Akik nem szeretik a feketét, se magában, se egy kis tejjel, esetleg cukorral, aligha érthetik, mit is jelentenek a kortyolgatás, a szürcsölés pillanatai. A kávékedvelők többségének viszont igazi élményt nyújt a kávé íze és aromája (tény, hogy a kávézásban az íz és az aroma elkülönítéséhez sok tapasztalatra és rengeteg jó kávé kóstolására van szükség), egyúttal azt is tudják, hogy ez nem egy rögzült, kitörölhetetlen szokás, hanem annál több. Sokkal több.
Ahány ház, annyi szokás, és ez igaz a kávézásra is. Sokféleképpen ihatjuk a napi, sokszor éltető kávénkat. Hosszú vagy rövid kávéként, keserűen, ízesítés nélkül vagy ellenkezőleg, sok tejjel, sok cukorral, nagy bögrében... Csak ízlés kérdése, kinek miként a finomabb. De milyen is a tipikus kávéfogyasztó?
A rendszeres kávéfogyasztók nem korlátozzák magukat az otthoni kávézásra. Sok kávéfogyasztó a munkahelyre érkezésekor is iszik egy csészével: legtöbben semmi pénzért sem hagynák ki a munkahelyi napindító kávét. Vannak, akik leginkább reggel kávéznak, akadnak, akik közvetlenül ebéd után is, de a kávékedvelők egy része az álmos délutáni órákban is szokott egy adag erősítő kávéhoz nyúlni.
(Illusztráció – Pixabay.com)
A kávézási szokások nemcsak személyenként térnek el, hanem nemzetenként is. Szinte minden országnak megvannak a maga kis rituáléi, szertartásai, ízesítései, amelyeket jobban preferál, sokszor számunkra egészen meghökkentő kávéváltozatokkal is találkozhatunk. Gondoljunk például a cibetmacska ürülékéből kiválogatott, emésztetlen kávészemekre, és arra a különleges kávéra, ami ebből főzhető. A cibetmacska kávé, másnéven kopi luwak a világ egyik legdrágább kávéja. A legtöbb ilyen kávé Indonéziában készül, és a speciális eljárás csak nagyon korlátozott mennyiségű kávé előállítását teszi lehetővé. Ezért is borsos az ára. A legenda szerint a cibetmacska kávé a legszegényebbek kávéja volt, mielőtt luxuscikké vált volna. A Délkelet-Ázsiába érkező gyarmatosítók jelentősen profitáltak az általuk létrehozott kávéültetvényekből, ahol a leigázott őslakosokat dolgoztatták. Bár rengeteg kávé termett, a kávé fogyasztását mégis privilegizálták: megtiltották az őslakosoknak, hogy fogyasszanak belőle. A helyiek azonban, akik tradicionálisan nagy kávéfogyasztók voltak, furfangos módon túljártak hódítóik eszén: ők jól tudták, hogy a cibetmacska időnként rájár a kávéültetvényekre, méghozzá a legfinomabb, legízesebb kávécseresznyéket vadássza le. Az őslakók felfedezték, hogy a kávészemeket az állat nem képes megemészteni, és azok szinte sértetlenül távoznak az emésztési folyamat végén. Kiválogatták az ürülékből a kávébabokat, és abból készítettek élénkítő italt maguknak, ha az ültetvények terméseihez már nem volt joguk. Ám idővel kiderült, hogy ez a kávé sokkal finomabb, mint amit a hódítók isznak, így indult el a kopi luwak világhódító útjára…
A cibetmacska kávé valójában már régóta csak a negyedik legdrágább kávéfajta a világon, mert időközben valakinek eszébe jutott, hogy az elefántok ürülékéből kiválogatott kávé is jó ötlet lehet. Ez az elgondolás pedig annyira bejött neki, hogy megalkotta azt a kávét, amely jelen állás szerint a legdrágább a világon. A Black Ivory egy Thaiföldön található elefántmenhelyen készül, ahol az állatok méltó körülmények között élhetnek. Az elefántok megeszik a kávébabot, majd a gyomrukban található enzimek a kávészemek fehérjéit megbontják, így egy kis plusszal, kellemesebb ízzel gazdagítják azt. Így kapnak egy igen drága, malátás, étcsokis ízű kávét. Egyébként a denevérek segítségével készült kávé is kapható már. A jamaicai gyümölcsdenevér a kávégyümölcsöt lerágcsálja, de a kávébabot meghagyja. Ezen a kávébabon rajta marad a denevér nyála, amely reakcióba lép a rajta maradó gyümölccsel és a kávébabbal. Állítólag a kávé gyümölcsös, virágos ízű lesz tőle. Ami biztos, számos hasonló, izgalmasabbnál izgalmasabb kávéfajtákkal és kávézási szokásokkal találkozhatunk a nagyvilágban, az interneten pedig számos cikket és tanulmányt olvashatunk a kávéfogyasztás jótékony, valamint kevésbé jótékony hatásairól. Azt is tudjuk, hogy az olaszok, a franciák, a törökök és több európai ország is nagy kávéfogyasztó múlttal rendelkeznek.
Olaszországban a reggel egyenlő a kávéval. Cappuccinót az olaszok csak reggel isznak, minden más időpontban jöhet az espresso kávé. Az olaszok espressójukat többnyire a pultnál állva felhajtják, mintha egy feles lenne. Az espressót nem illik elvitelre kérni, és néha egy kis alkoholt is belecsempésznek. A kávé mellé egy kis pohár vizet is felszolgálnak, odafigyelve a kávé vízhajtó hatására. A franciák nagy kedvence a Café au Lait, ami forró tejjel készül, tipikus reggeli ital a croissant mellé. Az itallapokon találkozhatunk a tejes kávé francia változatával, a Café Russe néven ismert forró itallal is. A pohárba rétegesen kerül a tejhab, a kávé, majd megint a tejhab. Spanyolországban és Portugáliában a helyiek közkedvelt itala a Cortado, amit reggelente és a szieszta idején szürcsölgetnek. Egy dl-es üvegpohárban szolgálják fel, espresso alappal, gőzölt tejjel és vékony tejhabbal készítik. A spanyol és portugál kávézókban természetesen sok más kávéitalt is kérhetünk. A vietnámiaknak sajátos kávéfogyasztási kultúrájuk van. Vietnámban lassan, hosszasan lecsöpögő kávét készítenek egy szűrő segítségével, melybe kerül a kávé és arra a forró víz. Sűrített tejjel kínálva, édes, ízletes italt kapnak. Argentínában nagyon enyhe kávét isznak, inkább gőzölt tejet és tejhabot egy csepp kávéval, Ausztráliában és Új-Zélandon pont fordítva, egy adag kávét kevés habosított tejjel. Az oroszok a rendszerváltást megelőzően nem bonyolították túl a kávéfogyasztást. A legnépszerűbb a hosszú kávé volt, vagy teljesen feketén, vagy cukorral, vagy sűrített tejjel. Napjainkra azonban rengeteg kávézó nyílt Moszkvában, és válogathatunk a jól megszokott kávéitalok kínálatából. A japánoknál egyre elterjedtebb, hogy hidegen isszák a kávét, valamint kifejlesztettek egy csepegtető készüléket, amelyben akár egy teljes nap is kell ahhoz, hogy lecsepegjen a fekete ital. Indiában erős fűszerezésű, monszuneljárással készült kávékat készítenek. A monszuneljárás során a kávébabokat nyitott, szellős helyeken tárolják a monszun ideje alatt, így teljesen magukba szívják az óceán aromáját. Az Amerikai Egyesült Államokban a gyengébb kávét szeretik, de imádják ízesíteni, így nem is csoda, hogy onnan származik a legtöbb különleges ízű kávé. A marokkóiak ennél sokkal érdekesebben ízesítenek, hiszen borssal vagy szerecsendióval isszák a feketét. A mexikóiak fahéjat szórnak rá, Egyiptomban viszont tisztán isszák, számukra a tej és a cukor elképzelhetetlen adalék, ha kávéról van szó. A kávé őshazájában, vagyis Etiópiában a kávékészítésnek külön kétórás szertartása van. A friss kávébabot közvetlenül a fogyasztás előtt pörkölik, majd őrlik, végül bunát, azaz espressót készítenek. Ma már cukorral is isszák, de régen sót és vajat adtak hozzá. A kávé a mindennapok szerves részét képezi a magyarok számára is. Az olaszokkal ellentétben Magyarországon a többség tejjel issza a kávét, tejeskávé vagy cappuccino formájában. Egy kutatás szerint a magyar felnőtt társadalom mintegy 85 százaléka napi rendszerességgel iszik kávét, és többségüknek elképzelhetetlen, hogy a reggeli kávé rituális elfogyasztása nélkül indítsa a napját.
És mi a helyzet a hazai, szerbiai kávéfogyasztókkal? Nálunk az úgynevezett török kávét, vagyis a törökösen főzött kávét (szerbül: domaća kafa, törökül: türk kavhesi) isszák a legtöbben. A török kávé története végighúzódik a Balkán nemzetközi politikai, nagyhatalmi és a népek közötti konfliktusok históriáján. Az ominózus kávé volt már „szerb” kávé, ugyanakkor egy időben a bosnyákok is maguknak vallották a különlegesség eszmei birtoklásának jogát. Egy biztos: az ital fogyasztása nem függ a nemzetiségtől, a szerbek, a horvátok, a macedónok, a bosnyákok és a montenegróiak is nagy előnyben részesítik. Elkészítésének legelterjedtebb módja, hogy a finoman darált kávét egy hosszú nyelű rézedényben (ez a dzsezva), általában cukorral együtt felfőzzük, és miután felforr, levesszük a tűzről. Még egyszer vagy kétszer ezt megismételjük, majd a kávét a csészékbe öntjük kávéaljjal (zaccal) együtt, ami leül a csésze aljára. Van egy török közmondás, amit a kávéimádók nagyon szeretnek idézni: „A kávénak olyan feketének kell lennie, mint a pokol, olyan erősnek, mint a halál és olyan édesnek, mint a szerelem”. Törökországban általában evés után szolgálják fel és édességet esznek hozzá.
Összességében elmondhatjuk, hogy a világon sokan szeretik a kávét. Van, aki csak a társaság miatt kávézik, van, aki élénkítő hatása miatt issza. Természetesen a legtöbbünknek mindkettőre van oka, ami miatt a mindennapi koffeinbombánkhoz nyúlunk. Főzök is egy kávét.
