Sitty-sutty elmúlt a zilveszter, mégpedig úgy, hogy közben a borzadalmas petárdadurrogtatásokat leszámítva semmi rendhagyó nem történt, vagy ha igen, akkor arról mi uopste nem vettünk tudomást. Leginkább atata újévi fogadalma miatt.
– Úgy határoztam, Tematild – jelenté be a nagy döntést a fater –, hogy az idén kevésbé fogom terhelni az agyam a hírekkel, ehelyett inkább a filozófiát fogom tanulmányozni. Mindig is ez volt a vágyam, de sajnos sosem tudtam elegendő időt szentelni ennek a szenvedélyemnek.
– Kíváncsi vagyok, meddig tart ez az újabb hóbortod, Tegyula – legyinte amama. – Hírfüggőként ugyan meddig bírod ki friss információk nélkül! Egyébként meg tök fölösleges a filozófiát tanulmányoznod, elég nagy filozófus vagy te már így is! Jobban tennéd, ha hozzám hasonlóan csatlakoznál te is a fészbukon az egyik aerobik-csopihoz, s tudnánk itthon a nappaliban közösen tornázgatni.
– Eszem ágában sincs a nappaliban tornázgatni! – kéré ki magának az öreg. – És nem leszek a tagja semminek sem, ami csopinak hívja magát!
– Amióta felcsaptál filozófusnak, hirtelen olyan finnyás lettél – élcelőde a muter.
– Én inkább úgy fogalmaznék, hogy kifinomult és igényes – sznoboskoda atata –, bár ennek az állapotnak is megvan a maga hátulütője, mert a zember gyorsan észreveszi mindennek a hibáját.
– Most éppen miféle probléma sarkallta töprengésre filozófus agyadat? – kérdé az öreglány.
– Semmi köze ennek a filozófiához – felele a fater –, most éppen a karácsonyfára figyeltem föl.
– Érdekes, hogy csak most – csodálkoza amama –, karácsonykor beszéltünk arról, hogy az élő fenyő illata és jelenléte milyen jó hatással van ránk.
– Nem vártad meg, hogy befejezzem a gondolatomat – zsörtölőde az öreg. – Persze, hogy tudtam, hogy itt van, és arra is emlékszem, miről beszéltünk, csak azt akartam hozzáfűzni, hogy bármennyire is pozitív jelenség legyen, hátránya is van: hullanak a tűlevelecskéi! Egyre jobban. Eleinte csak akkor estek le, ha hozzáértünk, de most már maguktól is potyognak. Mindig, amikor ott ülök a karácsonyfa mellett, hallom a potyogásukat a parkettán. Olyan, mint egy fenyőeső!
– Legalább könnyebb lesz majd kivinni a csupasz ágakat – szögezé le a muter –, a tűlevelek pedig majd elférnek egy lapáton.
– Mit gondolsz, kínáljam föl használt karácsonyfa gyanánt féláron valamelyik lakberendezési cikkeket áruló skandináv üzletláncnak?! – spekulála atata.
– Jó ötlet – bólogata az öreglány –, javasolhatod nekik akár, hogy fényfüzérrel együtt árusítsák, mert az év első napjaiban valahogyan gyorsan sötét lesz.
– Ha az ember tíz óra után kel fel, akkor általában gyorsan beesteledik – bölcselkede a fater.
– Pistivel megbeszéltük, hogy az ünnepek alatt tovább ágyban maradunk, így legalább nyugodtan merenghettél – csipkelőde amama.
– Ami azt illeti, a mai elmélkedés felemásra sikerült. Mivel egyikőtöknek sem akaródzott felkelni, én meg már jócskán megéheztem, leültem egyedül reggelizni – messél; élményeit az öreg. – Gondoltam, megeszem a zilveszteri virslit, hisz úgyis rám marad, készítettem ki mellé kenyeret, sajtot, kecsöpöt, és falatozni kezdtem. Ahogy így eszegettem, szemembe ötlött a kecsöpös tubus címkéjén egy egyenlet. Azt írja rajta: 1 KG KECSÖP = 1,5 KG PARADICSOM. Előbb azt hittem, rosszul látok, ezért közelebbről is megvizsgáltam a tubust, és kiderült, jól láttam! Ezen aztán irtó felhúztam magam, mert hát nincs olyan, hogy egy kiló ugyanannyi, mint másfél kiló!
– No de, ugye tudod, hogy azt akarják sugallani ezzel az egyenlettel, hogy másfél kiló paradicsomból lesz egy kiló kecsöp – magyaráza a muter.
– Még hogy azt akarják! – duzzoga atata. – Azt nem így kell jelezni! Megyek, felhívom a céget, és felvilágosítom őket. Szándékomban állt azonnal megtenni, csak épp felébredt Pisti, és elmaradt.
– Ugyan, ne cirkuszoljál, Tegyula! – csitítgatá az öreglány. – Képzelem, az ügyeletes hogy el lenne ragadtatva veled, ha kifejtenéd neki a termékükön található egyenlőségjel téves használatára vonatkozó észrevételed.
– Új év ide vagy oda, úgy látszik, semmi sem változik – sóhajta föl a fater. – Idén is ugyanúgy korlátozva vagyok, mint tavaly és a korábbi évek során.
– Még mielőtt úrrá lenne rajtad az önsajnálat – vevé elejét a letargiának amama –, hogyan kommentálod a Vučko ama kijelentését, hogy ő népszerűbb Kínában mint a Bata Živojinović?
– Ezt mondta a zállamfő?! – vakará meg a fejét az öreg. – Nahát! Először is arra lennék kíváncsi, mi alapján jutott erre a következtetésre. De ne legyünk szőrszálhasogatók, fogadjuk el az elnök megállapítását. Bár nem árt emlékeztetni arra, hogy a legendás Bata is meglehetősen nevezetes a távol-keleti országban. A főszereplésével készült Valter brani Sarajevo című film nélkül elképzelhetetlen a kínai újév, ugyanúgy mint felénk a Bud Spencer-mozik nélkül, az alkotást több mint egymilliárdan látták, az országban közismert szállóigék születtek belőle, nem utolsósorban népszerűségét meglovagolva Kínában néhány éve piacra dobták a Valter sört, amelynek címkéjén a filmbéli Bata látható.
– Ki tudja, lehet, majd a Vučko képével fogják illusztrálni a leendő repülőautókat – ötletele a muter.
– Sose tudni – gondola bele atata. – A popularitással kapcsolatban azonban Antall József, a rendszerváltás utáni első szabadon választott magyar miniszterelnök szavai jutnak eszembe a Blokád című filmből: „Egy politikus ne népszerű akarjon lenni, hanem hasznos.”
– A mai celebközpontú, közösségi oldalas világban népszerűség híján azonban már sajnos aligha lehet olyan pozícióban, hogy hasznos legyen – jegyzé meg az öreglány.
– Úgy látszik, ez egy ördögi kör, Tematild – konstatála a fater.
– Olyasvalami, Tegyula – erősíté meg amama. – Mint, amikor várod a tökéletes körülményeket ahhoz, hogy megvalósítsd a terveid, amelyek megvalósítása nélkül aligha fognak javulni a körülmények. Tisztában kell lenni azonban azzal, hogy sohasem lesz semmi tökéletes! Az élet folyamatosan változik, nekünk nap mint nap alkalmazkodnunk kell hozzá, és menet közben kihozni belőle a lehető legtöbbet.
– Úgy hangzol, Tematild, mint valami életvezetési tanácsadással foglalkozó lájf kócs – csóvál« a fejét az öreg. – Nem léptél be valami önmegvalósító csopiba?!
– Megnyugtatlak, Tegyula, semmi ilyet nem tettem – mondá a muter –, ez saját tapasztalat! Az örökös tökéletlenség állapotában kell tennünk a dolgunk, nem foglalkozva a múltbéli hibákkal – ugyan kinek nincsenek ilyenek?! –, s főképp azzal nem, hogy mit mondanak majd rólunk mások! Ha folyton csak azzal törődünk, hogy mit szólnak majd ehhez vagy ahhoz mások, akkor sosem fogjuk élvezni az életet!
– Hát te vagy a pozitív életszemlélet guruja, Tematild! – ismeré el atata. – Egyvalamivel egészíteném csak ki az elhangzottakat: sohasem zabad panaszkodni, mert az semmire sem jó.
– Tökéletesen igazad van, Tegyula! – lelkesede fel az öreglány. – A folyamatosan panaszkodókat pedig széles ívben el kell kerülni, merthogy energiavámpírok: minden megoldásra van egy újabb problémájuk!
– Szerintem meg ők igazából élveznek nyavalyogni – nyugtázá a fater. – Ez a legfőbb szórakozásuk.
Pistike, kecsöpös virslivel csopin kívül tornázgató kisfilozófus
