Damian, Santo Domingo, Nuestra Señora de la Altagracia, Bebé 8000 millones, #8MilMillonesMasFuerte. Kissé nehezen érthető? Lehet, ámde van egy másik „rejtély” is, amely hozzá kapcsolódik: Vinice Mabansag, Manila, Dr. Jose Fabella Memorial Hospital. Így még bonyolultabb, de sebaj. Megéri foglalkozni mindkét különlegességgel.
Ha mégsem sikerülne megtalálni a megoldást, jöjjön az első feladvány megfejtése: Damján, Santo Domingo, Altagraciai Szűzanya, 8000 milliomodik bébi, #8ezermillióval erősebb. A másodiké valamivel egyszerűbb: Vinice Mabansag, Manila, Dr. Jose Fabella kórház.
Így talán már jobban érthető, de egy-két rész még fejtörést okozhat. Pedig nem is annyira bonyolult az egész, ráadásul sokan tudják, miről van szó, csak másként fogalmaznak. Egyszerűbben. Alighanem inkább úgy, hogy a bolygónkon immár nyolcmilliárdnyian vagyunk, sőt kicsit többen is.
Nem tudni, pontosan hányan, de a bűvös határt állítólag nemrég értük el, illetve léptük át. Az ENSZ Népesedési Alapja (UNFPA) már jó előre szólt, hogy november 15-e lesz az a nap, amikor megszületik a nyolcmilliárdodik embertársunk. Hogy mi alapján állapította meg a nevezetes dátumot, arról nem szól a fáma. Nem jelentették be hivatalosan, sőt más egyebet sem közöltek, ezért legalább két ország is saját újszülöttet nevezett meg a bűvös szám büszke tulajdonosaként.
A Dominikai Köztársaság és a Fülöp-szigetek gyorsan lecsapott a különleges titulusra. A latin-amerikai államban egy kisfiúról, a november 15-én (röviddel éjfél után a fővárosban, a Karib-tenger partján elterülő Santo Domingóban) született Damianról/Damjánról kürtölték világgá, hogy bizony őt illeti meg a megtisztelő cím. Gyorsan közzétettek róla egy fényképet is. Ezen olyan ingecskében mutatkozik – az ország védőszentjétől, az Altagraciai Szűzanyáról elnevezett szülészeten –, amelynek felirata is jól láthatóan hirdeti, hogy bizony ő a 8000 milliomodik, azaz a nyolcmilliárdodik bébi, akivel – mint a szöveg alatti hashtag is jelzi –, még erősebb közösségként működik majd a bolygó lakossága.
A Fülöp-szigetek fővárosban, a szintén tengerparti Manilában működő Dr. Jose Fabella kórházban (amely az ország legnagyobb szülészeti központja) is feszülten figyelték az órát november 15-én, s úgy ítélték meg, hogy Vinice Mabansag megfelel a világszervezet feltételeinek. A kislány ugyanis 1 óra 29 perckor született, s a helyi illetékesek szimbolikusan őt kiáltották ki a nyolcmilliárdodik kortársunkká. Hogy az előző majd másfél órában másutt (az országban és külföldön) is sokan születhettek még, sőt abban a minutumban is, az nem zavarta a bizottságot. Tagjainak elég volt annyi, hogy a gyerek épp aznap jött a világra, amikor az ENSZ-előrejelzés szerint a Föld népessége elérte a nyolcmilliárdot.
A pillanat, illetve a dátum kétségtelenül fontos, de egyáltalán nem biztos, hogy akkor lettünk nyolcmilliárdan. Lehet, hogy már kicsit korábban, lehet, hogy éppen akkor, de az is lehet, hogy ez csak holnap várható. A tényleges időpont bizonytalan. Ha másért nem, a néhol hiányos, sőt elavult globális népszámlálási adatok miatt.
A szakértői becsléseket és modellszámításokat figyelembe véve azonban nem árt, ha elfogadjuk, hogy immár valóban elértük, sőt kissé meg is haladtuk a nyolcmilliárdos mérföldkövet. Ráadásul meglehetősen gyorsan, úgy kétszáztizenvalahány év alatt.
A népességnövekedés üteme 1804 körül gyorsult fel. (Furcsa módon mindössze néhány évvel korábban, 1798-ban, jelent meg Thomas Robert Malthus anglikán pap, demográfus és közgazdász híres-hírhedt műve, a Tanulmány a népesedés törvényéről, amelyben a lakosság gyors növekedésének a veszélyeire, káros hatásaira figyelmeztet.)
Akkortájt egymilliárd ember népesítette be a Földet. Korábban ennél mindig (jóval) kevesebb. Az 1804-re kialakult egymilliárdos közösség létszáma az 1920-as évek végére megduplázódott. A hárommilliárdos határ eléréséhez (1960-ban) azonban már jóval kevesebb időnek kellett eltelnie. A múlt század közepétől pedig még inkább felgyorsult a népességnövekedés. Olyannyira, hogy az újabb milliárdos határokat mindig bő tízéves időszakonként sikerült elérni. A nyolcmilliárdra már csak tizenegy évet kellett várni az előző milliárdos korszakhatárhoz képest.
Figyelemre méltó, hogy a hétmilliárdodik földi lakos címet is többen sajátjuknak tartják. Akad köztük bangladesi, brit, indiai és – láss csodát! – Fülöp-szigeteki állampolgár is. Azzal érvelnek, hogy az ENSZ által anno kiválasztott időpontban (2011. október 31-én) mindannyian éjfél után egy perccel születtek. Ám az csöppet sem zavarja őket, hogy azon a napon – a becslések szerint – legalább félmillió baba követte a példájukat a világon, s így akár őket is megilletheti a nem mindennapi státus.
A hatmilliárdodik embertársunk körül kevesebb a bizonytalanság. Őt Adnan Mevićnek hívják, s Szarajevóban látta meg a napvilágot, 1999. október 12-én. Azon a napon, amikor Kofi Annan ENSZ-főtitkár a városba látogatott. Az alkalmat kihasználva személyesen jelölte ki a helyi kórházban az újszülött Mevićet a hatmilliárdodik Földlakónak, aki azóta is Bosznia fővárosában él.
Tizenkét évvel előtte Zágráb került a nemzetközi figyelem középpontjába. A horvát fővárosban ugyanis 1987. július 11-én megszületett Matej Gašpar, akit az ötmilliárdodiknak választottak. Aligha a véletlen hozta, hogy akkor épp Zágrábban járt az ENSZ akkori főtitkára, Javier Pérez de Cuéllar. Szarajevói „milliárdos” társához hasonlóan, Gašpar is a szülővárosában él napjainkban.
Talán időnként ő is elgondolkodik azon, hogy meddig kell várni a kilencmilliárdodik, esetleg a tízmilliárdodik embertársára. Valószínűleg nem túl sokáig. A következő nagy változásig alighanem 15 évnek kell elmúlnia. Az ENSZ előzetes számításaiból legalábbis az derül ki, hogy ennyi idő elteltével nőhet a Föld lakossága kilencmilliárdra, a tízmilliárdos létszám pedig majd 36 év múlva lesz ki, úgy 2058 táján. A globális lakosság számbeli gyarapodása azonban valamikor 2080 után megtorpanhat; akkor 10,4 milliárd ember élhet majd a Földön.
A növekedés üteme a következő évtizedekben is egyenetlen lesz a világ különböző részein. Néhol magas marad a születésszám; főként Ázsia, Afrika és Latin-Amerika szegényebb államaiban. Másutt meg majd csökken, még az olyan népes országokban is, mint Kína, vagy az Egyesült Államok. Az ENSZ úgy kalkulál, hogy Indiában már jövőre többen élnek, mint a bolygó jelenleg legnépesebb országában, a csaknem 1,42 milliárd lakosú Kínában.
Európa és Észak-Amerika a sor végén kullog, ami aligha meglepő, hiszen régóta rosszak a demográfiai adatai. Az eddig megszokottnál jelentősebb népességgyarapodásra alighanem a jövőben sem kell számítani a két kontinensen.
A Föld lakosságának gyors növekedéséhez nemcsak az járult hozzá, hogy több gyerek születik és alacsonyabb a csecsemőhalandóság, hanem az emberek átlagéletkorának növekedése is. Ezek a demográfiai változások új kihívások elé állítják a bolygót, amely némelyek szerint lassan már képtelen lesz eltartani ennyi embert. Mások szerint meg igenis képes rá.
Sokan azért aggódnak, mert a (várható) túlnépesedés miatt és a létért folyó kíméletlen harcban még jobban kizsákmányoljuk a Föld (megújuló) erőforrásait, tovább szennyezzük, romboljuk a természetet, a környezetünket, a talajt, a vizeket, sőt tucatszám pusztítunk ki más fajokat.
Az ENSZ Népesedési Alapjának vezetője nem osztja a pesszimisták véleményét. Natalia Kanem azokkal ért egyet, akik pozitívumként értékelik, hogy már nyolcmilliárdan vagyunk. Szerinte a túlnépesedés nem okozhat gondot, mivel a Földön elegendő erőforrás áll rendelkezésre, amelyeket igazságosan kell elosztani. Mások arra hívják fel a figyelmet, hogy sokkal inkább az emberiség viselkedése, pazarló, felelőtlen és önző életmódja befolyásolja a bolygónkat, mintsem a népesség száma.
A Természetvédelmi Világalap (WWF) és a Global Footprint Network kutatóintézet egy elgondolkodtató adattal támasztotta alá azt az érvet, hogy jól elfér(het) sok ember is a Földön. Feltéve, ha a teljes populáció egy része változtat jelenlegi életmódján, fogyasztási szokásain. A két szervezet szerint ugyanis, ha mindenki követné az indiai átlagemberek példáját, az emberiségnek elegendő lenne a rendelkezésre álló erőforrásaink 0,8 százaléka is. Ám abban az esetben, ha mindenki úgy élne, mint az Egyesült Államok átlagpolgárai, az erőforrások ötszörösénél is többre lenne szükség.
