A zősök a napokban azon morfondíroztak: könnyen megtörténhet, hogy járvány után, háborúk, válság és bizonytalanság idején, klímaváltozás közepette a szorongás a modern ember természetes állapotává lett. Egy sor borzasztó kérdést tettek fel, amely mind úgy kezdődött: Mi lesz, ha… Például becsapódik egy meteorit! Rádöbbentem: rettegnek. Mindentől. Bezárta-e az ajtót, kihúzta-e a vasalót, helyt tud-e állni a munkahelyén, lesz-e otthon fűtés a télen, ki tudja-e a jövő hónapban fizetni a hitel törlesztőrészletét, beüt-e a krach, mennyire veszélyes az új vírus, nehogy baja essen a gyereknek a suliban vagy odahaza… A végtelenségig lehetne folytatni. Evidens: félnek az élettől!
– Akármerre is fordulunk, Tematild – panaszkoda atata –, mindenfelől csak a veszély leselkedik ránk valamilyen formában.
– Bizony így van, Tegyula – sóhajta az öreglány –, erőszak, betegségek, bizonytalanság, még száz zerencse, hogy nem rohantak le bennünket a földönkívüliek, mint az ámerikai filmekben szoktak.
– Ettől az egytől szerintem uopste nem kell tartani – legyinte a fater.
– Szerinted nincsenek intelligens ufók, akik felkereshetnék a Földet? – érdeklőde amama.
– Épp ellenkezőleg – vágá rá az öreg. – A távolmaradásuk a legfőbb érv elmésségükre. Én ugyanis maradéktalanul egyetértek azzal a meglátással, miszerint a bizonyíték arra, hogy rajtunk kívül léteznek intelligens lények a világűrben, hogy még nem látogattak meg bennünket!
– Ez olyan paradoxonféle – nyugtázá a muter. – No de áruld már el, szerinted miért kerülnek el bennünket?
– Nyilván ismerik azt a Woody Allen-aranyköpést: „Ne vitatkozz idiótákkal, mert lehúznak a saját szintjükre, aztán legyőznek a rutinjukkal” – érvele atata.
– Nekem is jól a fejembe kéne vésnem ezt a bölcsességet – dünnyöge az öreglány.
– Tán a saját bőrödön tapasztaltad a helyénvalóságát? – incselkede a fater.
– Ahogy mondod! – bosszankoda amama. – Tagja vagyok egy tudatos és egészséges táplálkozást népszerűsítő csoportnak, és ott volt nemrég egy belső összezördülés.
– Mindig mondtam, hogy a közösségi oldalak követése totális időpocsékolás – merenge az öreg.
– Úgy kezdődött – számola be a muter –, hogy az egyik tag elkezdett ágálni a kávéfogyasztás ellen, mire egy másik meg valami új német kutatásra hivatkozva azt bizonygatta, hogy napi három fekete csökkenti a cukorbetegség, a Parkinson- és az Alzheimer-kór kialakulásának a kockázatát.
– Most már akkor értem, hogy egyes hivatalnokok miért kávéznak annyit – világosoda meg atata –: egészségmegőrzési tevékenységet folytatnak.
– Amikor azonban már késő van a kávéra, de még korán a borra, no, akkor kell pálinkát inni – trollkoda az épp betoppanó Zacsek zomzéd. – Persze, csakis egészségügyi megfontolásból – fűzé hozzá, és a téma kapcsán azonnal elmesséle egy viccet.
Tölti a krapek a pálinkát magának és a társának, ám magának valahogy mindig többet önt. Egy idő után a másik megelégeli a turpisságot, és rászól:
– Hé, komám, nem áfa ez, hogy el kelljen csalni!
– A sok-sok kávés bejegyzés után ekkor valaki beírta, hogy ilyen hidegben sokkal egészségesebb a teafogyasztás – folytatá a rövid intermezzo után beszámolóját az öreglány –, mire másvalaki rákontrázott, olvasta valahol, hogy a túlzásba vitt teázás is súlyosan károsíthatja az egészséget. Innentől kezdve pedig totál elzabadult a pokol.
– Egyik tudóscsoport szerint valaminek a fogyasztása javallott erre vagy arra, mire egy másik okosbrigád tanulmányt készít arról, hogy ugyanannak a terméknek a fogyasztása nem tesz jót egy másik szervünknek – magyarázá a fater. – És ez körülbelül mindenre igaz.
– Például a burek és a pljeskavica irtó jót tesz az ízlelőbimbóknak és a korgó gyomornak – simogatá meg a hasát a Zacsek.
– Az, hogy ebben a nagy rohanásban mennyire kerülhetjük el, hogy olykor ne az olcsó és zsíros gyorskaját válasszuk, állandó téma a csoporton belül – ismerteté amama.
Amiről az öregnek a következő vicc jutott az eszébe.
– Drágám, kifőtt a makaróni, mit tegyek rá?
– A födőt, szívem, a födőt, én meg elmentem csevapozni!
– Egyáltalán nem vicces, Tegyula! – jegyzé meg sértődötten a muter. – És csak hogy tudd, a közhiedelemmel ellentétben a tészta uopste nem hizlal! Neked sem ártana, ha kevesebb disznóságot fogyasztanál, és megpróbálnál úgy táplálkozni, mint a nyugati turisták a hotelekben! Az alatt az idő alatt, amíg te háromszor megpakolod a tányérod sonkával, sajttal, virslivel meg sült szalonnával és rántottával, ők mindössze pár kétszersültet meg egy pici kocka vajat fogyasztanak el.
– Hasonlót állít a munkatársam egyik rokona is, aki fura bizniszbe fogott: toi-toi vécéket hoz-visz ausztriai és német fesztiválokra – erősíté meg a Zacsek. – A kollégám egyszer megkérdezte tőle:
– Te, Lajos, és milyen meló ez? Nem büdös?
– Á, dehogy! – válaszola az ipse. – Azok ott Nyugaton müzlit esznek tejjel, esetleg valami zöldet, nagy ganyé nincs utánuk.
– No de azt hallottátok, hogy a noviszádi iskolákban megjelent a 80+ elnevezésű viber-csoport – válta témát atata –, amelybe az adminisztrátorok jobb anyagi hátterű gyerekeket kapcsolnak be, azokat, akik 80 négyzetméteresnél nagyobb lakásban élnek, és teszik mindezt azzal a céllal, hogy a csoporttagok gúnyolódjanak és pletyózzanak a zerényebb anyagi körülmények között élő társaikon.
– Egy anyuka elzörnyedve nyilatkozta a sajtónak, mi mindent írnak itt a gyerekek – borzonga az öreglány –, például, hogy az egyik gyerek már három napja ugyanabban a pulcsiban megy suliba, amit a piacon vásárolt, a másiknak használt okostelója van, a harmadik nem volt tengeren, mert a szülei nyomorult munkahelyen dolgoznak…
– Úgy vélem, hogy a digitális korosztályos erőszak már rég megoldásért kiált – csóvála a fejét a Zacsek –, a zilletékeseket azonban, úgy tűnik, ennél a problémánál jobban izgatják az öltözködési szabályok, a gyűlöletbeszéd és a fizikai bántalmazás helyett a miniszoknyát tiltanák ki a suliból.
– Pedig a miniszoknya lehetne a nyugati világ zászlaja – tűnőde a fater. – Aki ezt nem érti, az sok minden mást sem ért, és még több mindenre képes.
– A pszichológusok azt javasolják, hogy el kell beszélgetni ezekkel a gyerekekkel – mondá amama.
– Tudjátok, Einstein hogyan definiálta az őrületet?! – kérdé az öreg. – Ugyanazt tenni újra meg újra, és azt remélni, hogy mindig más lesz az eredmény.
– Engem egyébként túlságosan nem lep meg a legfiatalabbak kommunikációja – így a muter. – Gondoljatok csak bele, olykor miféle hajmeresztő sületlenségek hangzanak el a közbeszédben, és ha valaki netán érvelni szeretne, hogy lehurrogja őt a kórus, mert mit képzel magáról az illető, szakmaiságával kérkedik, biztos stréber volt, úgy okoskodjon, hogy nem ért hozzá, most az a menő!
Amiről a Zacseknak a következő vicc jutott az eszébe.
Két stréber beszélget.
– Képzeld, a szüleim elutaznak. Egész hétvégén üres a lakás!
– Micsoda mázlista vagy, nyugodtan tanulhatsz hangosan!
– Maradjunk annyiban, hogy fura világban élünk – összegezé atata. – A nagy tolerancia meg elfogadás jegyében lassan már majd nem lesz ildomos túl sokat gondolkodni, nehogy megsértsük vele azokat, akik képtelenek rá.
Pistike, szorongva gondolkodó stréber
