Itt van az ősz, itt van újra, mondtam volna a költővel együtt a napokban, de úgy zuhogott az eső, hogy uopste nem volt kedvem szavalgatni. Néhány nap alatt több eső hullott, mint egész nyáron. Igaza lehet a zősöknek, hogy itt senki és semmi sem tudja tartani a mértéket, még az időjárás sem, ha süt, akkor hét ágra süt, ha fúj, akkor fúj, mint a bolond, ha meg esik, akkor mintha dézsából öntenék. Mostanában meg cifrázza, mint egy hullámvasút: reggelenként és esténként didergünk, napközben pedig kóválygunk a melegtől. Borzasztó!
– Észrevetted, Tematild, amint bejelentették, hogy megdrágul a gáz, még a levegő is lehűlt – zsörtölőde atata. – Úgy tűnik, hogy az időjárás is valamiféle koalícióban van ezekkel a drágítókkal.
– Nem kell elcsüggedni, Tegyula – így az öreglány –, a zokos meteorológusok szerint az október jobbára napsütéses lesz.
– Az imént közöltem a drága anyósommal, hogy hamarosan megkezdődik az ő és a barátnéi időszaka – mondá az éppen betoppanó Zacsek zomzéd.
– Nem sértődött meg a vénasszonyok nyara célzásra? – kuncoga a fater.
– Nem olyan fából faragták a drága naccságát – rázá meg a fejét a Zacsek. – Azt mondta, ha már nyár, akkor nyaralni kéne menni!
– Én is épp azon töprengem – spekulála amama –, hová utazhatnánk el gyönyörködni az ezerszínű természetben ezen a csodálatos indián nyáron.
– Mi tagadás, Tematild, megéred a pénzed – csóvála a fejét az öreg. – Tengernyi probléma vesz bennünket körül, te pedig azon agyalsz, hogy hová is mehetnél kirándulni!
– Attól, Tegyula, hogy a világ ügyes-bajos dolgain idegeskedem – érvele a muter –, a gondok még nem oldódnak meg, különben meg egy csodaszép arborétumban vagy egy wellnesshétvégén is aggódhatok a problémák miatt. Csak kicsit lazábban.
– Igaza van, zomzéd – bólogata a Zacsek –, valóban rengeteg gebasz vesz bennünket körül. Kozovóban a hétvégén már megest dörögtek a fegyverek.
– Úgy tűnik, s nekem ez a legzörnyűbb az egészben – vakará a fejét atata –, hogy a politikusok azok után is, hogy emberek lőtték egymást, képtelenek érdemben tárgyalóasztalhoz ülni, sőt egyesek mintha továbbra is abban versenyeznének, hogy médiatéren ki fogja jobban a saját javára felhasználni a sajnálatos helyzetet.
– Ha a bajoknál tartunk, engem megrettent és aggodalommal tölt el, hogy a nyaralásokról való hazatéréssel és a suli megkezdésével rock ʼnʼ rollt járnak a különféle vírusok – dünnyöge az öreglány. – Láz, torokfájás, köhögés, izomfájdalom, levertség, orrfolyás, tüsszögés, fejfájás, hasmenés… A felsorolt tünetekből orvos legyen a talpán, aki megállapítja épp melyik nyavalyáról van szó.
– Jaj, nem is beszéltünk még arról, hogy Zabadka peremvidékén nemrég egy elhanyagolt oroszlánkölyköt találtak rossz egészségügyi állapotban! – váltá témát a Zacsek.
– Itt a legfőbb kérdés: hogyan kerül a zabadkai határba egy kis oroszlán! – merenge a fater.
– Lehet, hogy a migránsok hozták magukkal, majd, mivel betegnek ítélték meg, elengedték – találgata amama.
– Nem lehet minden kifogásolnivalót a migránsokra fogni – jegyzé meg az öreg. – Vannak itt ilyen tekintetben „hazai erők” is bőven.
– Asszem én is – erősíté meg a Zacsek. – Azt írja a sajtó, Zerbiában is elterjedt az a fura divat, hogy azok, akik megengedhetik maguknak, már nem kutyust és cicát tartanak házi kedvencekként, hanem valami egzotikus vadállatot, oroszlánt, aligátort, kengurut, majmot, kígyót… A feketepiacon állítólag a csempészek 3-4 ezer eurót is elkérnek egy kis oroszlánért.
– Erről jut eszembe – emlékeze vissza a muter –, tavaly mindenfelé állítólag egy fekete párducot lehetett látni. Ki tudja az is, honnan lógott meg.
– Szerintem meg az csak egy ufó volt – heccelőde atata –, amely csak a kiválasztottaknak jelent meg, lévén egyetlen felvétel sem készült róla.
– Nyilván azt, hogy valaki megláthassa a vajdasági fekete párducot – vevé a lapot a Zacsek –, előtte valamilyen módon ki kellett érdemelni.
– A kiválasztottaknak biztos kinyílt a harmadik szemük – ötletele az öreglány.
– Nem kizárt – szurkálóda a fater. – Amilyen tartalmú cikkekkel találkozom néha a lapokban, az a sanda gyanúm, hogy az újságírók zöme a Treće oko, avagy a Harmadik szem elnevezésű kiadványban tanulta a szakma fortélyait.
– Azok biztos tuti érvekkel meg tudják magyarázni azt is, hogyan lehetséges az, hogy Japánban több mint 92 ezer száz év feletti ember él, és java részük nő – veté fel a kérdést amama.
– Ott aztán majd biztos tombol a vénasszonyok nyara! – trollkoda az öreg.
– Nyilván sok finom halat esznek, azért élnek ilyen sokáig – piszkálóda a muter. – Nem hurkát, kolbászt meg malachúst kérnek ebédre.
– Szólni kellene a Vučkónak, hogy ne a parizer, hanem a tengeri hal árát csökkentesse a boltosokkal! – javasola a Zacsek. – A követelést alá lehetne támasztani azzal, hogy táplálkozás terén is mihamarabb alkalmazkodnunk kell ahhoz az átalakuláshoz, amit a klímaváltozás von maga után.
– Olvastam, hogy a zakemberek arra figyelmeztetnek, hogy a jövőben a nagy szárazságok következtében egyes mezőgazdasági kultúrának csökkenni fog a hozama – rémüldöze atata.
– Azt mondja az egyik klimatológus, hogy az éghajlatunk egyre inkább mediterrán jellegű lesz – újságola ámuldozva az öreglány. – Szerinte a legjobb bizonyíték erre az, hogy a mediterrán vidékekre jellemző szőlőfajtákból már nálunk is ugyanolyan finom bor készül, mint ott.
– Hallod, Tematild, ezek szerint nemsokára nem krumplit, répát meg paradicsomot fogunk a kertben termeszteni – gondola bele a fater –, hanem kivit, banánt meg mandarint!
– A vészbukon láttam, hogy nemcsak én, hanem a bérek emelkedése és a papírmunka csökkentése érdekében tiltakozó tanítók és tanárok is emlegették a párizsit – számola be a Zacsek. – Olyanokra szólítottak fel, hogy mondjunk nemet a parizerre, és mondjunk igent az oktatásra!
– Én meg úgy tudtam, hogy nemrég kaptak fizetésemelést… Vagy azt keveslik? – értetlenkede amama.
– Pedig a pénzügyis Kis Szinisa mennyit dicsekszik az utóbbi időben a sok béremeléssel meg állami segélynyújtással! – élcelőde az öreg. – Mondjuk, kell is a béremelés meg a támogatás, mert folyamatosan drágul minden, október elsejétől például a jövedéki adó emelkedése miatt az üzemanyag is.
– Olyannyira elvan a gazdasági sikerekkel való kérkedéssel, hogy bennem néha felmerül a gyanú, hogy marad-e neki elegendő ideje az állam pénzügyeivel is érdemben foglalkozni – morfondíroza a Zacsek.
– Itt azt írja – silabizála a muter a zokostelóján –, hogy a tanügyesek követelik a tekintélyük helyreállítását és az alapbérük kiegyenlítését az országos átlagfizetéssel.
– Ami júliusban csaknem 84 ezer dinárt tett ki! – fűzé hozzá atata.
– Mondtam is otthon – messéle a Zacsek –, hogy én senkit sem ismerek, aki annyit keres, mire a zanyósom megjegyezte, hogy ez azért van így, mert én mindig is csak a pórnép között forgolódtam. Ő már ezt annak idején zépen megmondta a lányának, de mit sem ért, merthogy a kedves nejemet a drágalátos édesapja elkényeztette, és mindig ilyen önfejű volt…
Pistike, az időjárással ringlispílező kisindián
