Akármennyire is gazdag szókészlettel rendelkezik az ember, és akármennyire sikeresen kerüli el a fogalomzavar buktatóit, olykor érdemes emlékeztetnie magát egy-egy kifejezés lexikális definíciójára. Az elit szó kapcsán a következő magyarázat olvasható, attól függően, hogy azt melléknévként, vagy főnévként használjuk: a legkiválóbb embereket magába foglaló csoport; olyan alkalom, hely, amelyre vagy ahová csak előkelő, magasabb társadalmi állású emberek juthatnak el; az emberek valamely csoportjának legkiválóbb rétege; különleges helyzeténél, képességénél fogva a többi társadalmi csoportból kiemelt kisebbség, akinek az álláspontjára, (szak)véleményére általában felfigyelnek, mert többnyire meghatározó a polgári társadalomban.
A mostanában mesterséges intelligenciával (is) doppingoló Željko Mitrović valóságshow-ja – valóban jó lenne hinni abban, hogy a vitathatatlan kereslet, azaz az említett tartalom iránti közérdeklődés ellenére a műsor nem a szerbiai társadalom valóságát tükrözi – új évadjának résztvevői között vannak énekesnők, sztárocskák, akik némelyikéről szárnyra kapott a hír, hogy nemcsak a képernyőn állítják kirakatba félmeztelen testüket, hanem a való világban is áruba bocsátják azt, divatcikkek és szépítőszerek népszerűsítésével befolyást szerző influenszerek, valamint olyan személyek, akiket egyszerűen valakinek a komáiként, illetve komaasszonyaiként mutattak be, továbbá volt börtönrab és valamikori focisták. Tekintettel a Pink tv sugározta műsor hetedik évadjának címére – Zadruga Elita –, a résztvevők között ezúttal diplomások is vannak, viszont nem ők azok, akiket a figyelem középpontjába állítanak, vagy ha ezt meg is teszik, akkor nem abból a perspektívából, amelyikből a jó ízlésűek felfogása szerint egy-egy diplomást kellene – habár tekintettel ezen diplomások némelyike dekoltázsának mélységére, vagy erőszakos magatartására, feltehetőleg nem is vágynak az elit szó legnemesebb értelmében vett láttatásra.
Az említett műsorban a kamerák előtti szexuális tevékenység a korábbiakhoz hasonlóan továbbra is kívánatos, ám a közjó érdekében ezúttal állítólag szigorúan tilos a bántalmazás. Utóbbi kiszűrését szolgálja a 4 perces késleltetett műsorsugárzás, viszont az eddigi gyakorlat arra utal, hogy a tartalomszelekció nem vonatkozik arra a beszédre, amelyikért korábban a gyerekek száját minimum szappannal mosták volna ki, sem a verbális bántalmazásra, míg a tettlegességet megörökítő felvételek a bulvársajtó, valamint a közösségi média révén jutnak el a közönséghez. Ennek eredményeképpen a műsor követői minden további nélkül tájékozódhatnak arról, hogy a legkiválóbbak legkiválóbbjai tévékamerák előtt követhetnek el erőszakot, és a büntetés az esetek többségében csupán gázsijuk lefaragása.
Azért költözött be Mitrović csilli-villi palotájába, hogy megmutassa a népnek, Szerbiában is lehet érvényesülni, vallotta a résztvevők egyike. Valóban, Szerbiában nemcsak a Pink tv-ben, hanem a többi média zömében sem azokat szokás példaképként láttatni, akik olykor egy életen át tanulnak és pallérozzák elméjüket, illetve igyekeznek kimagasló eredményeket elérni saját szakterületükön. A mellbőség, a vagányság, a könnyűvérűség, a gátlástalanság és az erkölcstelenség minden erénynél értékesebbé vált. Nem tegnap, ám semmi nem utal arra, hogy hamarosan értékrendbeli változás veheti kezdetét. Megtörténhet, hogy a politikum ennek nem is látja szükségét, hiszen a jelenleg mellőzött, vagy olykor lenézett „békebeli” elit nem az a társadalmi réteg, amelyikre szüksége van. Elvégre ők mesterséges intelligencia nélkül és attól függetlenül is képesek gondolkodni.
Értelemszerűen Željko Mitrović is tisztában van azzal, hogy a valósként deklarált fiktív világát benépesítő, feslett erkölcsű egyének nem minősülnek elitnek. Mindazonáltal annak ugyancsak tudatában van, hogy amíg kiszolgálja a mindenkori hatalmat, addig mindent lenyomhat annak torkán, míg utóbbi, éppen a Pink tv-t és a többi, hasonszőrű médiát kisajátítva, a nép torkán nyomhat le bármit. Például azt, hogy az olcsó párizsis szendvicset egy feltörekvő gazdasági hatalom polgáraként majszolja.
Az ellenzék ugyancsak szinte szótlanul lenyelte, hogy a néhány hónappal ezelőtti ígéretek ellenére a Pink tv mégis sugározza hírhedtté vált valóságshow-ját, hiszen az általuk szervezett tüntetéssorozat, amelynek követelései közé tartozott a valóságshow-k megszüntetése, valamint az országos sugárzási engedély megvonása a Pink tv-től, valójában soha nem is a társadalom érdemi átalakításáról szólt. Egyébként is, a jelenlegi ellenzéki tömörülések, valamint politikusok némelyikének annak idején hatalomból politizálva lehetőségében állt volna tevékenyen hozzájárulni az össztársadalmi edukációhoz, esetleg a politikai analfabetizmus gyengítéséhez, nem utolsósorban megzabolázni az anno moderáltabban médiaszolgáltatást nyújtó, ám a hatalmat ugyanennyire erkölcstelenül kiszolgáló Pinket.
