Bármerre is jártam a héten, a parkban kóvályogtam, a zupermarketben nézelődtem, vagy a városi buszban zötykölődtem éppen, mindenhol feltűnt, hogy a zemberek irtó ingerültek körülöttem. Rohannak, figyelmetlenek, szóváltásba keverednek egymással vagy magukban dünnyögnek. Biztos a kosssava lehet a ludas! Úgy tudom, hogy amikor ez a kegyetlen szél fúj, az embereknek fáj a feje és minden ízülete, no meg mindenki egy kicsit ideges. Bár az sem kizárt, hogy a megdrágult villanyáram és földgáz, a magas bolti árak vagy a közelgő választások miatt nyűgös ennyire a jónép.
– Beindult a választási kampány, Tematild – állapítá meg rezignáltan atata –, és mint általában, már a legelején elénk tárta a régi és az új szennyest.
– Én az eddigiekből azt szűrtem le, Tegyula – mondá az öreglány –, hogy ha az a bizonyos másik fél győz, akkor zörnyű időszak következik mindannyiunk számára.
– Attól tartok, hogy azzal a bizonyos másikkal való riogatásban ki is merül minden közös vonás az ellenfelek között – szögezé le a fater.
– Hallottátok?! – hangoskoda az éppen ajtóstul a házba berontó Zacsek zomzéd. – A Vučko azt nyilatkozta, hogy az előttünk álló választások sorsdöntőek!
– Valamiért olyan déjà vu érzésem van – somolyoga amama –, mintha ez már megtörtént volna valamikor valahol velem, mintha hallottam volna már ezt a kijelentést, vagy valami hozzá hasonlót.
– Ez nem minden! – folytatá az exkluzív hírek taglalását a Zacsek. – Azt is mondta a zállamfő, hogy 2027-ig nem lesz újabb parlamenti választás!
– Az teljesen más – nyugtáza az öreg. – Akkor már értem, miért sorsdöntő.
– Látjátok, miért jó, hogy egy jövőbe látó, világos vízióval rendelkező politikus áll az állam élén – ismerteté a muter. – Nem csak azt tudja előre, mikor mennyi lesz az átlagfizetés, hanem azt is, hogy mikor lesz a következő politikai megmérettetés.
– A Vulin közben lemondott a BIA igazgatói posztjáról – közlé a Zacsek. – Még egy évet sem töltött el a Biztonsági-Hírszerző Ügynökség élén.
– Nyilván súlyos teherré vált ő a zerb hatalom részére azután, hogy Ámerika zankciókat rendelt el ellene, magyarán a feketelistára tette – értékele atata –, a Banjskában lejátszódott eseményeket követően pedig különösen.
– Lépését azzal indokolta, hogy nem akarja, hogy vele zsarolják az országot – ecsetelé az öreglány. – Nyilván így cselekszik egy igazi patrióta, feláldozza magát a közjó érdekében!
– Vagy szóltak neki, hogy tegye meg, és megtette – találgata a fater. – Valószínűleg beáldozták, mert hát biztos nagy volt már a nyomásgyakorlás a jenkik részéről.
– Ez nem lehet – felesele amama –, a Vučko nemrég zépen megmondta, hogy a mi jövőnkről kizárólag mi fogunk dönteni, és a külföldi faktornak abba semmi beleszólása nem lesz.
– Ajjaj, nekem mindig gyanúsak az efféle hangzatos kijelentések – csóválá a fejét az öreg. – A tapasztalatom azt súgja, hogy mindig el kell gondolkodni azon, amit nagyon állítanak, mert ahogyan a nóta is mondja: Nem zörög a haraszt, ha a szél nem fújja…
– Lehet, hogy totál felesleges ez az összeesküvés-elméletre hajazó okfejtés – gondola bele a Zacsek –, mert a Vulin csak azért mondott le, hogy részt vehessen a választási kampányban.
– No de nem származik majd abból baja a Vučkónak, hogy épp a kampány elején történt a lemondás? – merenge a muter.
– Kötve hiszem – legyinte atata. – A Vulint az érdemeiért mindig csak kinevezték valaminek. Sohasem hozott sok szavazatot, így hát valószínűsíthetően vinni sem fog.
– Képzeljétek – válta témát a Zacsek –, a feleségem a héten fel akart adni egy csomagot a postán, ám azt mondták neki, hogy nem lehet, merthogy sztrájk van! Még az adót sem tudta befizetni!
– Bizony már két hete megkezdődött a postások tiltakozása – erősíté meg az öreglány –, és egyre jobban terjed Zerbia-szerte. Fizetésemelést követelnek a postások. A napokban a posta főigazgatója azt állította, hogy megegyeztek, teljesítette a követeléseket, és várhatóan a sztrájk befejeződik.
– Szerintem meg csak pihennek egy kicsit a postások – trollkoda a fater. – Túlságosan belefáradhattak, mire kihordták a zösszes nyugdíjasnak a Vučko által írt és küldött levelet. Gondoljatok bele, ez mekkora meló lehetett! Zerbiában több mint 1,6 millió nyugdíjas van!
– És uopste nem volt olcsó mulatság – fűzé hozzá amama. – A postadirektor kijelentése szerint a haladók ezen levelek kézbesítésére 39 millió dinárt fizettek postadíj gyanánt!
– Ezek szerint kaphattak valami kedvezményt – számolgata magában az öreg –, mert a 48 dináros egyszerű levél árával is a végösszeg ennek a duplájára rúgott volna.
– Kedvezményekről ábrándozik a nejem is nagybevásárlások során – árulá el a Zacsek.
– Meg is értem a kedves zomzédasszonyt – fejezé ki együttérzését a muter. – És ha már itt tartunk, szoktatok találkozni a nemrég még ezerrel reklámozott ócsó dolgokkal a boltokban?! Mert én sehol sem látom őket. Sőt, már a hírös parizer sem téma! Senki sem beszél róla.
– Két hétig volt érdekes, aztán jött Banjska, a Kurti, a New York-i beszéd, az Ursula, a Vulin, a választások kiírása – sorola atata –, és a zegény párizsiról mindenki megfeledkezett.
– De ócsó társaival a küldetését elvégezte – összegeze a Zacsek. – Legalábbis erre enged következtetni a pénzügyis Kis Szinisa napokban közölt bejelentése, miszerint októberben csökkent az infláció.
– Végképp boltot kell váltanom – sóhajta az öreglány –, mert abban, amelyikbe én járok, ezt eddig uopste nem vettem észre.
– No de mit szóltok ahhoz, hogy micsoda különleges jelenségnek lehettünk a szemtanúi vasárnap este?! – lelkendeze a fater. – Vöröses-rózsaszínes fény lepte el felettünk az eget. Előbb azt hittem, hogy valahol tűzijátékoznak, de aztán kapcsoltam, hogy az bizony nem más, mint a sarki fény, más néven az aurora borealis! A zakértők szerint a térségünkben ez egy irtó ritka jelenség.
– Remélem, ezzel kielégítetted a kíváncsiságod, és nem piszkálsz már azzal, hogy utazzam veled a messzi Skandináviába ottani csudaságokat megtapasztalni – csipkelőde amama. – Én már csak fotókon láttam, és nekem ennyi elég is volt. Ha élőben látom, tutifix, hogy megijedek, hogy valahol a közelben lövöldöznek vagy tüzeskednek, mert, ugye, sose tudni.
– Én az udvarunkban figyelhettem meg – messélé a Zacsek. – A zanyósom mondta, hogy hagyjuk égve a ház sarkán a világítást, hogy ha jön haza a nők klubjából a teadélutánról, ő is lássa a sarki fényt, mert az utcában már alig pislákol a lámpa. Egy ideje a közvilágításon spórolnak, dünnyögte, nem gondolnak arra, hogy a zegény nyugdíjasok már kevésbé látnak!
– Valóban – bólogata az öreg –, ha sötétedés után kimegyek az utcára, gyakran úgy érzem magam, mintha egy gyanús éjjeli klubba pottyantam volna.
– Nem is tudtam, hogy ismerős a számodra, milyen a hangulat egy efféle szórakozóhelyen – jegyzé meg csípősen a muter.
Pistike, a választási szellő által meglegyintett égboltfürkésző
