Képzeljék, a zomzéd Ilka már napok óta évődik velem. Észrevettem, hogy a suliból hazafelé jövet, mindig lopva figyel, ha meg netán összeakad a tekintetünk, cukin mosolyog, néha még suttyomban int is. A Messengeren édi képecskéket küldözget, naponta többször is, a minap pedig azt írta, azt akarja, hogy úgy szeressük egymást, mint a Rómeó és a Júlia! Azt válaszoltam neki, mielőtt még ilyen meghatókat ír, olvassa el végig a könyvet. Ezen kissé berágott, és egész délután durcizott, de aztán egy tündibündi gift láttán kiengesztelődött. Közben én megkérdeztem atatát, mint férfi a férfitől, hogy helyesen cselekedtem-e, és azt mondta, nagyon igazam volt, olvasson is, ne csak kényeskedjen a kis fruska. És nagyon büszke volt magára, hogy még óvodás koromban felolvasta nekem ezt a Shakespeare-drámát. Hallottam, később megjegyezte az öreglánynak, miféle következményei lehetnek annak, hogy a diákoknak manapság elég csak néhány oldalnyi szöveget elolvasni egy kötetből. Mit fognak fel így egy irodalmi műből, merengett a fater, mire amama legyintve csak annyit mondott, semmit, különben is, fűzte hozzá, a legtöbben még pár oldalt sem olvasnak el, legfeljebb megnézik filmen, amit lehet. De annak nagyon megörült, hogy egy kiscsajjal csetelgetek, mert már irtó megijedt attól, hogy azért van folyton a kezemben a zokosteló, mert a legújabb TikTok őrületet kísérem. Egy új kihívás dívik ugyanis, miszerint az a nagyobb frájer, aki később ugrik ki a száguldó autó elé.
– Azon töprengem, Tematild – spekulála az öreg –, hogy kölökként vajon mi is ilyen lököttek voltunk.
– Nem tudom, ki milyen volt gyerekként, Tegyula – nyugtáza a muter –, de abban biztos vagyok, hogy a többség felnőttként is meglehetősen lökött.
– Lehet benne valami, zomzédasszony – helyesele az éppen betoppanó Zacsek –, azt olvastam, hogy Zerbia lakosságának egyharmada különböző mentális gondokkal küzd.
– Nyilván én is közéjük tartozom – sóhajta atata –, gyakran megesik velem, hogy nem tudok elaludni, vagy ha sikerül is elszenderednem, egy-két óra alvás után felébredek, és egy istenért sem tudok visszaaludni, hanem egész éjjel ébren kuruttyolok.
– Dehogy tartozol – hörtyene föl az öreglány –, az a te bajod, hogy alvás előtt túl sok szalinkát meg sütikét fogyasztasz! Meg rengeteg kiábrándító okosságot olvasol! Vagy felcseszed az agyad egy nyavalyás focimérkőzésen, az esti híradón vagy valami erőszakos filmen! Jó csuda, hogy aztán nem tudsz aludni!
– Hallod, mondasz valami – vakará meg a fejét a fater –, lehet, abban az időszakban kellene lefeküdnöm. Néha beleszundítok a híradóba, s mire ismét észhez térek, már azt sem tudom, hogy még mindig a híradó megy, vagy valamilyen krimi vagy háborús film.
– Lefekvés után próbáld meg megszámolni a bárányokat – trollkoda a Zacsek.
– Csak nehogy úgy járj mint az egyszeri görög pásztor – kuncoga amama –, aki nem sokkal azután, hogy a legelőre hajtotta őket, birkái furcsa viselkedésére lett figyelmes.
– Mint kiderült – folytatá a fura sztorit a Zacsek –, az állatok betévedtek egy üvegházba, ahol gyógyászati célokra kannabiszt termesztettek, és mintegy száz kilót elfogyasztottak a növényből!
– Valószínűleg betegségmegelőző célzattal legelték le a füvet – vevé a lapot az öreg. – Utána biztos rötyögősen bégettek.
– Nem mindenkinek volt vicces az eset – messéle a Zacsek. – A létesítmény tulajdonosa elpanaszolta, hogy a hőség meg az árvizek elpusztították a termésének egy részét, azt, ami pedig megmaradt, befalta az elszabadult birkanyáj.
– Ez aztán a probléma, Tegyula – incselkede a muter –, nem a te káo álmatlanságod!
– Megnéznélek én téged, Tematild, ha egész éjjel egy szemhunyásnyi álom se jönne a szemedre, aztán pedig egész nap ásítozva kóvályognál! – neheztele az észrevétel miatt atata.
– Nem ez a legnagyobb veszély, ami alvás közben érhet, zomzéd – jegyzé meg a Zacsek. – Olvastam, egy friss brit tanulmány kimutatta, hogy piszok veszélyes piszkos zokniban aludni, mert napközben a harisnyán olyan baci is megtelepedhet, ami később különféle fertőzést okozhat.
– No de ki a fene akarna zokniban aludni?! – csodálkoza az öreglány.
– Minden ötödik ember, zomzédasszony – ismerteté a Zacsek –, és azok háromnegyede nem húz tiszta harisnyát alvás előtt, hanem ugyanabban a zokniban tér nyugovóra, amely egész nap a lábán volt.
– Hát ezek után, hogy már ezt is tudom, irtó okosnak érzem magam – élcelőde a fater. – Bár nem hiszem, hogy segít estére elaludnom.
– Próbálj meg akkor naplót vezetni, Tegyula – tanácsola amama.
– És szerinted az majd megoldja az összes problémámat, Tematild? – kérdé az öreg.
– A naplóvezetés nyilván nem oldja meg a gondjainkat – magyaráza a Zacsek, mintha csak egy echte lélekturkász lenne –, de segíthet jobban megismerni önmagunkat, aminek köszönhetően talán könnyebben boldogulunk a problémák megoldásában.
– Emellett az írás megszabadít bennünket a negatív gondolatoktól – fűzé hozzá a muter –, mert ha egyszer papírra vagy monitorra vetettük őket, többé már nem érezzük őket a magunkénak.
– Szóval a jelszó: leírod és megszabadulsz tőle, Tematild?! – összegeze atata.
– Ahogy mondod, Tegyula! – lelkesede az öreglány.
– Szerintem meg ez hüjeség, Tematild – fogalmazá meg markáns véleményét a fater –, akkor már inkább dominózok vagy két piros gömbös ütővel veregetem a metallofon lapocskáit.
– Honnan szeded most ezeket a játékszereket?! – értetlenkede amama.
– Egyrészt nem egészen játékszerek – felele az öreg –, másrészt pedig az egyik patika kirakatában láttam őket sok minden más társaságában, és ha már gyógyszertárban árusítják őket, akkor csakis segítenek a gyógyulásban.
– Sajnos ez nem egy logikai függvény – világosíta rá a muter –, mert ott van például a fokhagyma, ami köztudottan mindenféle nyavalyára sikeresen alkalmazható, legyen az hasmenés, kolera, tífusz, malária, köhögés, fejfájás, szív és érrendszeri panaszok, gyomorbántalmak, szédülés, magas vérnyomás, idegesség, fekély, bőrbetegség, hajhullás vagy férfiak esetében zerelmi gubanc, sőt még a vámpírokat és a gonosz szellemeket is távol tartja, mégsem kapható a patikákban!
– Pedig mennyire kúl lenne – gondola bele atata –, ha megfázol, csak bemész a gyógyszertárba, kérsz egy lázcsillapítót meg két fej fokhagymát, mind beszeded, és másnapra kutyabajod!
– Ha ez igaz lenne, akkor Ludas hírösebb lenne mint a Schwarzwaldklinik – mondá az öreglány.
– Mindent félretéve, én úgy vagyok vele – vallá meg a Zacsek –, hogy csak azzal a problémával szabad foglalkozni, aminek a megoldása a zemberen múlik. Amikor elkezdesz olyasmin aggódni, ami ellen semmit sem tehetsz, biztos léptekkel indultál el a depresszió ösvényén.
– Én ha nagyon ideges vagyok, vagy úgy érzem, hogy süllyedek a mélabús állapotba, mindig enni kezdek – ismeré be a fater. – Úgyhogy a megnőtt pocakom tulajdonképpen egy stresszzsák!
– Az nem baj, ha eszegetsz – így amama –, csak az a kérdés, hogy mit fogyasztasz!
– A zokosok szerint délután két óra után növekszik a vágy az egészségtelen kaja után – tudálékoskodá a Zacsek.
– Nekem uopste nem kell megvárnom a délután kettőt! – szögezé le az öreg.
Pistike, a rossz szellemektől fokhagymával védekező hősszerelmes
