A társadalom fejlődése nem lineáris. Egy ideig halad előre, és úgy tűnik, hogy fejlődik, de akkor jön valaki, és azt mondja, hogy csináljuk azt a hülyeséget, amit pár éve csináltunk. Akkor is rosszul sült el, de miért ne? Ez épp elég ahhoz, hogy az egységnyi idő alatt megtett előrelépés dugába dőljön. Így látom én a kormány elképzelését, hogy újra bevezesse a sorkatonaságot.
Az előttem járó generációknak számos traumás élménye lett a katonaság következtében, mivel a 90-es években szolgáltak, amikor a délszláv háborúk sok embert tönkretettek lelkileg. S még így is ők a szerencsésebbek, hogy túlélték. Amikor engem besoroztak, már nem dúlt háború, de nagyon nem volt kedvem menni. Szerencsémre, épp akkor vezették be a civil szolgálatot, és három hét rendes katonaság után civilként szolgálhattam le, amit kellett. A civil szolgálat bevezetését követően, az akkori fiatalok legnagyobb örömére, 2010-ben Szerbiában megszűnt a sorkatonaság intézménye, helyét a hivatásos hadsereg vette át. Azt hiszem, ez így rendjén is van. Aki szeret fegyverekkel játszani, és akkor érzi magát fontosnak, ha egyenruha van rajta, az menjen nyugodtan katonának, a többiek pedig élhetik nyugodtan az életüket.
Eltelt így több, mint tíz év, amikor Aleksandar Vučić megpendítette a húrt: lehet, hogy mégis kellene sorkatonaság az országnak. Ez két éve volt, s azóta ebben az irányban nem történt lépés, de az idei év elején ismét előhúzták a témát. Lehet ezt a lépést azzal magyarázni, hogy a világban uralkodó biztonsági helyzet rossz, a közelben is egy háború dúl, de személy szerint úgy látom, hogy ez politikai figyelemelterelés. Ha erről beszélünk, akkor nem más, lényeges dolgokkal foglalkozunk.
Biztos vagyok benne, hogy nem azok a fiatalok fogják növelni az ország véderejét, akiket akaratuk ellenére soroznak be. A témának utánajárva egyébként is az derül ki, hogy egyelőre sokkal több a kérdés a sorkatonaság bevezetése körül, mint a konkrétum. Egyes felmérések alapján a hadseregnek éves szinten 10 ezer bakára lenne szüksége. Ez nem kevés ember, akiket majd valahol el kell helyezni. A régi kaszárnyák egy részét eladták, egy másik részük pedig kiürítve, gondozatlanul áll. Ha ide embereket akarnak elszállásolni, akkor nagy felújításra lesz szükség, ami nem kevés pénz. Az újoncokat öltöztetni is kell, és a teljes uniformis, lábbelikkel együtt, 1500 euró. Ebben nincsenek benne a fegyverek és a lőszer, ami a kiképzéshez szükséges. Ugyancsak etetni kell ezt a 10 ezer embert, ami naponta szintén nem kis pénz. Ha mindent összeszámolunk, akkor óriási összeget kapunk. Elhiszem, hogy sikeresen dübörög a gazdaságunk, de kétlem, hogy elbírna még egy ekkora terhet, a meglévők mellett.
A sorkatonasággal kapcsolatos kérdések közül ez még csak anyagi részre vonatkozó volt, ami mellett számos további maradt. Például kiknek lesz kötelező a hadsereg? Mennyi ideig kell szolgálni? Mi lesz azzal, aki lelkiismereti okokra hivatkozva nem akar bevonulni? Stb.
Ha a kormány valóban be szeretné vezetni a sorkatonaságot, akkor még nagyon sok mindent meg kell oldania, hogy ez megvalósulhasson. Viszont, ha csak politikai porhintésről van szó, akkor sikerült, hiszen most is ezzel foglalkozunk. Érdekesség, amit csak úgy megemlítek, hogy a szomszédos Horvátországban is a sorkatonaság újbóli bevezetését emlegetik, miközben közelednek náluk a választások.
Nyitókép: Ótos András felvétele
