Megmondták a zokosok, hogy zeptembertől irtó zűrös dolgokra kell számítani, de gondolni sem mertem volna, hogy ennyire. Megkértem a héten amamát, hogy készítsen vacsorára tejberizst, valahogy megkívántam, mire azonnal rávágta, hogy nem lehet, merthogy az utóbbi időben alig lehet kapni a boltokban tejcit. És mielőtt még esetleg valami mással rukkoltam volna elő, azonnal hozzáfűzte, hogy egy időre töröljem el a szám a pudingtól, a madártejtől, a krémestől meg a többi tejes cucctól. Mondani sem kell, hogy totál letejeltem. De nemcsak én.
– Tudtad, Tegyula, hogy Zerbiában olyan fancy tehenek élnek, amelyek tej helyett túrót, tejfölt meg joghurtot adnak?! – kérdé az öreglány.
– Mi a csudáról beszélsz, Tematild?! – értetlenkede atata. – Már megest az ezoterikus oldalakat bújtad? Vagy megártott a sok meditáció, és kevered a szezont a fazonnal?!
– Egyik sem – bosszankoda a muter. – Látszik, hogy uopste nem jársz a boltba, különben magad is észrevetted volna, hogy totál üresek a tejespolcok, tejfölből, túróból, sajtból, kacska vajból meg negyvendináros joghurtból viszont van dögivel! Hát hogyan lehetséges ez?!
– A zerb gazdasági kamara képviselője azt nyilatkozta a napokban a tévében, hogy csökkent a fejőstehenek produktivitása – magyaráza az éppen betoppanó Zacsek. – Ahhoz, hogy termelékenyebbek legyenek, Mócártot kellene nekik játszani, mint a zunióban teszik.
– Lehet benne valami – gondola bele az öreg. – Stresszesek a bocik. Biztos a kánikulától, de az is lehet, hogy a koronavírus vagy a zorosz–ukrán csihi-puhi a ludas! Bár az is igaz, hogy ha nem adsz nekik rendes takarmányt, zimfonikusokat is hiába hívsz hozzájuk!
– Akkor sem értem, hogyan lehetséges, hogy csak tej nincs, minden más igen – köté az ebet továbbra is a karóhoz amama. – Tudom, hogy eretnekség még csak ilyesmire gondolni is, de nem lehet, hogy ennek inkább ahhoz lehet köze, hogy befagyasztották a tej árát?
– Hallja, lehet benne valami, zomzédasszony – helyesele a Zacsek –, mert a héten kissé feljebb srófolták annak a korlátozott árnak az összegét.
– Talán nem kellene annyira elhanyagolni az ágazatot – jegyzé meg a fater.
– Nem csak a tűzoltással foglalkozni, amikor már ég a talpunk alatt – fűzé hozzá a Zacsek.
– Ezek után az új kormányban biztos lesz majd tejügyi miniszter – spekulála az öreglány.
– Már megest miféle badarságokat hordasz össze, Tematild?! – dorgolá őt atata.
– Dehogy beszélek kacskaságokat, Tegyula! – tiltakoza a muter. – Látszik, hogy megkezdődött az új idény a bajnokok ligájában, már nem követed rendesen a zeseményeket a nagyvilágban, különben tudnád, hogy Pápua Új-Guineában nemrég kineveztek egy kávéügyi minisztert. Merthogy a klímaváltozás következtében úgy csökken a kávétermelés, hogy a világ zép lassan kávé nélkül marad. És ha lehet kávéügyis, miért ne lehetne tejügyis is?!
– Vagy borügyis – veté föl a Zacsek. – A nemzetközi borkiállításon a Vučko is nyitott balkáni társaival nagy előszeretettel kortyolgatta a zamatos nedűt. Végülis: borban a zigazság!
– Meg a költészet! – mondá az öreg. – Amint kiengedte a palackból, segített a zállamfőnek, hogy néhány percre ne gondoljon Kozovóra, az energiaválságra meg a melegek felvonulására.
– Szerintem sem volt annyira morcos, mint amikor a tévében mondja nagymonológját, első kézből tájékoztat, panaszkodik, riogat vagy éppen kioktat bennünket – állapítá meg amama.
– Nem tudom, mi lesz a tévés szerepléseivel – vakará a fejét a Zacsek. – Egyesek szerint azok csökkentésével is mérsékelni lehetne a zakik által szükségesnek tartott áramspórolást.
– Érdekes kezdeményezés – bólogata a fater. – És van benne ráció. Kevesebben nézik majd a tévét, neki pedig több ideje jut a borozgatásra, amit gyertyafénynél is lehet űzni.
– Az áramtakarékoskodás kapcsán – ötletele az öreglány –, kezdhetnék azzal, hogy nem rendeznek esti focimérkőzéseket, hiszen világos nappal is lehet rúgni a bőrt. Kevésbé kellene a záramkorlátozásoktól tartani, no meg a tévénk is gyakrabban lenne esténként zabad!
Az elhangzottak kapcsán a Zacseknek az alábbi vicc jutott az eszébe.
– Móricka, tudod-e honnan kapjuk a villanyáramot? – kérdi a tanítónéni.
– Az istállóból! – válaszolja magabiztosan Móricka.
– Miért gondolod azt, hogy az istállóból?! – csodálkozik a tanítónéni.
– Azért, mert amikor elmegy otthon az áram, apa mindig azt mondja: „Azok a marhák már megint lekapcsolták az áramot!"
– Emlékeztek még arra, amikor azt mondogatták, hogy augusztus derekáig megalakul az új kormány? Megvan, ugye? És mi történt? Semmi! Én már akkor mindenszenteket emlegettem, merthogy addig sem kell zankciókat bevezetni a ruszkiknak, közben hátha történik valami – dicsekede szemfülességével atata. – A legfrissebb hírek szerint majd zeptember végéig elkészül a javaslat, és várhatóan október folyamán feláll az új kormány. No de nem is ezt akartam mondani, hanem azt, hogy újabban azt ismételgetik, hogy lesz elegendő gáz télire, meg újévig biztos nem drágul meg, az áramkorlátozás egyáltalán nem opció, meg hasonlók. Nem festem a zördögöt a falra, de a tapasztalatok ismeretében elgondolkoznék ezen.
– Naponta megismétli valaki, hogy nem lesznek áramkikapcsolások, mert ha észszerűen fogyasztjuk, akkor lesz elegendő villanyáram, csak azt nem tudom, mit értenek észszerűség alatt – töprenge a muter. – Egyáltalán mennyire lehet sikeres ez a takarékosság?! Mit érünk el azzal, ha én a tízperces tusolást a felére csökkentem, meg óránként kikapcsolom a kompjútert, hogy ne működjön feleslegesen, ha közben nem kevesen villanykályhával fűtenek?!
– Bizony minden jel arra utal, hogy hosszú hideg tél jön – sóhajta az öreg –, mint a Napraforgók legendás nótájában – ezzel keserűen dalra fakad: – Dolázi zííímá, dugá i hládná!
– Nem biztos, hogy mindenáron énekelned kellene, Tegyula – javasola amama. – Az azonban egyre inkább úgy tűnik, hogy a vén Európára hamarosan ráborul a sötétség. A Gazprom is zomorú balladával üzent, hogy az ókontinens készüljön a jégkorszakra.
– Itt-ott már tiltakoznak és tüntetgetnek is a népek – ismerteté a Zacsek. – Ha tovább fajul a helyzet, még több ilyen megmozdulással kell majd számolni az egész kontinensen.
– Anno lőn prágai tavasz, mire jött sok-sok orosz tank – messéle a fater –, most, ha nem jön elegendő orosz gáz, lőn prágai ősz. Akkor a zemberarcú zocializmus megteremtése volt a cél, most pedig az emberarcú kapitalizmusra vágyik a nép.
– Ó, Tegyula – olvadoza az öreglány –, benned egy politikai poéta veszett el!
– Nyilván némi államférfiúi líraiságra lesz szüksége a Vučkónak is, hogy válaszoljon arra a levélre, amelyet a Micron meg a Scholz közösen írtak neki – nyugtáza a Zacsek –, felszólítván őt, hogy Kozovó kapcsán mutasson készséget a nehéz döntések meghozatalára.
– Fogalmazhatunk úgy, hogy ez egy enyhe nyomásgyakorlás a francia és a német vezető részéről? – csóvála a fejét atata. – Mégpedig nyilvános! Képzelem milyen a stikában közölt!
– Mint amikor mosolyogva a füledbe súgok valami halaszthatatlan tennivalót – csicserege kacéran a muter.
Pistike, bort fogyasztó és tejről prédikáló kispoéta
