A hidegebb idő megérkeztével több nyavalya is felütötte a fejét. Hol egy srác nem jön suliba, hol egy csajszi marad otthon. Az egyik lázas, a másik tüsszög, a harmadik köhög, a negyediknek pedig hasmenése van. Különféle vírusok tombolnak, a korona is tovább mutál, újabb meg újabb alfajai jelennek meg, Zabadkán pedig még a bárányhimlő is felütötte a fejét. Én vagyok az egyetlen az osztályban, akinek a tanév kezdete óta nincs hiányzása. A muter irtó büszke erre! Szerinte ez csakis azért lehetséges, mert ő rendszeresen kúrál forró húslevessel, hiszen annál jobb gyógyszer ezekre az őszi nyavalyákra nincs és nem is kell! Ezzel atata is egyetért, főleg, ha van utána rántott hús birsalmakompóttal.
– Láttad, Tegyula – taglalá az öreglány –, a pénzügyis Kis Szinisa elkérkedett a tévében, annak ellenére, hogy óriási a válság a világban, és több EU-tagország is recesszióban van, Zerbia továbbra is állja a sarat, sőt, a kimutatások növekedést jeleznek!
– Az uopste nem baj, Tematild – szögezé le a fater –, mert, mi tagadás, van hova növekednie.
– Azt is elárulta a pénzügyis – folytatá a beszámolót amama –, hogy az átlagbér már decemberben eléri a 840 eurót, ami a jelenlegi árfolyam szerint közel százezer dinárt jelent! És még azt is mondta, hogy 2027-ig 1400 euró is lehet az átlagfizetés. Persze, csak akkor, ha a haladók nyernek a választásokon.
– Mindez zuperul hangzik, csak nem egészen tudom eldönteni, minek is számít – töprenge az öreg. – A lakosság tájékoztatásának, vagy inkább választási kampányszövegnek?!
– Játszhatjuk azt, hogy nem akarsz mindenáron a hír mögé látni, Tegyula? – sóvároga a muter.
– Kizárt, Tematild! – kukacoskoda atata. – Gondolj bele, ha olyan piszok jól állunk, ahogyan azt a pénzügyis miniszter állítja, akkor hogyan lehetséges, hogy a postások országszerte már negyedik hete sztrájkolnak, mert keveslik a fizetésüket?! Meg, ha aranykor van, ahogyan mondják, akkor az elégedetlen mezőgazdászok miért robbantották ki az újabb parasztlázadást?!
– Azért, zomzéd – válaszola a költőinek szánt kérdésekre az épp betoppanó Zacsek –, mert nem mindenki érzékeli ennek az aranykornak az aranyosabbik oldalát!
– Vagyis – pontosíta az öreglány –, a postások és a parasztok is szeretnének részesedni az aranykor áldásaiból.
– Biztos úgy vannak vele – egészíté ki a fater –, hogy a politikusok szerényebbre is foghatnák a kampányköltségeket, hogy nekik is maradjon valamicske.
– A zanyósom azon feszeng – újságola a Zacsek –, nehogy a postássztrájk hozzánk is begyűrűzzön, és ne hozza ki a postás a nyugdíját. Aszongya a minap, hiába emeli meg a Vučko az ellátmányát, ha azok a fránya postások nem kézbesítik neki!
– Képzelem mekkora tumultus lesz decemberben a határátkelőkön – hüledeze amama.
– Miből gondolod ezt? – kérdé az öreg.
– Abból, hogy az egyik választási kampányrendezvényen a Vučko felszólította a gastarbeitereket, hogy költözzenek haza Zerbiába – magyaráza a muter.
– Abban az időszakban mindenképp jönni fognak – így atata –, egymás után lesz szlava, karácsony, zilveszter. Más kérdés, meddig maradnak. Attól függ, meddig tart ki az ojrójuk.
– Ha már a választásoknál tartunk – mondá a Zacsek –, Belegrádban semmit sem bíztak a véletlenre a haladók, még a Sejsej radikálisait is felvették a közös listára.
– A nemjóját! – csodálkoza az öreglány. – Én meg eddig azt hittem, hogy azóta, amióta szétszedték a babarongyot, már külön utakon járnak.
– Az úgy is van, Tematild – bólogata a fater –, csak hát, mint tudjuk, az utak olykor kifürkészhetetlenek, és van olyan, hogy azok, amelyek valahol szétváltak, később újra összetalálkoznak.
– Ezt olyan zépen megfogalmaztad – ámuldoza amama. – Egy költő veszett el benned, Tegyula!
– A napokban nemcsak a parasztlázadás tört ki – válta témát a Zacsek –, hanem a Zetna is!
– És az mit jelent?! – trollkoda az öreg. – Minden könyvmoly zEtna-kiadványokat böngész?!
– A fittyfenét! – kuncoga a muter. – Nem a zentai kiadóra gondol a zomzéd, hanem a zicíliai vulkánra! Nagy mennyiségű lávát lövellt ki, a tűzhányó felett öt kilométeres füstoszlop kígyózott, időnként robbanásokat lehetett látni és hallani, a közeli településekre hamu hullott.
– Nahát! – álmélkoda atata. – Pedig tudtommal, kisebb vulkántevékenységeket leszámítva, már több mint harminc éve nem produkált nagyobb kitörést. Ez biztos egy jel!
– Szó mi szó, eléggé ramaty állapotban van a bolygónk – nyugtázá a Zacsek –, nem csoda, hogy már a vulkánok is üzengetnek.
– Mások is érzik ezt – fűzé hozzá az öreglány. – Nem véletlen találkozhatott a héten a Szí meg a Dzsó, a kínai fővezér és az amcsi főserrif.
– Ez jó jel – fejezé ki elégedettségét a Zacsek –, mert az utóbbi időben eléggé elmérgesedett a viszony a két zuperhatalom között.
– A tali ellenére aligha fogják elásni a csatabárdot, túl sok a nézeteltérés köztük – értékele a fater. – Ámerika nem adja a babérjait, Kína pedig igényt tart rájuk. Így aztán elég nehéz lesz kiegyezni.
– A Dzsónak hamarosan sokkal nagyobb ellenféllel kell majd szembenéznie, mint a Szí – emlékeztete amama. – Mégpedig hivatali elődjével, a fura frizurás Tramplival, aki immár a hivatali utódja szeretne lenni.
– Képzeljétek, az amcsik már a jövő évi elnökválasztásokra gyúrnak – állapítá meg a Zacsek –, náluk nem olyan ripsz-ropsz zajlanak a politikai megmérettetések mint nálunk.
– A nagypapák viadalában a legutóbbi felmérések szerint a hat kulcsfontosságú állam közül a Trampli ötben is vezet a jelenlegi főseriffel szemmel – ismerteté az öreg. – Egyebek között olyanokat ígér, hogy megakadályozza a migrációt, a „veszélyes őrültek és mániákusok” bejövetelét az országba, megszünteti a kínai áru behozatalát, eltünteti az utcákról a hajléktalanokat, Ámerikában lesz a legócsóbb a záram a világon, no meg a korrupt hivatalnokokra fókuszálva leépíti majd az állami közigazgatást.
– Nem fél attól, hogy majd káderhiány üti fel a fejét a bürokráciában? – elmélkede a muter.
– Arról majd spekulál akkor, egyelőre még csak a nagyotmondások ideje tart – legyinte atata. – Különben is addig még mi minden történhet!
– Nálunk a zegészségügyben kialakult káderhiányt átképzésekkel oldják meg – közlé a Zacsek. – Ami nem is lenne baj, ha az átképzés folyamatát komolyan vennék. Mert egészségügyi technikusnak négy évig kell tanulni, így meg egy év alatt valakiből nővér lesz.
– Ja, tegnapelőtt még körmösök, kozmetikusok, fodrászok vagy takarítónők voltak – mérgelőde az öreglány –, ma pedig ők teszik fel a katétert, ők adják az infúziót, ők veszik a vért és ők szúrják be az injekciót!
– Olyan is megtörtént, hogy valaki fél év alatt, sőt még előbb is befejezte a képzést! – csóválá a fejét a fater. – Novi Pazarban nemrég tizenegy személynek uopste ki sem kellett mennie vizsgát tenni.
Az elhangzottakról a Zacseknak a következő vicc jutott az eszébe.
A tárgyaláson azt mondja a bíró a vádlottnak:
– Valahonnan olyan ismerős.
Mire a vádlott:
– Tőlem vásárolta a diplomáját.
Pistike, az őszi nyavalyák ellen húslevest szürcsölő könyvmoly
