Miután az ellenzék átadta Aleksandar Vučić államfőnek azt a követelését, hogy még az év végéig írják ki a rendkívüli köztársasági parlamenti és rendkívüli belgrádi helyhatósági választásokat, az államelnök legutóbb egy olyan gúnyolódó kijelentést tett, hogy teljes egészében kész eleget tenni az oppozíció követeléseinek, s még az év vége előtt, december 31-én kiírja majd a választásokat, melyeket azonban így, a kampányidő lejártát követően, márciusban tartanak majd meg. Írástudatlannak nevezte az ellenzéket, mely még egy követelést sem képes pontosan megfogalmazni, azt mondta, tudja, hogy nem erre gondoltak, hanem arra, hogy az év végéig tartsák meg a kért voksolást, de maga eleget tesz majd annak, amit papíron kézhez kapott. Valóságos médiacsatát okozott ez a kijelentés, mely az ellenzéki pártok szerint egy szerencsétlen megfogalmazásnak a segítségével veszi semmibe a pártok követelését, a követelés mögött álló polgárok érdekeit, miközben a legnagyobb hatalmi párt tagjai tenyerüket dörzsölve nevetik ki azokat, akik komolyan gondolják, hogy a változatlanság országában eljött a változás ideje.
Magának a Szerb Haladó Pártnak a tagjai valóban jót mulattak az ellenzéki megfogalmazásban rejlő bakin, s maguk is olyan kijelentéseket tettek, hogy, ezek szerint, rengeteg idő van még a voksolás megszervezésére. Ha tudjuk, hogy az ellenzéknek éppen az a célja, hogy ne egyszerre tartsák meg a jövőre esedékes más helyhatósági és tartományi parlamenti választásokkal a belgrádiakat és köztársaságiakat, akkor egyértelmű, miért olyan érdekes ez a megfogalmazásba bújt hiba a legnagyobb párt számára: az SZHP-nek éppen az felelne meg, ha minden választás egyetlen napon bonyolódna le, az efféle szavazások ugyanis meglehetősen nagy kohéziós erőt produkálnak mindig a köztársasági szinten legerősebbnek számító induló felé, az emberek sokasága karikázza be ugyanis ugyanannak a pártnak, koalíciónak a nevét minden választási szintet megjelenítő szavazólapon, amennyiben már eldöntötte, kire voksol a legfontosabbnak tartott országos megmérettetésen. Miközben tehát az ellenzéki pártok szeretnék mindenáron elkerülni azt, hogy három-négy voksolást tartsanak ugyanazon a napon, a hatalmi párt éppen ezt szeretné a legjobban, vagy legalábbis ezzel az elképzeléssel hecceli az ellentábort.
Politikai elemzők egyébként úgy vélekednek a leendő választásokkal kapcsolatban, hogy akár decemberben, akár márciusban tartanák azokat, a jelen állás szerint, nem változtatnának sokat az erőviszonyokon. Egyesek szerint elengedhetetlen, hogy választások legyenek, mert a folyamatos tüntetések indokolttá tették azokat, mások szerint pedig ezeknek a megszervezésére nem kellene túlzottan összpontosítani most, amikor az országnak fontosabb teendői vannak. Persze, ezeket az érveket minden egyes választási felvetés során végighallgatjuk, ennélfogva nagy biztossággal jelenthető ki, hogy nem ezek határozzák meg majd a végső döntést.
A dátum és a részletek, egyelőre, nem ismeretesek tehát. Annyit valószínűsíteni lehet az államfő legutóbbi kijelentése alapján, hogy nem változnak a parlamentbe jutás feltételei, Vučić most ragaszkodik a háromszázalékos választási küszöbhöz, melyet az ellenzék szívesen visszaemelne ötre. Persze, mindennek a hátterében politikai kalkulációk vannak, a hatalom azzal számol, hogy több párt, több koalíciós lehetőség, az ellenzék pedig jelenlegi támogatottságánál fogva, biztos a parlamentbe kerülésében, így inkább csökkentené a jelenlegi kormánytöbbség koalíciós potenciálját. Hogy végül három lesz vagy öt, ez is majd csak akkor derülhet ki, amikor már nagyobb valószínűséggel lehet nyilatkozni a rendkívüli választások idejéről, s arról, egyszerre vagy külön-külön szervezik-e meg azokat. Maga az ellenzék vélekedik egyébként úgy, elfogadja majd az államfő a választásokkal kapcsolatos követeléseiket. Szerintük erről annak ténye tanúskodik, hogy máris kampánysebességbe kapcsolt a hatalmi párt. Nehéz megítélni, hogy idehaza ez mekkora garanciának számít. Kampánysebesség ugyanis van itt olykor választásokat nem is valószínűsítő időszakokban is.