Ezek a mai öregek! Képzeljék, mentem a napokban az utcán, s egyszer csak az előttem bandukoló bácsi eldobott egy műanyag flakont. Felhajtotta a benne lévő itókát, majd a járda menti fűbe hajította. Azonnal rászóltam: Bácsi, nem zép így viselkedni, még a zomzéd Julika is tudja, hogy ilyet nem illik tenni, pedig ő még ötéves sincs! Még neki állt feljebb! Lehurrogott, hogy ne pampogjak annyit, kicsi vagyok én még ahhoz, meg mutathatnék egy kis tiszteletet az idősebbel szemben. Zóval, jól megkaptam a magamét! No de én sem maradtam adós! Megmondtam neki, hogy én igenis mutatok tiszteletet, mindig előre köszönök, ha idősebbel találkozok, ha nincs szabad szék, akkor átengedem az ülőhelyem a buszon az élemedett korúnak, egyszer meg egy nénit átsegítettem a zebrán, de a tiszteletet ki kell érdemelni, az öregség önmagában még nem érték! A tiszteletre méltó kor méltóképes magatartást feltételez. Ezt atatától tudom. Most jól jött ez az okosság! A zemetelő bácsit azonban nem nagyon hatottam meg a felvilágosultságommal, nagyot csapott és a következőt dünnyögte az orra alá: Édes istenem, mivé lett a világ, teli van ilyen tudálékos tejfölösszájúval! Ez lennék én.
A múltkor meg egy néni úgy hasított a villanybiciklijén, hogy majdnem elütött egy aranyos macsekot. Az asszonyság az utolsó pillanatban fékezett le, a cica épp, hogy el tudott ugrani előle az útról. Odaszóltam a néninek, hogy nem kellene ilyen gyorsan száguldoznia, mire ő meglengette a kezét a füle mellett, jelezve, hiába beszélek, úgysem hallja. Na, tessék! És aztán még nekünk mondják, hogy ne tegyük a fülünkbe az utcán azt a fránya fülhallgatót, mert nem halljuk a közlekedést! Nem is értem, hogy egy hallássérült miért vezet bármit is, hiszen nem csak a saját, hanem mások testi épségét is veszélyezteti. Vagy ha már vezet, akkor miért nem használ hallókészüléket?! Szégyelli netán?! Hát ez egyáltalán nem szégyen! Hallottam a lányokat a zosztályban arról beszélgetni, hogy azt szeretnék, ha a Mikulás, a Télapó vagy a Jézuska közül valaki hozna nekik egy hallókészülékes Barbi babát, mert már ilyen is van!
Közben én is elgondolkodtam azon, vajon mit szeretnék kapni az ünnepekre. Valaki talán azt hinné, hogy még korán van erre, de uopste nincs így, a boltok is már javában készülnek, hiába hangoztatják a zilletékesek, hogy takarékoskodni kell, a zemberek többsége fütyül rá, és csak akkor sopánkodik, amikor a baj közvetlenül őt érinti. Amíg messze van, és más szenved miatta, addig elég meghatóan és együttérzőn zörnyülködni. Zóval, eltűnődtem, mi jönne jól, és kitaláltam, milyen fajaság lenne rendelkezni egy drónnal! Zacsekpetivel beüzemelnénk, csúcs képeket készítenénk a magasból, meg kilesnénk a többieket. Állati kúl lenne! Közöltem is a zősökkel, hogy már tudom, mit szeretnék kapni, mire csak annyit mondtak, rendben, de legyek zerény, a Mikulásnak, a Télapónak és a Jézuskának idén télen az áram és a gáz árának a kifizetése is nagy kihívás lesz. Hát amikor még elárultam nekik, mi a vágyam, nyomban leteremtettek, hogy éppen csak az hiányozna, hogy konfliktusba keveredjek a hatóságokkal! Hiába érveltem, hogy a zállamvezetés problémáját nem a magamfajta okostojások jelentik, hanem a kozovói helyzet, amely zerencsére még nem háború, de már sajnos nem is béke.
– Hallod, miről ábrándozik ez a gyerek, Tegyula?! Mi ebben a korban fáról leskelődtünk! – hüledeze az öreglány. – Na de mit szólsz ahhoz, hogy a zerb hadsereg nemrég állítólag leszedett egy drónt?! A zakik úgy ítélték meg, hogy Kozovó irányából érkezett kémkedni.
– Én emlékszem még arra az esetre, Tematild – ráncolá a homlokát a fater –, amikor nyolc évvel ezelőtt egy ilyen pilóta nélkül lopakodó repülőalkalmatosság Nagy-Albánia zászlajával ékesítve Belegrádban berepült egy focipályára. Az is mekkora hepajt szült! Ám nem volt szükség a hadsereg harckészültségének növelésére meg vadászrepülők felküldésére a fellegekbe, elegendőnek bizonyult az egyik focista ügyes ugrása, hogy lerángassa és hatástalanítsa ezt a repülőfrancot.
– Azt rebesgetik, hogy ezentúl majd nem lehet csak úgy röptetni ezeket a nyavalyákat, mintha sólymok lennének – figyelmezteté amama. – Kormányos Anna azt mondta, hogy a drónok a kaszárnyáinkat felvételezték, és ha ez megismétlődik, mindegyiket lepuffantjuk!
– Magyarán úgy is fogalmazhatnánk, hogy megkezdődött a drónvadászati idény – élcelőde az éppen betoppanó Zacsek –, nem lehet lacafacázni a régió legerősebb hadseregével! Ha jön a drón, száll fel a repülő! Kit érdekel, hogy az üzemanyag többe kerül, mint az a kis vacak!
– Én csak a lakodalmas felvételezőket meg a mezőgazdászokat sajnálom – sóhajta az öreg.
– Mert azoknak mi köze az egészhez?! – értetlenkede a muter.
– Hát ők is rendszeresen használnak efféle csudagépeket – magyaráza atata. – Ilyenekkel készülnek azok a zupermegható videófelvételek meg fotók az esküvőkről, a parasztok meg újabban drónokkal figyelik a szántóföldeket és a gyümölcsösöket, hogy tudják, éppen mi a teendő a gazdaságban. Ezt precíz mezőgazdaságnak hívják, és állítólag az alkalmazása tíz százalékkal is megnövelheti a terméshozamot!
– Na, most akkor képzeljék el az alábbi jelenetet – spekulála a Zacsek –, Pali bácsinak azt jelzi a drón, hogy sok a kórokozó, ideje lenne permetezni, mire ő másnap ki is megy a földre, erreföl mit lát: állig felfegyverzett katonák vizsgálják a ledurrantott repülőalkalmatosságot!
– Hagyjuk ezt a zörnyű témát – borzonga meg az öreglány –, inkább azt áruljátok el, mit szóltok az újdonsült egézségügyis Danica kijelentéséhez, miszerint a zorvosoknak nem kellene egyidőben állami meg magánrendelőben is dolgozniuk, mert ez a korrupció forrása.
– Ez nem egyzerű kérdés – állapítá meg bölcsen a fater. – Merthogy a kiegészítő munka engedélyezett. Ugyanakkor csúnya, ha egy orvos a zállami intézményben indirekt módon arra célozgat, hogy a páciens keressen fel bizonyos magánintézményt, ahol éppen ő rendel. A Danicával ellentétben azonban úgy vélem, hogy a korrupció sajnos nem csak innen ered.
– Lehet benne valami – gondola bele amama. – A kolléganőm messélte, hogy a zorvosnője megmondta neki, melyik üzletből hozzon neki táskát. Amikor elment megvenni az ajándékot, a boltos még fel is hívta a doktornőt, hogy megkérdezze, pontosan melyiket is szeretné.
– Mi van akkor, ha dönteni kell, és sokan a magánrendelőket választják, amiből kifolyólag bizonyos zakorvosokból majd hiány mutatkozik a zállami szférában?! – töprenge az öreg. – Az esetben mi lesz azokkal a betegekkel, akik nem tudják megfizetni a privát orvosi ellátást?!
– Szó mi szó, ez bizony egy igen összetett probléma – vakará a fejét a Zacsek. – Talán azzal kellene kezdeni, hogy tisztességesen megfizetik a lelkiismeretesen dolgozó orvosokat, nővéreket és ápolókat, hogy ne nézzenek más megélhetés után.
Ezt illusztrálandó, a következő viccet mondta el.
Egy orvosnál csőtörés van, így hát hív egy vízvezeték-szerelőt. A szerelő ki is jön, fél óra alatt kicseréli a hibás csőszakaszt, majd benyújtja a számlát. Az orvos teljesen elképed.
– Ez hihetetlen! Ennyit én elismert orvosként sem keresek!
A szerelő csak mosolyog.
– Tudom, én sem kerestem ennyit, amíg orvos voltam!
Pistike, drónokat és álmokat kergető tejfölösszájú okostojás
