2024. november 23., szombat

MagyarZó Pistike messéi

Transzparenscsata közepette megalakult az új összetételű zerb parlament, de a sok irgumburgumozástól a honatyáknak arra már nem jutott ereje és ideje, hogy megválasszák maguk közül a házelnököt, ezt a feladatot egy következő alkalomra halasztották. Én csak remélni tudom, hogy a jónép büszke volt magára, amikor a televízióban megnézte választottjait. Állítólag ez a társadalom krémje. A piskótát a fantáziájukra bízom. Hiába azonban a honi parlament felállása, a zősöket leginkább az a hír foglalkoztatta, hogy a fellebbviteli bíróság jogerősen felmentette a Slavko Ćuruvija újságíró meggyilkolásával vádolt személyeket.

– Erre varrjál gombot, Tematild! – kommentálá az esetet atata. – Addig csűrték-csavarták, hogy jogilag végül elkövető nélkül maradt a zörnyű tett, amelyben egy firkászt „elnyelt a sötétség”.

– Irtó lehangoló, Tegyula, hogy közel huszonöt év alatt nem sikerült elítélni senkit ez ügyben – dünnyöge az öreglány. – A legborzasztóbb, hogy az üzenetértékű ítélet után firkász legyen a talpán, aki pattogni merészel.

– Az év elején említettem, hogy felhagyok a hírek követésével, mégis nap mint nap fellapozom a zújságokat, hogy képben legyek, rájöttem azonban, hogy a lelki nyugalmam megőrzése érdekében nem kéne – zsörtölőde a fater. – Nem tudom, mi az, ami jobban elborzaszt: a tartalmak, amelyek a fekete krónikától a politikusi beszélyeken keresztül a celebvilág undormányáig terjednek, vagy a hangnem, amelyben a legtöbb cikk íródik.

– Azt olvastad, mit írnak Putykó állítólagos titkos fegyveréről, ami totális káoszt okozhat?! – érdeklőde bezsongva amama.

– A jelenleginél is még nagyobbat?! – értetlenkede az öreg.

– Bezavar a GPS technológiának, megzavarodnak a repülők meg a hajók! – ismerteté a muter.

– Úgy vélem, ettől különösebben nem kell tartanunk – legyinte atata. – Szerintem felénk már tesztelik is. A múltkor a GPS-re bíztam magam, s úgy megzavart, hogy órákig összevissza vezettem.

– Biztos azért, mert búgó női hangon adta az utasításokat – csipkelőde az öreglány.

– Az még mindig jobb, mint ahogyan a viccbéli ipse járt – újságola az éppen betoppanó Zacsek zomzéd. – Átengedte a volánt a kedves párjának, aki olyan vagányan vezetett, hogy egy idő után a GPS már nem az útirányt mondta, hanem a Miatyánkot!

– Azt is olvastam a sajtóban, hogy a zilletékesek erőfeszítései ellenére, hogy megváltoztassák a régi beidegződéseket, Zerbiában a zemberek az esetek hetven százalékában továbbra is készpénzzel fizetnek – válta témát a fater.

– Ennek szerintem két oka is van: egyrészt a készpénznél nincs mindenféle ilyen-olyan költség, mint mondjuk az elektronikus fizetésnél – taglala amama. – Másrészt meg nem lehet mindenhol kártyával fizetni. És most nem zöldségvásárlásra gondolok a piacon, hanem például nemrég a közjegyzőnél sem tudtam így fizetni, hanem csakis készpénzben!

– Miközben az EU több országában már a készpénz megszüntetését fontolgatják! – incselkede az öreg.

– Kit érdekelnek itt az EU-s trendek?! – élcelőde a Zacsek. – Onnan mindig csak a követelőzés meg a fenyegetőzés érkezik!

– Én uopste nem értem, miért akarunk mi még mindig az EU tagja lenni – töprenge a muter –, amikor evidens, hogy egyáltalán nem vágyunk oda. Ezeregy bajunk van egymással!

– Mi olyanok vagyunk, mint az a kisgyermek, aki az óvodában a lego kockák, kisautók és csini babák világában homokozni szeretne – regéle tanmessét atata –, és fel van pukkadva, amiért nem hoznak be neki három talicska homokot a pihepuha szőnyegre, vagy mert az óvónéni nem engedi neki, hogy sárosan feküdjön be a tiszta ágyba szundizni.

– A gyerkőc meg közben elkezd hőstörténeteket szőni és áradozni az erdő szélén lakó rettenthetetlen bácsiról, akinél napokig nem kell fürödni, és zabadon lehet fetrengeni a pocsétában – vevé fel a história fonalát a Zacsek.

– Úgy látszik, lélekben nekünk ez az utóbbi sokkal jobban megfelel – nyugtázá az öreglány. – No de akkor meg végképp minek az EU?!

– Onnan jön a píz! – világíta rá a lényegre a fater.

– Jaj, csak a pénzről ne beszéljünk – hüledeze a Zacsek. – A bankok az utóbbi időben elkezdték bombázni ajánlataikkal a nyugdíjas korosztályt.

– Nyilván rájöttek, hogy ez egy igen széles népréteg, nem utolsósorban pedig biztos és rendszeres bevétellel rendelkezik – magyaráza amama.

– A lényeg, amióta meghallotta ezt a lehetőséget, a zanyósom is mindenáron szeretne felvenni bankkölcsönt – számola be a Zacsek. – Mondtam neki, hogy minden hónapban tegye félre a hitelrészletre szánt pénzt, és amikor majd összejön a szükséges összeg, akkor megvesszük a vágyott dolgot.

– Jól mondta neki, zomzéd – érte egyet az öreg. – Így még sokkal olcsóbb is lesz, mert nem kell a sok kamatot is kifizetni!

– Igen ám, csakhogy erre azt mondta, hogy nem értem a lényeget! – sóhajta a Zacsek. – És heccelésemre még hozzátett valami instant bölcsességet, hogy nem is érti, hogyan tudtak a férfiak kontinenseket felfedezni, amikor a legtöbbször még a vajat sem találják meg a frizsiderben!

– No de mi lenne a lényeg? – kíváncsiskoda a muter.

– Hát az, hogy neki az a valami rögtön kell! – felele a Zacsek. – No meg, mi lenne zegény bankokkal és bankárokkal, ha mindenki így gondolkodna mint én!

Valóban mi lenne, fordult meg atata fejében is, és a következő viccet messélte el.

Két barát beszélget.

– Alvási gondjaim vannak, százfelé tartozok.

– Én úgy alszom, mint egy kisbaba, amióta hitelt vettem fel.

– Mint egy kisbaba?!

– Igen: óránként felébredek és rívok!

– Az alvászavarról jut eszembe – fejtegeté az öreglány –, hogy az is a folyamatos stressz következtében keletkező kiégés egyik rejtett jele. Ide tartoznak még a túlérzékenység, a külvilágtól való elzárkózási vágy, a munka és a magánélet közti harmóniahiány, az érdektelenség-érzés, na meg a perfekcionizmus hajszolása.

– Ha a tökéletesség elérése, vagyis az irreálisan magas cél kitűzése a kiégés árulkodó jele – spekulála a fater –, akkor megállapíthatom, hogy a körülöttem lévők zömét ez a veszély nemigen fenyegeti.

– Engem viszont az asszonyi harag fenyeget, ha nem iparkodok haza – tápászkoda fel a Zacsek –, megígértem, hogy elviszem a család apraját-nagyját a farsangi felvonulásra, közben meg totál kiment a fejemből!

– Olyan maszkot vegyenek fel, amely megvédi a terjedő vírusoktól – javasola amama –, merthogy egyre több a fertőzött, pláne az iskolás korosztály körében. Azt rebesgetik, hogy a jövő heti ünnepi miniszünetet néhány nappal akár meg is toldhatják!

– Szerintem Pisti nem fog haragudni azért, ha napokig nem kell suliba mennie – ada hangot véleményének az öreg. – Zámítógéprajongó kockaként egész nap komputerezni fog.

– És te vajon mit tervezel a zerelmetesek napjára, Tegyula? – kérdé sejtelmesen a muter, miután egyedül maradtunk, és csábosan meglibbenté a zempilláit.

– Hát mivel ez a jeles ünnep, Tematild, egybeesik a Bajnokok Ligája egyenes kieséses szakaszának kezdetével – fejté ki mondanivalóját még rejtelmesebben atata –, arra gondoltam, főzöl finom pudingot, olyat, amilyet csak te tudsz, málna és vanília mixet, és egy romantikus zurkolással töltjük az estét.

 

Pistike, a hírektől megriadó kocka

80 éves a Magyar Szó, Magyar Szó Online kiadás