Igényes kikapcsolódás gyanánt vasárnap Ian Olasov Ask a Philosopher (Kérdezzék meg a filozófust) című kötetét olvastam. Két fejezet közt azonban rendszeresen vetettem egy pillantást a telefonomra, hogy megnézzem, van-e újabb hír az éjszaka folyamán megrongált magyar nyelvű SZABADKA felirat kapcsán. Arra voltam kíváncsi, hogyan tudósítanak az esetről egyes médiaházak, hogyan reagálnak a történtekre a politikusok és más közszereplők, nem utolsósorban, hogyan kommentálják és élik meg a vandál tettet a közösségi oldalak felhasználói.
Rövid tájékozódás után, minden alkalommal folytattam az olvasást. Szerencsére nem volt nehéz az olvasmányra összpontosítani, mivel Olasov rendkívül izgalmas könyvet írt. A kötet egy New York-i filozófiai vándorteátrum tapasztalatait dolgozza fel. 2016 áprilisában az egyik piacon néhány filozófiaprofesszor és friss diplomás az egyik asztalra kitette a KÉRDEZZÉK MEG A FILOZÓFUST feliratot, arra ösztönözve az embereket, hogy menjenek oda hozzájuk, és tegyék fel nekik a kérdéseiket. Az elkövetkező évek során a csapat tagjai egész New Yorkot bejárták, jelen voltak piacokon, boltokban, metróállomásokon, parkokban, irodalmi fesztiválokon, kirakodóvásárokban.
(Fotó: Molnár Edvárd)
Az akció során több ezer ember tette fel kérdését a filozófusoknak. Voltak köztük szívélyes, kíváncsi, mogorva, bogaras, magányos, zaklatott, szószátyár, lelkes, bölcs egyének minden társadalmi rétegből. A megszokott filozófiai kérdések mellett – van-e szabad akaratunk, létezik-e igazság, mi az élet értelme, természetüknél fogva az emberek rosszak vagy jók, van-e élet a halál után – a kötet meglepő kérdéseket is jócskán tartalmaz, ilyenek például a következők: kell-e pénzt adni a hajléktalanoknak, elfogadható-e halakat tartani házi kedvencekként, vagy annak tudatában, hogy a teljes globális felmelegedés fenyeget bennünket, erkölcsileg elfogadható-e gyermeket vállalni.
Miközben a szerző által megfogalmazott válaszokat és lehetséges magyarázatokat olvastam ezekre a meghökkentő, nem ritkán provokatív kérdésekre, mindvégig ott motoszkált a fejemben a ripityára zúzott magyar nemzeti színekkel, magyar nyelven kiírt SZABADKA felirat, nem csoda hát, hogy végül jómagam is feltettem egy – lényegében – filozófiai kérdést. Olyan értelemben filozófiait, amennyiben elfogadjuk azt a megállapítást, hogy ha nincs egyetértés abban, milyen forrásokat és bizonyítási módszereket kellene alkalmaznunk egy kérdés tanulmányozására, akkor az adott kérdés filozófiainak számít.
Az én filozófiai kérdésem a következőképpen hangzik: Miért rongál meg valaki egy városfeliratot? Azonnal megpróbáltam a lehetséges válaszokat is megfogalmazni. Először is azért, mert valami oknál fogva zavarja a magyar felirat, s így fejezi ki nemtetszését. Nem kizárt, hogy így van, ám mivel sok másik magyar nyelvű felirat is van a városban, ami ezek szerint szintén zavarhatja, és mégsem teszi őket tönkre, ez a válaszlehetőség nem elégített ki maradéktalanul. Másodszorra arra az álláspontra helyezkedtem, hogy az elkövető ily módon szeretett volna üzenni valakinek valamit. Megtörténhet, hogy ez a helyes válasz, de ha a polgárok zöme nem fogja fel vagy félreértelmezi az üzenetet, az nem éri el a célját, nem mellesleg az illető rombolás nélkül, kreatívabb módon is üzenhetett volna. A harmadik válaszlehetőség szerint az elkövető csak szórakozott. Vannak manapság bizarr szórakozási formák, lehet, valaki éppen ebben a hátborzongató rombolásban lelte meg a kielégülést.
Ezen a ponton abbahagytam a találgatást, mert rájöttem, bármennyire is szeretnék, lehetetlen épkézláb, minden tekintetben kielégítő magyarázatot találni erre a szörnyű cselekedetre. Ezért megfogalmaztam magamban a legkézenfekvőbbet: Azért rombol, mert megteheti! Ilyen egyszerű. Filozofikus vasárnapi töprengésem végkövetkeztetése azonban sem a bűnüldöző szerveket, sem a megnyilvánulásaikkal és magatartásukkal a közállapotokat befolyásoló közszereplőket nem menti fel feladatuk végzése alól, ami az elsők tekintetében a tettes(ek) kézre kerítésében merül ki, a másodikok esetében pedig az ilyen és hasonló kilengésektől mentes társadalmi – elsősorban politikai és kulturális – légkör megteremtésében nyilvánul meg. Ellenkező esetben biztosak lehetünk abban, hogy a (potenciális) elkövető mindaddig, amíg megteheti, addig újra meg újra meg is fogja tenni, és ha mi nem is, ő mindig találni fog okot és indítékot barbár cselekedetére.
