Rohanó világunkban egyre kevesebb időnk jut arra, hogy kellőképpen megemlékezzünk a halottainkról, azokról a szeretteinkről, akik már nincsenek velünk, akik örök nyugalomban pihennek. Aztán november elején egy kicsit lelassítunk, felkeressük a temetőkben hozzátartozóink sírját, imát mondunk az elhunytak lelki üdvéért, friss virágot viszünk, és gyertyát vagy mécsest gyújtunk az emlékükre – a néphiedelem szerint ez a fény segít majd a kiszabadult lelkeknek visszatalálni a sírjukba.
Ünneplőbe öltözik ilyenkor a temető, és a mécsesek lángja emlékezéssel tölti meg a szívünket. A mindenszentek és a halottak napja a halottakra való emlékezés ünnepe: november 1-je a katolikus egyházban az összes üdvözült lélek emléknapja, míg november 2-a keresztény ünnep az elhunyt, de az üdvösséget még el nem nyert, a tisztítótűzben lévő hívekért. Manapság mindenszentek ünnepe és a halottak napja egybeforrt, és a családok mindkét napon meglátogatják elhunyt szeretteik sírját a temetőkben. Az, aki hozzá közel álló embert eltemetett, többé már nem egészen az, aki előtte volt. Az idő múlásával ugyan megtanulunk együtt élni a tudattal, hogy valaki, aki előtte az életünk része volt, már nincs többé, az emlékezet és a szív azonban megőrzi azt, akiért a gyertya ég.
Nálunk meghitt, keresztény ünnep a halottak napja, míg máshol, más kultúrákban ez a nap és a hozzá köthető ünnepek egy sokkal vidámabb időszakot jelentenek. Vannak országok, ahol fesztiválokat, felvonulásokat, táncos programokat vagy pikniket szerveznek ilyenkor. Mexikóban november első két napján a családok, sőt a közintézmények is úgy fogadják az elhunytak visszatérő szellemeit, hogy oltárokat állítanak nekik, amelyeket nagyon sok virággal, képekkel, gyertyákkal és ajándékokkal díszítenek fel. A temetőkben virágszirmokat szórnak a földre, hogy a halottak szellemei megtalálják az utat az élőkhöz, és együtt mulasson az egész család. A temető ilyenkor díszben és fényben úszik, rengeteg étel és virág van mindenhol, a házak udvarán nagy ünnepséget szerveznek, hiszen örülnek, hogy a szellemek ezen a napon a közelükben vannak. A japánok a halottaikra szintén tánccal, énekléssel, családi együttléttel emlékeznek, csak éppen nyár végén. A lámpások éjszakájának is nevezik ezt a fesztivált, amikor a nagyobb tereken fényfüzérek, lampionok lógnak: az ő elképzeléseik szerint augusztus 13-án a pokol és a menny közötti kapu megnyílik, és az ott élők letekintenek még élő rokonaikra. A lámpákat is ezért gyújtják, hogy az élő és a halott lelkek a fényben megtalálják egymást. A kínaiak Csingmingnek nevezik a halottak, vagyis az ősök napját. Az ősi, kétezer éves ünnepen elhunyt rokonaikra emlékeznek, tiszteletüket fejezik ki azzal, hogy a kedvenc dolgaikat, ételeiket viszik a szépen rendbe tett sírokhoz. Ők is lámpákat, gyertyákat gyújtanak, sőt hamis pénzt is égetnek ajándékként. Spanyolországban minden tájon másképp ünneplik a mindenszenteket, és másnap a halottak napját. Katalóniában gesztenyés finomságokat sütnek, vásárokat tartanak, feldíszítik a temetőket, a hangulat pedig leginkább egy fesztiválhoz hasonlítható, Andalúziában a temetőlátogatás után a család a szabadban piknikezik. Az angolszász országokban a mindenszenteket megelőző este a halloween. Angolul ez a nap all hallowsʼ evening, ami magyarul minden szent estéjét jelent. A beöltözés szokása abból fakad, hogy az ünnepet bevezető kelták azt tartották: az elhunytak szellemei ezen a napon visszajönnek, és az élő rokonok testébe költöznek. Annyira féltek ettől, hogy a jelmezekkel őket akarták megtéveszteni, nehogy felismerjék őket. Az angolszász országokban elterjedt népszokások modern köntösbe átültetve napjainkban az egész világon népszerűvé váltak. A svédeknél mindig az október 31-e és november 6-a közti szombati napra esik a mindenszentek, amin a mi ünnepünkhöz hasonlóan a családok temetőbe mennek, mécseseket gyújtanak, és az adventi koszorúra emlékeztető örökzöld növénydíszeket tesznek a sírokra.
November elején ez a két nap nagyon fontos az egyházi és családi hagyományok miatt is. Töltsük ezt az időt szeretteinkkel, látogassuk meg elhunyt rokonaink sírját, és emlékezzünk meg róluk. De ne feledkezzünk meg a még itt lévőkről sem, és próbáljunk minél többet tanulni idősebb rokonaink bölcsességeiből.
Nyitókép: Molnár Edvárd felvétele
