A szaúd-arábiai labdarúgó-csapatok nyár eleje óta tartó toborzása alaposan felborzolta az európai topcsapatok illetékeseinek kedélyállapotát, az utóbbi időben többen is kifakadtak a jelenség kapcsán. Neves, de lassan leköszönő játékosok esetében, mint Cristiano Ronaldo, Karim Benzema vagy épp NʼGolo Kante nem is kellene csodálkozni, hogy a színvonalas futball helyett inkább a gázsira hajtanak, viszont egyre több, a pályafutása csúcsán, vagy annak közelében járó, az európai porondon eddig meghatározó játékos is a közel-keleti liga felé kacsintgat. Eleinte úgy tűnt, a szaúdiak célkeresztjébe elsősorban az angol bajnokság tehetségei kerültek, szegény Jürgen Klopp már az elején ki is fakadt a jelenség kapcsán, igaz, a Liverpool szakemberének méltatlankodása nem is volt alaptalan, hiszen néhány hét leforgása alatt három játékosa is a közel-keleti klubok valamelyikéhez igazolt: Fabinho 46 millió euróra becsült átigazolási díj ellenében szerződött az al-Ittihadhoz, Jordan Hendersont 14 millióért vásárolta meg az al-Ettifaq, míg Roberto Firmino szabadon távozhatott és ezentúl az al-Ahlinál folytatja. A többiek sem érezhették magukat biztonságban, a sejtések idővel be is igazolódtak. Az al-Hilal rövid idő alatt megszerezte a Wolves korábbi csapatkapitányát, Rúben Nevest és a Fulham támadóját, Aleksandar Mitrovićot, de Neymar csapattársa lesz az eddig a Chelsea-ben pallérozódó Kalidou Koulibaly is. Ezzel párhuzamosan a többi bajnokságban is elkezdtek „szemezgetni” a szaúdiak, érkezett a hír a már említett Neymar (PSG), majd Sadio Mané (Bayern München) vagy épp Otávio (Porto) szerződtetéséről. A szaúdi átigazolási időszak ráadásul három héttel később (szeptember 20-án) zárul, mint Európában, így egyelőre nem is lehet tudni, ki marad, ki megy. A közel-keleti liga nem titkolt célkitűzése, hogy – nagyjából mindenáron – a világ legjobb öt bajnokságának egyike legyen, és az átigazolásokkal tökéletes táptalajt teremtett ehhez. Ráadásul a focistákban remek partnerre lelt ebben.
Az ország említésekor általában nem a foci ugrik be elsőre az embernek, így kár is lenne áltatni magunkat, hogy a játékosok a játék szeretete, vagy a fejlődés miatt igazolnak Szaúd-Arábiába. A Manchester United korábbi támadója, az al-Hilalt is megjárt, jelenleg az al-Wehda együttesét erősítő Odion Ighalo a közelmúltban rövid nyilatkozatával alá is támasztotta ezt: „A pénzért játszunk itt, nem a szenvedély miatt. Cristiano Ronaldo százszor több pénzt keresett nálam a karrierje során, mégis Szaúd-Arábiában kötött ki. A szenvedély miatt? Ugyan, dehogy! Ez csakis a pénzről szól.”
Az európai labdarúgás korábban már Kína és az amerikai profi liga (MLS) „harácsolását” is túlélte, ekkora veszéllyel azonban egyik esetében sem kellett szembenéznie. Kulcsjátékosok időről időre jönnek-mennek, eddig leginkább a kontinens topcsapatai között váltogatták székhelyüket, most azonban ennél sokkal nagyobb vetélytárssal, a kimeríthetetlen tőkével kell számolniuk az európai vezetőknek, amivel szemben könnyen alulmaradhatnak. Az itteni „nagyhatalmak” forrásai nem kimeríthetetlenek, ráadásul számos pénzügyi szabályt, a Fair Play elvét is be kell tartaniuk, amit a szaúdiak nem feltétlenül tisztelnek. A nagyágyúk hiánya előbb-utóbb a Bajnokok Ligájának színvonalára is rányomja bélyegét. Az ügyben a nagybevásárlás elején Aleksander Čeferin, az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) elnöke is megszólalt, aki szerint ez nem csak a pénzről szól, hiszen a topjátékosok elsősorban topligákat akarnak nyerni, ezek pedig Európában vannak, így továbbra is a kontinens tekinthető a futball központjának. Čeferin akkor talán még nem látta, mivé is fajul a helyzet, érdekes lenne meghallgatni, ma miként vélekedik a történtekről. Annyi bizonyos, ha Szaúd-Arábia nem is válik tartósan a topfoci fellegvárává, a jövőben komolyan kell számolni vele, alaposan megmutatta a foga fehérjét, sőt, beszédes az a tény is, hogy az európai sportcsatornák már rendszeresen közvetítik a szaúdi liga mérkőzéseit…
