HETI KÖRKÉRDÉSÜNK
Mi jelenti Önnek a kikapcsolódást?
A tévézés és a közösségi oldalak – 4%
A kötetlen társalgás a barátokkal – 13%
Egy laza kirándulás a természetbe – 24%
A biciklizés, a kocogás, a fitnesz – 7%
A barkácsolás otthon a műhelyben – 9%
Olvasás, filmezés, zenehallgatás – 30%
Nagyon ritkán van szabadidőm – 13%
A magyar nyelv gyönyörű! A világ jelenségeinek talán a legsokszínűbb, legérzékletesebb kifejezésére alkalmas, a leíró, ábrázoló funkciója rendkívül gazdag.
Gyönyörű magyar kifejezéseink árnyalják talán legjobban magát a mondanivalót. A kikapcsolódás szavunk is erre mutat rá. Ugyan számos rokonértelmű szó társul köré, mégis ezt a szót kell használnunk arra az időtöltésre, amelyet a pszichológusok úgy írnak le, mással való foglalkozás, s amelyről egybehangzóan azt állítják, a minőségi élet egyik fő feltétele. A kikapcsolódás minden esetben tevékenységet jelöl, nem azonos tehát a semmittevő lazulással (amelynek viszont szintén nagyon fontos szerepe van életünkben). Talán a legtalálóbb, ám idegen eredetű társkifejezése a rekreáció, amely a latin recreare (re-/újra és creare/alkot) elemekből tevődik össze és hasonlóan erős mondanivalóval bír. Mivel azonban magyar szövegkörnyezetben a rekreációt kifejezetten kedvtelésből végzett sporttevékenységekre értjük, maradjunk meg a kikapcsolódásnál, amelyet szellemi és fizikai aktivitásra egyaránt használunk, amennyiben feltöltődés céljából végezzük azt.
A szakértők szerint mentális egészségünk megőrzése érdekében mindennap szükségünk volna kikapcsolódással töltött percekre. A gyakorlat azonban azt mutatja, zaklatott, túlterhelt, feladat-orientált életvitelünk folytán gyakran kicsúszik kezeink közül az idő, és csak törjük magunkat a mókuskerék pörgésében. Néhány statisztikai adat is igazolja az időnkkel való gazdálkodás minden kerékkötőjét, Szerbia ugyanis a ledolgozott munkaórák bajnoka. Az Eurostat tavaly nyáron nyilvánosságra hozott felméréséből kiderül, hogy országunkban átlagosan 42,1 munkaórát dolgozunk hetente, ami több, mint amennyit az Európai Unió bármelyik országában jegyeztek, és 6,4 órával több, mint az európai 35,7 órás átlag. A heti 40 órát pedig egyetlen más országban sem haladta meg a munkaidő. Az előbbiekhez adjuk hozzá esetleg azoknak az óráknak a számát is, melyeket hol törvényes, hol kevésbé törvényes keretek között dolgozunk le a havi bérünket kiegészítendő, majd számoljuk hozzá az úgynevezett láthatatlan munkával töltött órákat, tehát az olyan házimunkával, vagy a ház körüli barkácsfeladatok végzésével töltött időt, amelyek legtöbbünknek nem a kikapcsolódás perceit jelentik. Egészen egyértelmű, hogy hosszú óráink már alvásra sem maradtak, nemhogy szabadidős tevékenységre.
A fentiek mellett ráirányítanám a figyelmet arra az időre is, amelyet online-életünk „ápolásával” töltünk. Rendíthetetlen meggyőződésem, hogy a közösségi média térhódítása óta párhuzamos életet élünk, amely jelentősen túlbonyolítja amúgy is zaklatott életvitelünket. Ezt a meggyőződésemet kimutatások is alátámasztják. A We Are Social és a Hootsuite vállalatok közös, két évvel ezelőtti kutatásából kiderül, a 16‒64 éves internethasználók (az összlakosság 60 százaléka) naponta átlagosan 2,5 órát töltenek a közösségi oldalak böngészésével. Mindez pedig egész életünk során 5 évet tesz ki. Ezek az adatok számomra meglehetősen elrettentőek! Természetesen nem vonom kétségbe a közösségi média hasznos oldalát, s a szakértők szerint is előnyünkre szolgál, ha tudatosan használjuk. A kontrollt viszont könnyű elveszíteni, hisz a közösségi médiára már egy egész iparág épül, ezrek dolgoznak azon, hogy ezek a platformok minél több embert bűvkörükben tartsanak. Van akit úgy, hogy látványosan jelen van és folyamatosan posztol, van akit úgy, hogy látszólag semmit sem csinál, viszont folyamatosan követi az eseményeket. A közösségi oldalak manipuláló rendszere révén aktiválódnak az agy fontos dopamintermelő területei, pontosan azok, amelyek a kábítószer- és nikotinhasználat, vagy a szerencsejáték közben. Hogy mi ezzel a baj? A témában nyilatkozó szakpszichológus szerint a szociális média folyamatos használata olyan lelki problémákat okozhat, mint a személyes kapcsolatok és a kötelezettségek elhanyagolása, miközben felerősödhet az irigység, elkeseredettség, sikertelenség érzése, teljesítmény- és megfelelési kényszer léphet fel. A FOMO (Fear Of Missing Out, azaz félelem, hogy lemaradunk valamiről) jelenség pedig a szakértő szerint mára teljesen általános jelenséggé vált, s egyértelműen a szociális média rovására írható.
Ha a fentiek fényében vizsgáljuk életvitelünket, mindennapjainkat, a kikapcsolódás szó egészen új megvilágításba kerülhet, jelentheti akár a digitális ki- vagy lekapcsolódást is. Ha nem is teljes offline életet, de tudatos eszközhasználatot feltételez, amely teret adhat más olyan tevékenységeknek, amelyek tényleges rekreációnkat szolgálják.
Nyitókép: Pixabay
