A zősök hosszú töprengés után végül úgy döntöttek, hogy az idén is itthon töltjük az év utolsó estjét. Nem tudom, mit kellett ezen annyit filózni, amióta csak az eszemet tudom, folyton itthon tartózkodtunk az év leghosszabb éjszakáján. Mindig számos ok szól ezen elhatározás mellett: a zilveszterezés felesleges pénzkidobás, odakint hideg van, mindenfelé petárdákat durrogtatnak, a téren vagy a szórakozóhelyen nagy a tömeg, nem utolsósorban itthon bármikor lehet kocsonyázni. Az időszámításom előtti korban állítólag ők ketten olykor elmentek valahova bulizni, de már maguk sem nagyon emlékeznek rá, ki tudja, igaz-e egyáltalán. Megtörténhet, hogy most találják ki, hogy izgalmasabbnak tűnjön a múltjuk. Bárhogy is legyen, remélem, hogy az óévbúcsúztató éjszaka kevesebb izgalmakat tartogat, mint a karácsony este, amikor a fránya fészbukon felfedezték, hogy Belegrádban hatalomellenes tüntetés zajlik éppen, amelyen többnyire egyetemisták vesznek részt.
– Nézzük csak meg, Tematild, mi is történik pontosan! – kapcsola be izgatottan a televíziót atata, azt remélve, hogy majd élő közvetítésben követheti az eseményeket.
– Úgy látszik, Tegyula, itt minden nemzedéknek kijut legalább egy tiltakozás – jegyzé meg némi nosztalgikus hangnemben az öreglány.
– A tényleges demokráciához rögös út vezet – konstatála a fater. – No de ezt figyeld, a zokostelómon zajlik a cirkusz, a köztévében pedig A falu ég, a nagymama meg vakaródzik című sorozat ismétlése megy éppen!
– Fésülködik – javítá ki amama.
– Micsoda?! – értetlenkede az öreg.
– Rosszul fordítod a filmcímet. A nagyi nem vakaródzik, hanem fésülködik – magyaráza a muter. – Bábá szé cséslyá! És lehet, hogy nem is nagymama, hanem néne.
– Ilyenekkel szórakozol velem?! – hüledeze atata. – El sem hiszem! Ugyan kit érdekel, hogy fésülködik vagy vakaródzik, az a lényeg, hogy a falu lángokban áll!
– Ahogy mondja, zomzéd! – erősíté meg néhány nappal később egyik kupaktanácsuk során a Zacsek. – A tüntetők szerint a választások elcsalása miatt meg kellene ismételni azokat. A hatalom azt állítja, hogy igazából erőszakos huligánok tiltakoznak, és a hallgatók csak fel vannak használva. A zellenzék szerint viszont a rendbontók beépített elemek, akiknek az a feladata, hogy rossz fényben tüntessék fel a tüntetőket.
– A hatalomhoz közeliek zép sorjában azt is elmondták, hogy a tüntetők igazából a kijevi Majdan téren történteket akarják megvalósítani Belegrádban is – ismerteté az öreglány.
– Tudvalevő, hogy ott, ahol mindenki ugyanazt gondolja, igazából csak egyvalaki gondolkodik – trollkoda a Zacsek.
– Biztos a zorosz nagytestvér leleplezte nekik a mocskos Nyugat gaz terveit! – csóválá a fejét a fater. – Merthogy a Majdant ilyenkor mindig a lehető legnegatívabb kontextusban emlegetik, holott más megközelítésből az akkori események uopste nem nevezhetők hazaárulásnak, épp ellenkezőleg, azok hozták el a zabadságot a zukrán népnek!
– Utána meg a háborút is – fűzé hozzá a Zacsek –, de az már egy másik történet.
– Az itteniek még az Alan Ford képregényből nagyon jól tudják, hogy „ha győzni akarsz, akkor nem veszíthetsz” – világíta rá amama. – Akkora a rettenet, hogy szükség esetén állítólag még a Nestorović celebdoktor is feladná meggyőződéseit, és támogatná a Vučkóékat, csak nehogy a Nyugat-közeli ellenzékiek kerüljenek hatalomra a zerb fővárosban!
– Ennyit az egy hete deklarált semlegességéről – kuncoga az öreg. – Biztos az ünnepekre hazaérkezett antivaxer beállítottságú és laposföld-hívő vendégmunkás ismerősei meggyőzték ennek a lépésnek a helyénvalóságáról.
– Van benne valami – gondola bele a Zacsek. – A zemberek hazajönnek az ünnepekre, kitombolják magukat, újra meg újra hangoztatják teli torokból, hogy sohasem adják Kozovót, közben a félistenként tisztelt Putykót dicsőítik, aztán meg visszamennek a hanyatló Nyugatra, és bólogatnak a gyűlölt Fritzeknek és Olafoknak. Ugyanis nem sok olyan személyről tudok, aki a baráti Oroszországban, Kínában vagy Törökországban lenne gastarbeiter.
– Az a lényeg, hogy ők megértik egymást – állapítá meg a muter. – Akárcsak az említett országok vezetői. Olvasom, hogy miután a finnek megerősítették az országhatárt, Putykó immár az Erdogan vezette Törökországon keresztül küldené a migránsokat Európába.
– Micsoda társaság! – ismeré el atata. – Még ha a jövő évi ámerikai elnökválasztások után a Trampli Donald is csatlakozik hozzájuk, akkor újra kilesz a csapat a teljes létszámban!
– Az ex amcsi főseriff karácsonyi üzenetében, hazai ellenségeinek azt kívánta, hogy „rohadjanak mind a pokolban” – közlé a Zacsek.
– Ismételten bizonyítást nyert, hogy a stílus teszi az embert! – heccelőde az öreglány.
– No de mondjunk már valami jó hírt is! – veté föl a Zacsek. – Január elsejétől a zerb-kozovói adminisztratív határon nem kell majd többé átragasztgatni a rendszámtáblákat, és a kozovói táblákkal is zabadon lehet majd Zerbia-zerte furikázni!
– Pedig ha az emlékezetem nem csal, nem úgy volt, hogy ezt sosem engedjük meg?! – élcelőde a fater. – Meg nem emiatt volt a sok-sok bohózat?! Meg a speciális tévéműsorok?! A rendkívüli ülések?! A rendhagyó közlemények?!
– Minő meglepő, hogy megvárták, hogy lejátszódjanak a választások, és akkor jelentették be az újdonságot – csipkelőde amama.
– De legalább a táblák felszabadultak! – nyugtáza a Zacsek.
– Holott két éven keresztül micsoda konfliktusoknak voltak az okozói – folytatá az agyalást az öreg. – A zerb vezetés bölcs döntése alapján a zerbek kiléptek a kozovói rendőrség kötelékéből, otthagyták a kozovói intézményeket, majd pedig bojkottálták a választásokat, elősegítve a Kurtiék dolgát, hogy északon is könnyen győzedelmeskedjenek...
– Szóval zép lassan elmúlik az idei év is – válta témát a Zacsek.
– Halljátok, nem is bánom, amennyi nyavalyát zúdított a nyakunkba, tűnjön el örökre – zsörtölőde a muter.
– Ez igaz, Tematild – sóhajta atata –, de ahogy elnézem az előjeleket, nem sok jóval kecsegtet az elkövetkező év sem. Konfliktus hátán konfliktus, kihívás hátán újabb kihívás!
– Még az a jó, hogy élő karácsonyfánk van, Tegyula – így az öreglány. – Olvastam, hogy az élő fenyő illata és jelenléte a lakásban erősíti az immunitást. Emellett csökkenti a depressziót. Képzeld, mi lenne most velünk egy műfenyővel?!
– Ezek szerint ezért lehet az utóbbi napokban annyira nyafka a drága anyósom – spekulála a Zacsek –, mert nála a régi műfenyőt díszítettük fel?!
– Vagy inkább azért, mert sok melankolikus török sorozatot és agresszív valóságshow-t követ a televízióban – találgata a fater –, és azoknak a látványa sokkolja őt.
– Dehogyis! – legyinte amama. – Az erőszak ma már uopste nem sokkol senkit, úgy megszoktuk, hogy totál immunisak lettünk rá, sokkal megdöbbentőbben hat a számunkra a gyöngédség és a zeretet.
– Akkor mindjárt hazamegyek, és sokkolom a kedves nejemet egy szál virággal! – kacsinta huncutul a Zacsek. – Hátha rá is átragad valamicske a kedvességemből, és még éjfél előtt megkínál egy csöppnyi nedűvel!
Minden kedves olvasójának sikerekben gazdag, boldog új esztendőt kíván
Pistike, a saját fejével gondolkodó győztes
