A történelem legrövidebb kampánya előzi meg az idei helyhatósági választásokat, mégis mintha csak egy hete vett volna lendületet az egész folyamat. Az ellenzéki pártok esetében valahol érthető ez a hozzáállás, hiszen nagyon sokáig nem is lehetett tudni, hogy ki és milyen formátumban indul majd a június 2-i választásokon, így a támogató aláírások begyűjtése is később indult el, majd a jelöltlista átadására is több esetben csak az utolsó pillanatban kerülhetett sor. Tartózkodással és belső feszültséggel indult el a folyamat, ám a választási izgalom a hatalmi pártok esetében sem volt érzékelhető, annak ellenére, hogy Belgrádban például már április elején átadták a jelöltlistájukat. Vajdaság településein sokáig nem is utalt semmi arra, hogy választások előtt állunk, csupán a hatalmi párt közvélemény-kutatói házalásából, vagy éppen egy-egy politikus telefonhívásából lehetett tudni, politikai megmérettetés lesz.
Habár az elmúlt két hétben mindenki felvette a versenyt, még így is sokkal csendesebb, mint arra még februárban számítani lehetett. Egyrészt, úgy tűnik, hogy a tévéreklámokat csak a hatalmi pártok engedhetik meg maguknak, ám az ő kreativitásuk is most alulmaradt. A korábbi jövőképek: a repülőautó, a teleportálás és a pillanatok alatt elkészülő ebéd, majd a hűtőszekrényből előlépő államfő után most csak szomszédként szólítják meg az államelnököt a kávézó teraszán ücsörgők, akik éppen azon morfondíroznak, hogy adjanak-e esélyt más politikai pártoknak a választásokkor. Aleksandar Vučić az idei választások kulcsfigurája, hiszen szinte minden televíziós reklámban megjelenik, a közösségi oldalakon megjelenő hirdetések központi alakja is ő, illetve a nem oly régen kihelyezett óriásplakátokon is az ő arcképe mosolyog vissza ránk. Legtöbbször egyedül, vagy a háta mögött a lista jelöltjeivel, sőt minden (vagy legalábbis a legtöbb), a Szerb Haladó Párt által indított lista az ő nevét viseli, miközben önkormányzati választásokról van szó. Az államfő nem szerepel egyik listán sem, egyik városban, községben sem jelölték polgármesteri posztra. Dr. Pásztor Bálint, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke a kampány során szóvá is tette ezt, rámutatott, éppen ezért a polgárok közül többen azt gondolhatják, hogy nem helyhatósági, hanem köztársasági szintű választások következnek. Haladó polgármesterjelöltekről szó sem esik.
Mindeközben a Szerbiai Szocialista Párt is, aki több helyen az SZHP-vel közös listán indul, a lehető legegyszerűbb forgatókönyvet alkalmazva üzen a választóknak: egymás mellett felsorakozva, elnökükkel, Ivica Dačićtyal maguk előtt. Mások pedig szinte meg sem jelennek a médiában. A hagyományos médiában legalábbis.
Takarékoskodnának az indulók? A politikai üzenetekkel mindenképp. Amíg a hatalmi pártok az oly sokszor hallott, az elmúlt időszak sikereire igyekeznek rámutatni, addig az ellenzéki indulók inkább azokra a jelenségekre mutatnak rá, ahol változásra lenne szükség. A kampányköltségekben azonban biztosan nem spórolnak ezúttal sem, az internetes megjelenítések ugyanis szintén nagyon sokba kerülnek. A figyelem ugyanis teljes mértékben a közösségi oldalakra terelődött. Az óriásplakátok mellett ugyanis elhaladunk, a tévét sem nézzük ma már olyan gyakran, mint a számítógépünket és a telefonunkat. Az internetmarketing pedig felismeri az érdeklődési körünket, azt is, hogy mely községekben, városokban mozgunk, így intelligensen ki tudja választani azokat a fizetett hirdetéseket is, köztük a politikaiakat is, amelyek érdekelhetnek minket, és meghatározott gyakorisággal be-bevillannak a közösségi hálón keresztül, vagy tájékozódás, szörfözés közben. Ellenzéki, vagy hatalmi üzenet, biztos célba talál.
Ennek ellenére, bár néhány nap és elérkezik a szavazás pillanata, nem tudom levetkőzni azt az érzésem: mintha már nem csak a polgároknak, de maguknak a politikusoknak is elegük lenne a kampányból. Vannak akik magabiztosak az eredményben és talán ezért nem olyan agresszívek a kampányban, mint máskor, mások pedig éppen túlságosan visszafogottak. Mindkét oldal számíthat ugyanakkor arra: a polgárok kritikusabbak saját kis közösségük irányításával szemben, mint az országos politika iránt (legalábbis korábban így volt), éppen ezért kiszámíthatatlan önkormányzati szinten a választópolgárok akarata.
Nyitókép: Molnár Edvárd archív felvétele
