók ezért gyakran buszokkal szállítják a környező településekről a munkások egy részét. Ételt, olykor szállást is biztosítanak a számukra.
Még mindig nagy gond viszont, hogy a munkások nagy részét az új, digitális bejelentési rendszer bevezetésének ellenére feketén foglalkoztatják. Vannak ugyanakkor kedvező példák is. Szabadkán például több ifjúsági szövetkezet működik, amelyek idénymunkákat kínálnak a középiskolások, az egyetemisták és a fiatal munkanélküliek számára. Ezáltal nem csak zsebpénzt, de munkatapasztalatot is szerezhetnek. Beszámolók szerint van érdeklődés.
Persze nemcsak a mezőgazdaságban, hanem a vendéglátó- és építőiparban is gondok vannak a munkaerővel. Sokan ugyanis inkább a térség más országaiban, vagy a fejlettebb nyugati államokban vállalnak idénymunkát jóval nagyobb fizetségért. Hiszen külföldön az építőiparban dolgozók akár több ezer eurót is megkereshetnek a szezonban. Ilyen helyzetben nem meglepő, hogy külföldön, vagyis inkább a szegényebb országokban mind nagyobb az érdeklődés a szerbiai munka iránt. Így jutottunk el odáig, hogy a megrendelt ebédet üzbégek hozzák házhoz, az autópályákat pedig törökök és kínaiak építik.
Ha továbbra is hiány lesz idénymunkásokból, a következmény az lehet, hogy sok helyütt nem lehet betakarítani a termést, vagy a gazdák kénytelenek lesznek felhagyni egyes kultúrnövények termesztésével. Folytatódhat az a gyakorlat is, hogy külföldről, egészen távoli országokból érkeznek szezonmunkások hozzánk.
