A héten kettővel is gyarapodott a magyar Nobel-díjasok száma, előbb Karikó Katalin kapta meg az orvosi-élettani, majd Krausz Ferenc a fizikai Nobel-díjat. A zősök abban reménykedtek, hogy a nagy esélyesnek tartott Krasznahorkai Laci bácsi, az apokaliptikus világ krónikása is bezsebeli a rangos kitüntetést, végül is három a magyaré, és majd az író híres regénye alapján Stockholmban is Sátántangót járnak, de ez sajna nem jött össze.
– A döntnökök biztos nem tartották ildomosnak – agyala atata –, hogy ilyen zavaros időkben azt az írót tüntessék ki, aki olyan címekkel jelentetett meg regényeket, mint amilyenek a Háború és háború vagy Az ellenállás melankóliája.
– Ezért helyette díjazták a norvég Jon Fossét, aki olyan című regényeket írt mint a Melankólia és az Álmatlanság – kukacoskoda az öreglány.
– Úgy látszik, hogy ezek az írók uopste nem egy vidám szerzetek!
Ha már a melankóliánál és az álmatlanságnál tartunk, észrevettem, hogy a fater az utóbbi időben gyakran felébred éjszaka. Szerinte a sok stressztől nem tud aludni. Ilyenkor olvas vagy filmeket néz. Legalábbis ezt mondja, de szerintem dugiban falatozik is, mert volt itthon egy tábla rizses csoki meg egy zacsi kikiriki, de amikor a minap kihúztam az édességes fiókot, totál üres volt. Meg is kérdeztem tőle, hogy ő burkolta-e be az összes nyalánkságot, de letagadta, hozzájuk se nyúltam, szabadkozott, csak később ismerte el, hogy ha visszagondol, lehet, hogy mégiscsak ő ette meg, de mikor volt az már! Biztos a posztcovid fázisban, mert szeret mindent arra az állapotra kenni.
– Kíváncsi vagyok, hogyan fogadták a magyar antivaxerek Karikó Katalin sikerét – töprenge amama. – Örültek, hogy végre van egy Nobel-díjas magyar nő, vagy inkább fanyalogtak?! Pláne amikor megtudták, hogy a tudósnőnek a héten megjelent önéletrajzához a Bill Gates írt ajánlót!
– Biztos kiagyaltak egy újabb összeesküvés-elméletet – élcelőde az öreg –, hogy több évtizednyi kutatómunka után, miért éppen a Covid elleni mRNS-alapú vakcina kifejlesztését megalapozó felfedezései után díjazták!
– Az összeesküvés-elmélet a kedvenc műfajuk – legyinte a muter. – A védőoltásról jut eszembe, arra figyelmeztetnek a zakik, hogy az influenza és a korona ütközése fenyeget bennünket.
– Attól tartok, annak, hogy ezek ketten összeakasztják a bajuszukat, a végén mi isszuk meg a levét – aggodalmaskoda atata.
– Alighanem – nyugtázá az öreglány, és a Barbie film újbóli megnézésnek hatására sokadjára újraindított a telóján valami múlt századbeli nótát. Iʼm a Barbie girl, in the Barbie world!
– Hadd már abba ezt a fülsértő borzalmat, Tematild! – könyöröge a fater. – Az az érzésem, hogy már a csapból is Aqua folyik.
– Vicces vagy, Tegyula – kuncoga amama –, dehogy folyik a csapból víz avagy akva, szerintem inkább a Vučko folyik mindenhonnan, már nemcsak a Pinken, a Happyn meg a közszolgálati RöTöSzön, hanem még a hírös ámerikai hírcsatornán, a CNN-en is ő beszél. Bár ott annyira nem tetszhetett neki, mert ahogy elnéztem, a műsorvezető nem engedte annyira kibontakozni, mint ahogyan azt ő a számára otthonos hazai tévécsatornákon megszokta.
– A Vučkónak hála, így legalább a jenkik is megtudhatták, mi történt pontosan nemrég a kozovói Banjskában – értékele az öreg. – Legalábbis ahogyan azt ő látta.
– Irtó muris volt, hogy az itteni illetékesek mi mindent ki nem találtak, hogy tisztára mossák a médiában vitatott üzletembernek titulált Radoičićet – jegyzé meg az épp betoppanó zomzéd Zacsek –, aztán meg ügyvédje által az illető maga vallotta be, hogy ő szervezett mindent.
– De azt állította, hogy ők nem terroristák, hanem zabadságharcosok – fűzé hozzá a muter.
– Hát ez, ugye, ilyen esetekben mindig nézőpont kérdése – vakará a fejét atata.
– Azóta már elő is állították, és ki is engedték – tájékoztata a Zacsek. – Állítólag azzal terhelik, hogy sok fegyvert tartott engedély nélkül. Mi tagadás, a kozovói rendőrség Banjskában tisztes fegyverarzenálra bukkant.
– Neki is be kellett volna szolgáltatnia a sok puskát meg a többi nyavalyát – okoskoda az öreglány –, amikor még következmények nélkül megtehette, mint a hajlott korú asszonyságok, akik még a férjük után maradt, évekig a padláson porosodó vadászpuskákat is átadták.
– Ahogy a Zombori Márkó humorista egy viccrajzában említi – csipkelőde a fater –, találni kellett olyasféle bűncselekményt, ami kielégíti a nemzetközi közösséget, ugyanakkor a hazai patrióták haragját sem váltja ki.
– A kozovói rendőrség meg közben közzé tett egy videót a Radoičić lakásáról – ismerteté a Zacsek. – Mi tagadás, zép kis kecója van a zabadságharcos üzletembernek.
– A legzörnyűbb, hogy senki sem tud semmi biztosat, s így mindenki a saját szájíze szerint elemzi a történteket – hüledeze amama. – Én már olyat is olvastam, hogy igazából Banjskában kezdődött a zerb választási kampány.
– Tényleg?! – lepőde meg az öreg. – Én eddig azt hittem, hogy a parizerevéssel az elnöki palotában!
– Egyre inkább úgy tűnik, hogy még idén decemberben zavazni fogunk – merenge a Zacsek.
– Naná! – erősíté meg a muter. – Előtte novemberben minden nyugdíjas kap 20-20 ezer dinár támogatást!
– Még azelőtt pedig, pont a fűtési idényre időzítve, megdrágul a záram, a gáz és a távfűtés – dünnyöge atata.
– Szerintetek – gondola bele az öreglány – megtörténhet, hogy a mostani események elvezetnek a hosszú-hosszú ideje tartó kozovói zappanopera lezárásához?
– Azt hiszem, hogy erre a kérdésre még a víznéző asszony sem tudja a megfelelő választ – felelé fejét csóválva a Zacsek.
– A kérdésről jut eszembe – messéle a fater –, szembe jött velem a múltkor a Facebookon egy körkérdés, mely arra kért, hogy írjam le, melyik az a mondat, amelyiktől azonnal ideges leszek.
– És neked melyik az? – kíváncsiskoda amama.
– Amikor valaki a következő jó tanáccsal lát el: Kerülje a stresszhelyzeteket! – árulá el az öreg. – Abban a momentumban olyan stresszhelyzetbe kerülök, hogy szinte szétrobbanok! Különösen érzékeny vagyok az efféle jellegű orvosi tippekre.
– Egyáltalán hogyan lehet kerülni azokat a bizonyos helyzeteket?! – értetlenkede a muter. – Miután odamentem a hentespulthoz, és gyanútlanul rápillantottam a sertéshús árára, már késő! A stressz kellős közepén vergődöm!
– Valamit csak mondaniuk kell – így a Zacsek –, ők, vagyis az egészségügyi dolgozók is nap mint nap különféle megrázkódtatásoknak vannak kitéve. A napokban orvosi vizsgálatra vittem a zanyósomat. Amíg vártam rá, a zomzédos fül-orr-gégészeti osztályon kikiabált a nővér egy nevet, de mivel senki sem jelentkezett, még néhányszor megismételte, s mivel továbbra sem történt semmi, dühösen kicsörtetett, és füstölögve felordította a soron lévő páciens nevét, mire egy nénike jelentkezett, hogy ő lenne az illető. Erre a nővér nagy dérrel-dúrral lecseszte őt, hogy miért nem jött eddig, talán nem hall?! Hát, mi tagadás, nem a legjobban, vallotta be a nénike, azért is vagyok itt.
– Ismeritek azt a viccet – trollkoda atata –, amikor az egyik atyafi megkérdi a másikat: Milyen a hallása? Mire a másik: Római katolikus!
Pistike, a stresszhelyzetet tudatosan kerülő, majdani Nobel-díjas krónikás
