Amama a napokban irtó berezelt attól, hogy valaki lehallgat bennünket, merthogy a fater a múlt héten azt pedzegette, hogy a tiltakozók sorában a pedagógusokon a sor, s mit ad isten, az egyik szakszervezet már jelezte is, hogy fizetésemelést követelve sztrájkkal kezdi a tanévet.
– Én megértem zegény tanárokat – gondola bele az öreglány, miután lecsillapodott. – Biztos megterhelő lehet azt a sok Vuk-díjast meg kitűnő tanulót megtanítani a sok okosságra.
– Akik aztán az érettségin és a PISA-tesztelésen megsemmisítően pocsék eredményeket érnek el – élcelőde atata. – Minden harmadik diák a funkcionális írástudatlanság határán van. Zömük már csak a jegyekért tanul, a tudásszerzés másodlagos a számukra.
– Van némi gond bizony az oktatással – bólogata a muter –, s ez a fránya online-tanítás csak még jobban súlyosbította az állapotokat.
– A kialakult helyzetért sok esetben a zülők is hibásak – állapítá meg az öreg. – Van olyan, aki képes heteken keresztül személyesen, telefonon, fészbukon terrorizálni a tanárokat, hogy bezzeg az ő gyereke miért csak hármast vagy négyest kapott. Egy idő után az oktató is feladja, inkább beírja a vágyott osztályzatot, gondolva magában, attól még a gyerek oktondi marad.
– No de ezek a sztrájkra készülő pedagógusok nem olvasnak híreket, nem tudják, milyen nehézségekkel kell szembenéznie mindenkinek?! – értetlenkede az épp betoppanó Zacsek.
– Biztos úgy érzik, több jár nekik, ezért jogosnak vélik követelésüket – mondá amama.
– Ebben nyilván igazuk is van – érté egyet a fater. – Mint ahogyan hasonló helyzetben az orvosoknak, a rendőröknek és a minimálbérért gürcölő kétkezi munkásoknak is igazuk lenne.
– Biztos felbuzdította őket a parasztlázadás részbeni sikere – találgata a Zacsek.
– Nem tudom, mennyire éli meg sikerként bármelyik fél is a kompromisszumos megoldást – töprenge az öreglány. – Sokkal inkább sem az államnak, sem a traktoros gazdáknak nem igazán tetszik, mert mindkettőjüknek engednie kellett.
– Attól tartok, hogy az egyezségnek végül a fogyasztók isszák meg a levét – legyinte atata –, mert amennyire csak lehet, átruházzák majd ránk a valós és vélt veszteségeiket.
– Nem sok jót jósolnak az előttünk álló időszakra – sóhajta a Zacsek. – A francia elnök, Micron figyelmeztette honfitársait arra, hogy vége a gondtalanságnak és a bőségnek, a Vučko pedig kijelentette, hogy nagy a válság, Németországban az elmúlt öt hónap alatt tizennégyszer megdrágult az áram, Ausztriában a négyszeresére nőtt az ára, s az ottani vállalkozások sorra szűnnek majd meg a télen, Nagy-Britanniában pedig áramkorlátozásokat jelentettek be.
– No de azt is mondta, hogy minden nap harcolni fognak azért, hogy nálunk ne legyenek áramkorlátozások – fűzé hozzá a muter.
– Ez olyan zépen hangzik, hogy mindjárt elolvadok – szurkálóda az öreg. – Az államfőnk sokszor nem tud ellenállni a csábításnak, hogy ne mondjon zépen csengő gondolatokat, ám ha belegondolunk, uopste nem bizalomgerjesztő, hogy az áramért mindennap meg kell küzdeni!
– Az alacsony vízállás következtében egyre kevesebb áramot termelnek a vízerőművek – magyaráza a Zacsek –, s egymillió tonna szén vesztegel Bulgáriában a Dunán, mert nem lehet hajózni.
– Az alacsony vízállás következtében itt-ott a második világháborúban elsüllyedt hajók és akkori bombák bukkanak elő – hüledeze amama. – Végül még az elsüllyesztett Ada Kaleh is előkerül. Milyen izgi lenne szétnézni a felduzzasztott Duna által ötven éve elnyelt szigeten!
– Neked aztán mindig vannak meglepő utazási ötleteid, Tematild – csóválá a fejét a fater.
– Hogyne, Tegyula, lassan elmúlik a nyár, és még nem is voltunk sehol – panaszkoda az öreglány. – A múlt hétvégi ítéletidővel meg úgy lehűlt a levegő, hogy a hosszan tartó kánikula után most már szinte fázok. Egy kis napsütés még elillene.
– Ne aggódjon, zomzédasszony – nyugtatá a Zacsek –, azt mondják a meteorológusok, hogy zeptemberben lesz még hőség.
– Csak ne bonyolódjék időjárásjóslásba, zomzéd, mert abból még baja lehet – tanácsola atata. – Képzelje, elmennek zeptemberben a tengerre, mert olyankor olcsóbb, meg a víz is melegebb, ám a várt napsütés helyett végig esik az eső. Mit kap majd maga ezért a kedves nejétől?! Vagy, ne adj isten, fordítva történik a dolog: lebeszéli a nyaralásról, mert állítólag rossz idő lesz, s aztán kiderül, hogy végig sütött a nap! Nem lennék akkor a maga helyében!
– Én nem vágyom nagy melegre, csak még egy kis napsütésre – szerénykede a muter –, a napszúrástól migrént kapok, bár az utóbbi időben sokkal inkább fájdul meg a fejem a hírektől. Hallottátok, októbertől köbméter helyett kilowattórában számolják majd el a gázfogyasztást?
– Közölték, hogy a módosításnak semmilyen hatása nem lesz a gáz árára – így a Zacsek.
– Én nem tudok olyanról, hogy bármilyen változtatásból mi jöttünk volna ki jól – vakará a fejét az öreg. – Számomra egyelőre az sem világos, honnan tudják majd mennyi kilowattóra gázt fogyasztottunk el, amikor a gázóránk köbmétereket mér? Az összes gázórát lecserélik?!
– Csak legyen elegendő gáz, hogy ne fagyoskodjunk a télen – epekede amama.
– Azt olvastam, hogy az aggregátorokat viszik, mint a cukrot – újságola a Zacsek –, ám kérdés, lesz-e beléjük „leves”, mert novembertől nem vásárolhatunk a zoroszoktól kőolajat.
– Ennek a háborúsdinak ezeregy következménye van – dünnyöge az öreglány. – Ami a legborzasztóbb, már fél éve tart a zorosz–ukrán csihi-puhi, de még uopste nem látni a végét!
– A belügyis Vulin a héten ruszofilként Oroszországban járt – messéle atata –, ahol sikerült neki egy mondatban összefoglalni Tolsztoj nagy művét, a Háború és békét. Azt mondta: „A békéhez legalább két fél szükséges, a háborúhoz pedig egy hüje is elegendő.”
– Speciel most az egyszer egyetértek vele – kuncoga a Zacsek. – Igazán bátor cselekedet volt tőle ilyet kijelenteni Moszkvában a külügyis Lavrovnak.
– Nem tudom, bekerül-e majd a csigalassúsággal alakulgató új zerb kormányba – morfondíroza a muter. – A modernkori kozovói csatasorozat újabb epizódja miatt csúszik ugyan a folyamat, ám a héten a Vučko kijelentette, hogy ő már tudja, ki lesz az új kormányos, s hamarosan nekünk is elárulja.
– Közel öt hónappal a választások lebonyolítása után már illene is – csipkelőde a Zacsek. – Lassan már tovább tart összeállítani a kormányt, mint ameddig hivatalban lesz majd.
– Ki tudja, lehet, már be is jelentette a kormányalakító nevét – lelkendeze amama. – Légy szíves, kapcsold be a rádiót, Tegyula, biztos bemondják!
– Nem kapcsolom, Tematild! – tiltakoza a fater. – Őszintén, engem már egyáltalán nem érdekel ez a bohózat. Ha vannak megfelelő, hozzáértő és talpraesett személyek a szükséges posztokra, csitt-csatt megalakul egy kormány. Akkor lehet a végtelenségig húzni ezt a játékot, ha bármely tisztségre bárkit ki lehet nevezni, mert minden jelölt egyformán ért vagy sem a dolgokhoz, épp ezért rátermettségét nem szakmai, hanem egyéb kvalitások határozzák meg.
Amiről a Zacseknak az alábbi vicc jutott az eszébe.
– Mit csinálsz mostanában?
– Semmit.
– És melyik minisztériumban?
Pistike, békére vágyó és tudásra szomjazó kisdiák
