Vérfürdő Párizsban, menetrendszerű összetűzés Jeruzsálemben vagy Hebronban, ámokfutás Szarajevóban, terrortámadás a minszki metróban. Sorolhatnánk a borzalmakat napestig, de ha hallgatok a rám tuszkolt híradásokra, akkor a felsorolt helyek közül egyiket sem kerestem volna fel.
Amikor bekapcsolod a televíziót, a számítógépet, vagy beleolvasol az újságba, akkor szélesre tárod az ajtót a vendéged, a Félelem előtt. A vendéged kezdetben úgy tesz, mint egy jól nevelt, szeretni való kisgyerek; félszeg, magányos lélek – gondolod magadban. Fogalmad sincs mit teszel azzal, amikor nap mint nap csámcsogsz a halottak tucatjai felett. Nem is sejted, hogy a házadba meginvitált vendéged egy idő után furcsa metamorfózison esik át. A reggeli elesett kisgyermek délben hepciáskodó fiatalember, este egy kiállhatatlan marcona, éjjel pedig egy…
Éjjel eddig soha nem tapasztalt dimenziókban sziporkázik a Félelem. Őrjöngve pusztítja az idegsejtjeidet, recés szemfogaival beeszi magát a csontvelődbe és szétfeszíti a vénáidat. Ha egyszer behívtad a hálószobádba a Félelmet, akkor az nem tágít, beolvad a párnádba és éjszakánként iszonyatos altatódalokat suttog a füledbe.
Hosszasabb időzés után a vendég az ízlése szerint alakítja a házigazda szokásait. Könnyen lehetséges, hogy a házigazda egy-egy régóta tervezett utazásáról is lemond, hiszen a vendégével eltöltött éjszakák után a sarki boltba is gyanakodva tér be. Egy idő után mindenki gyanús lesz és a mindennapi utcakép összemosódik a filmvászonnal. A teljes kép megértéséhez nem árt figyelembe venni, hogy a különféle bűnügyi sorozatok, a pszichothrillerek, a zombik és sorozatgyilkosok tápértékdús élelmiszerekként táplálják az agyadba befészkelődött Félelmet.
Ha esetleg valaki nem szívja magába a híradót és nem dől be a kifinomult tudatmódosító technikákkal dolgozó sorozatoknak, akkor tiszta szívvel és friss elmével ül repülőre, buszra vagy hajóra. Természetesen az emberi gonoszság mindenütt jelen van, tulajdonképpen mindannyiunkban ott van. Az a kérdés, hogy melyik énedet eteted a markodból, a jót vagy a rosszat. Nincs garancia arra, hogy nem támadnak meg valahol, nem akarnak kirabolni, megerőszakolni vagy csak kedvtelésből megölni. Kellemetlen szembenézni a ténnyel, hogy bizonyos szemszögből a világ egy baromira veszélyes hely és semmire nincs garancia.
Mielőtt pánikba esnénk, gondoljuk végig, hogy az életre soha semmilyen garancia nem volt a történelem folyamán. Mindig is voltak haramiák, rablógyilkosok, háborúk és földrengések. Az élet azonban tele van csodákkal. Az egyik ilyen csoda az utazás, legyen az belső vagy földrajzi. Az előítéleteken túllépve, a komfortzónából és a televízió hatásköréből kilépve, az élet színpompás ajándékokkal várja az utazókat.
Az ellenségképünk többször változik az életünk során. Legyen szó közeli emberekről, „elnyomókról”, más érzelműekről, vagy más vallásúakról. A legtöbb esetben a legnagyobb ellenség azonban ott rejtőzik a homloklebenyben. Leteper a Félelem, rátérdel a mellkasunkra és megfoszt bennünket az utazástól, az emberi kapcsolatoktól, a szeretettől és magától az élettől.
Nemrégen hallottam egy ismerősömtől, hogy az utazási tabletta tulajdonképpen nyugtató, csak az elnevezése más. Mégiscsak jobban hangzik az, hogyha hiúsággal és Facebook-gyanús képekkel felvértezve a tengerpartról hazajövet nem nyugtatót, hanem „utazási tablettát” vesz be az ismerősünk.
A lelked és a szellemed már nagyon régóta céltábla. Soha ne felejtsd el, hogy a média, az internet és a hatalmasok mind azt akarják, hogy félj. Azt akarják, hogy reggeltől estig rettegj, éjszaka pedig beszedd a nyugtatódat. Ha aludni akarsz, akkor szedj be egy adag kémiát, ha utazni akarsz, akkor két adaggal vegyél magadhoz. Egy idő után elhiszed, hogy a vegyi úton, mesterségesen előidézett beavatkozás megsimogatja a szívedet, megfogja a kezedet és biztonságot nyújt. Hogy napközben mi a teendő? Nézd a tévét és a reklámokat, dolgozz s fogyassz. Mindeközben ne felejts el félni.
