Mindannyiunk életét alapjaiban rengette meg a Covid–19. A kórral való megfertőződés veszélye mellett, a két és fél éve tartó koronavírus-járvány számos kihívás elé állított valamennyiünket. Korábban soha nem tapasztalt szituációkba kerültünk, mint amilyen a védőmaszkviselési kötelezettség; a kijárási tilalom és az abból eredő bezártság; az otthonról végzett munkafeladatok újfajta hozzáállást követeltek meg a munkavállalóktól; a digitális oktatás mind a diákok, mind a tanárok, mind a szülők türelmét próbára tette; a távközlési eszközök felértékelődtek, rajtuk keresztül dolgoztunk, szórakoztunk, vásároltunk, kommunikáltunk, rendeltük az ételt, szinte az egész világ a számítógép monitorjára költözött; nem utolsósorban az új élethelyzet lelkileg is megviselt bennünket, felerősödtek szorongásaink, és mindenkinek önnön démonjaival is meg kellett birkóznia.
A látszólagos eseménytelenség ellenére ezt a kifejezetten dinamikus időszakot igyekezett egyedi módon összefoglalni A Karantén Zóna (2022) című első nagyjátékfilmjében Zsóter Indi Dániel. A Vida Orsolyával közösen írt forgatókönyv alapján készült szkeccsfilmet 2020-ban forgatták, amikor még a bezártság élményei minden alkotóban frissek voltak. Ahogyan már a cím is árulkodik róla, a misztikus filmnek titulált alkotást mind formai, mind tartalmi tekintetben Az Alkonyzóna (The Twilight Zone) című legendás amerikai televíziós sorozat ihlette. A Rod Serling által eredetileg 1959 és 1964 között készített tévészéria 156 epizódjában keveredik a fantasy, a sci-fi és a horror, a történetet rendszerint hátborzongató feszültség hatja át, és egy váratlan csavarral zárul. Igazából tanmesékről van szó, amelyek önmagunkkal, saját gyengeségeinkkel és előítéleteinkkel szembesítenek bennünket.
A fenti recept alapján készült A Karantén Zóna is, azzal a jellegzetességgel, hogy Zsóter Indi Dániel műve kifejezetten a koronavírus-járványra összpontosít Magyarországon, ennek az időszaknak egyféle kivonatát igyekszik nyújtani. Az egymástól független öt kisfilm cselekménye kivétel nélkül a hősök otthonában játszódik, az otthon azonban a Karantén Zónában nem mindig a biztonság bástyája, sokkal inkább különleges jelenségek színhelye, olyan hely, ahol a valóság és a képzelet könnyen összemosódik. A lakásukba rekedt hősök a bezártság, az összezártság, az egyedüllét kínjaival küszködnek. Az elszigeteltség és a kilátástalannak tűnő körülmény minden epizódban valami természetfeletti jelenséget szül. A valós problémákra reflektáló epizódok vicces és abszurd jelenetei a maga groteszkségében teszik láthatóvá azt a lelkiállapotot, amelytől a hősök szenvednek.
Az Egyedül címet viselő első kisfilm a tíz éve együtt élő élettársak összezártságán keresztül a párkapcsolatok törékenységére mutat rá a megváltozott életkörülmények tükrében. Lehet, hogy a mindennapi rutinban a feleknek fogalmuk sem volt, mit váltanak ki egymásból, most azonban egyre inkább úgy tűnik, hogy elfogy körülöttük a levegő. A Muki című történet egyszerre több társadalmi problémát is felvet. Középpontjában egy egyedülálló anya áll, aki megfeszül online tanuló kislányával való törődése, ágyban fekvő édesapja gondozása és home office-ban végzett munkahelyi kötelezettségei között. Nem csoda, hogy a folytonos kapkodás mulasztáshoz vezet. A Hatóságilag című kisfilm egy idős hölgyről szól, aki egyedül él tágas lakásában, és egyszer csak arra lesz figyelmes, hogy otthonából tűnnek el a tárgyak, ami miatt segítségért folyamodik. Az omnibusz legeredetibb és legmulatságosabb darabjáról van szó, még akkor is, ha tisztában vagyunk vele, hogy a sok egyedül élő idős ember magányosságára reflektál. A negyedik, a Húsbáb címet viselő történet egy frissen összeköltözött párról szól. Kristóf sikeres menedzser, Panni pedig népszerű YouTuber, első pillantásra minden tökéletes köztük, csakhogy a virtuális világban felmutatott és a valóságban élő személyiség nem minden esetben egyezik meg egymással. A Sehol című záróepizód főhőse egy egyedül élő fiatalember, akinek az egész élete a laptop képernyőjére redukálódik, nem csoda, hogy a fizikai és virtuális tér csakhamar egybemosódik a számára, s a mindennapok monotonitásából önsorsrontó fanatizmussal siklik át a létezés olyan síkjába, ahol előtte még nem járt senki.
Ahogy a röviden felvázolt alapszituációkból is kitűnik, A Karantén Zóna olyan társadalmi kérdésekre hívja fel a figyelmet, amelyek a Covidtól függetlenül is léteznek – párkapcsolati gondok, a betegápolás kérdése, idős személyek magányossága, gyereknevelés, az együttélés kihívásai, szakmai érvényesülés –, de amelyek a koronavírussal váltak kifejezetten szembeötlővé. Az ötletes szkeccsfilm történeteit a Muchichka László által alakított narrátor fűzi egybe, aki minden epizódban besétál a képbe, és elmondja, éppen miről is van szó. Nem vitatom megállapításainak érdekességét, és elfogadom, hogy jelenléte a koncepció része, de úgy vélem, hogy ezeket a kommentárokat jobban bele kellett volna építeni a műbe. A kisfilmek másik összekötőpontja Müller Cecília országos tisztifőorvos, akinek a járvánnyal kapcsolatos beszámolóiból mindegyik epizódban a háttérben elhangzik egy részlet.
A film önerőből, közösségi finanszírozással kiegészítve készült el. A rendező elmondása szerint az összköltség hétmillió forint körül mozgott, amit többnyire a technikára és a helyszínek berendezésére fordítottak, ugyanis minden stábtag ingyen vállalta a részvételt a produkcióban. Ebből kifolyólag a színészgárda meglehetősen vegyes: a színészek közt vannak elsőfilmesek és igazi sztárok is, mint Pásztor Erzsi, Ónodi Eszter és Makranczi Zalán. Néhány kivételtől eltekintve összességében a színészi játékra nem lehet panaszunk, mint ahogyan az operatőri munka is kifejezetten izgalmas. Nagyobb anyagi kerettel és jobb technikai megoldásokkal nyilván vizuális tekintetben látványosabb filmet lehetett volna létrehozni, A Karantén Zóna azonban jelen formájában is egy figyelemre méltó alkotás. Erről árulkodik az is, hogy a filmet megvette az HBO, és június 25-től elérhető az HBO Max felületén.
